Hacsek (jel)
Írásjelek |
---|
ˇ
A magyar tipográfiában nem használt jelek, valamint az elterjedtebb idegen vagy köznyelvi elnevezések zárójelben vannak megadva.
|
További írásjelek |
|
Számokkal használt írásjelek |
Pénznemjelek |
|
Egyéb tipográfiai jelek |
|
Diakritikus jelek |
A karaktertáblákban |
|
A hacsek (ˇ) ékezet; főleg mássalhangzók hangértékét módosító mellékjel, amelyet egyes szláv és balti nyelvek használnak. A Unicode-ban caron a neve, csehül háček, szlovákul mäkčeň, szlovénül strešica, horvátul és szerbül kvaka vagy kvačica, finnül hattu. Köznapi nyelven egyszerűen csak fordított kalapnak nevezik. (A bal oldali vonásnak vastagabbnak kell lennie, mint a jobb oldalinak.)
Megjegyzendő, hogy három kisbetűn aposztrófhoz hasonló alakban jelenik meg: ľ, ď, ť. Ezek nagybetűs alakjai közül csak az Ľ-en látható hasonló formában, a másik két betű nagybetűs változatán már szabályos kinézetű: Ď, Ť.
Elődjét, a felső pontot a cseh nyelvbe Husz János vezette be a De Ortographia Bohemica c. művében (1406–1412 között),[1] hacsek formában később állandósult.[2] Ma használják a cseh, a szlovák, a szlovén, a szerbhorvát, a szorb, a lett és a litván nyelvben, valamint idegen szavakban és nevekben a finn, az olasz és az észt is.
A matematikában szimbólumként, esetleg az adott kifejezést modifikáló tagként ismerhető fel.
Karakterek
[szerkesztés]Betű | Ejtése | Előfordulása | Unicode kód |
---|---|---|---|
č | t͡ʃ (cs) | mind | č: U+010D, Č: U+010C |
ď | ɟ (gy) | cseh, szlovák | ď: U+010F Ď: U+010E |
ǯ | d͡ʒ (dzs) | kolta számi | ǯ: U+01EF Ǯ: U+01EE |
ě | je | cseh | ě: U+011B, Ě: U+011A |
ǧ | ɟ͡ʝ (gyj) | kolta számi | ǧ: U+01E7 Ǧ: U+01E6 |
ǩ | c͡ç (tyh) | kolta számi | ǩ: U+01E9 Ǩ: U+01E8 |
ľ | ʎ (lj) | szlovák | ľ: U+013E, Ľ: U+013D |
ň | ɲ (ny) | cseh, szlovák | ň: U+0148, Ň: U+0147 |
ř | rʒ (rzs) | cseh | ř: U+0159, Ř: U+0158 |
š | ʃ (s) | mind | š: U+0161, Š: U+0160 |
ť | c (ty) | cseh, szlovák | ť: U+0165 Ť: U+0164 |
ž | ʒ (zs) | mind | ž: U+017E, Ž: U+017D |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 10 tény a huszitákról
- ↑ Karel Horálek: Bevezetés a szláv nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967. – 298 és 344. oldal.