Palermói székesegyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palermói székesegyház
Olaszországi világörökségi helyszín:
Az arab-norman Palermo, valamint
Cefalù és Monreale székesegyházai
Vallás kereszténység
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Palermói
Névadója Nagyboldogasszony
Építési adatok
Építése 1185
Stílus normann, mór, gótika, barokk, neoklasszicista
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító 1487-005
Típuskulturális
KritériumokII, IV
Felvétel éve2015
Elérhetőség
Település Palermo, Olaszország
Elhelyezkedése
Palermói székesegyház (Szicília)
Palermói székesegyház
Palermói székesegyház
Pozíció Szicília térképén
é. sz. 38° 06′ 52″, k. h. 13° 21′ 22″Koordináták: é. sz. 38° 06′ 52″, k. h. 13° 21′ 22″
A Palermói székesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Palermói székesegyház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A palermói székesegyház (teljes nevén olaszul: Cattedrale metropolitana della Santa Vergine Maria Assunta), egy Szűz Mária mennybevételének felszentelt katedrális, egyben a palermói római katolikus főegyházmegye székesegyháza. Palermóban, Szicília szigetén, Dél-Olaszországban található. A katedrális egy építészeti komplexum, amit különböző korok stílusainak (normann, mór, gótika, barokk, neoklasszicista) ötvözete jellemez. 2005 óta Olaszország világörökségi helyszíneinek egyike.

Történelem[szerkesztés]

A mai katedrális helyén I. Gergely pápa utasítására egy kisebb katolikus templomot. Az arabok a 9. században meghódították Szicíliát, létrehozván a Szicíliai Emirátust, ennek következében mecsetté alakították a templomot. A normannok hódítása után 1185-ben ismét katolikus templomot építtetett Walter Ophamil Palermo érseke, II. Vilmos javaslatára. Ophamil temetése után egy szarkofágban lett elhelyezve, a templom kriptájában. A középkori épületnek bazilika szerű elrendezése volt három apszissal, amiből mára csak egy kis építészeti darab maradt fenn.

A saroktornyok felsőoszlopsorai a 14. és 15. század folyamán épültek, a korai reneszánsz alatt lett a déli előcsarnok a templomhoz hozzáépítve. A jelenlegi neoklasszikus stílus az 1781 és 1801 közötti építkezések idejéből erednek, Ferdinando Fuga és Giuseppe Venanzio Marvuglia vezetésével. Az Antonello Gagini által tervezett nagy oltárfal, amit szobrokkal, szegélyekkel és domborművekkel díszített, azok teljesen tönkrementek. Ezt követően a templom különböző részeibe vitték a szobrokat.

Királyi sírok és koronázások[szerkesztés]

A székesegyház számos szicíliai uralkodói sírt is magába foglal. Itt helyezték örök nyugalomra II.Rogert; lányát, Konstancia császárnét, VI.Henrik császárt, Konstancia férjét és fiukat II. Frigyest is. II. Frigyes részéről feleségét, Aragóniai Konstancia magyar királynét valamint dédunokáját II. Vilmos athéni herceget is. A négy uralkodó nagy porfír szarkofágokban vannak elhelyezve, amiket római oszloprúdak vesznek körbe feltehetően a Caracalla és a Diocletiánus termáiból származnak.[1] Ilyen szarkofágokat már a kései római kori császárok esetében is alkalmaztak. Constantinus és Marcianus császárok is ilyen szarkofágokban vannak.[2]

Odo de Bayeux normann főúr, I. Vilmos féltestvére a templomban lett eltemetve 1097-ben.

A székesegyház koronázóhelyként is szolgált a történelem során: II. Viktor Amádét és III. Károlyt is itt koronozták királlyá.[3]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rosa Bacile (2017), Romanesque and the Mediterranean: Patterns of Exchange Across the Latin, Greek and Islamic Worlds c.1000-c.1250, Routledge
  2. A. A. Vasiliev (1848. február 20.). „Imperial Porphyry Sarcophagi in Constantinople”. Dumbarton Oaks Papers 4, 1+3–26. o. DOI:10.2307/1291047.  
  3. Roger Pearse: More on the tombs of the emperors at the Church of the Holy Apostles in Constantinople. Roger Pearse , 2013. december 18.