Afrikai erdeibagoly

Afrikai erdeibagoly
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Bagolyalakúak (Strigiformes);
Család:	Bagolyfélék (Strigidae);
Alcsalád:	Striginae;
Nemzetség:	Strigini;
Nem:	Strix;
Faj:	S. woodfordii;
Tudományos név
	Strix woodfordii; (Smith, 1834)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Afrikai erdeibagoly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai erdeibagoly témájú kategóriát.

Az afrikai erdeibagoly (Strix woodfordii) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1834-ben, a Noctua nembe Noctua Woodfordii néven.^[3]

Alfajai

Strix woodfordii nigricantior (Sharpe, 1897)
Strix woodfordii nuchalis (Sharpe, 1870)
Strix woodfordii umbrina (Heuglin, 1863)
Strix woodfordii woodfordii (A. Smith, 1834)^[2]

Előfordulása

Afrikában, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Malawi, Mozambik, Namíbia, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, szavannák és cserjések, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 36 centiméter, szárnyfesztávolsága 80 centiméter, testtömege 240–350 gramm.^[5] Egyszerű barnás színezetű madár, jellegzetes bélyege sötét szemei.

Életmódja

Elsősorban rovarokkal és egyéb ízeltlábúakkal táplálkozik, de elkaphat kisebb gyíkokat, rágcsálókat és apróbb madarakat is.

Szaporodása

Költési időszaka júliustól októberig tart. Tojásait fák odvába rakja, fészket nem készít. A tojó 1–3 tojást rak, melyeken 30–31 napig kotlik.A fiatalok három-négy héttel kikelésük után elhagyják az odút és a környező ágakra ülnek ki. Ilyenkor még nem tudnak repülni, arra még heteket várniuk kell. A röpképességük elérése után is sokáig követelnek táplálékot szüleiktől. Sokszor önállósodásuk után is a szülőmadarakkal maradnak, egészen a következő szaporodási időszakig, amikor az öregek elűzik őket a territóriumukból.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2026. február 20.)
1 2 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2026. február 19.)
1 2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2026. február 20.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. február 19.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2026. február 19.)

Külső hivatkozások

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2026. február 20.)

[B-2] 1 2 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 6.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2026. február 19.)

[D-4] 1 2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2026. február 20.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. február 19.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]