Tipográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tipográfia nyomtatott betűkkel foglalkozó szakma és művészeti ág, melynek célja olyan írásképet kialakítani a betűtípusok és betűcsaládok alkalmazásával, mely egyszerre esztétikus és célszerű. Modernebb megfogalmazásban az információ megjelenítésének szabályrendszere. De ezek a szabályok a hagyományon és a mindenkori ízlésen alapulnak, ezért folyamatosan változnak kisebb-nagyobb mértékben.

A szó görög eredetű – τυπος (tüposz): vert vagy vésett ábra, γραφω (graphó): írni. A mai értelemben a 16. század közepétől használják, előtte a scrivere sine penne (toll nélküli írás) kifejezést használták.

A tipográfia szó sok mindent jelentett az idők során: betűtervezést, betűmetszést, nyomdászatot, nyomdai úton történő sokszorosítást. Ma a magyar nyelvben csak a betűkkel való tervezést, a szöveges közlés megformálását, szöveg és kép együttes elrendezését nevezzük tipográfiának.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugati tipográfia története Gutenbergig és a nyomtatásban használható mozgatható betűk feltalálásáig nyúlik vissza, de az írásképek kialakítása már évezredekkel ezelőtt külön művészeti és tudományos feladatot adott az embereknek.

Szabályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tipográfia szabályainak ismerete egyre lényegesebb egy olyan korban, amikor a szövegek ábrázolása és nyomtatása szinte bárkinek elérhető a számítógépek segítségével. A legtöbb ilyen „kiadvány”, melyet szakképzettség nélkül szövegszerkesztőben vagy internetes weblapokon publikálnak, sajnos, nem felel meg a tipográfia szabályainak, elveinek és fő céljának: az írás nyelvtanilag helyes, esztétikus kinézetű és könnyen olvasható legyen. Legfontosabb szabályok:

  • olvashatóság
  • szövegértés
  • helyesírás
  • esztétika (elrendezés)

Ezek együttesen jelentik a hibátlan tipográfiát.

A szabályok egy része megtalálható A magyar helyesírás szabályaiban, más része viszont csak nyomdászati szakkönyvekben.

Betűtípusok, betűcsaládok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betűtípus azonos grafikai elven megtervezett ábécé.

A betűtípusok tízes csoportosítása:

  1. Velencei és reneszánsz antikvák
  2. Barokk antikvák
  3. Klasszicista antikva
  4. Talpatlan és egyéb antikvák
  5. Talpatlan lineáris antikva (groteszk)
  6. Betűtalpas lineáris antikva (egyptienne, ejtsd /e.ʒip.sjɛn/)
  7. Írott betűk
  8. Dísz- és reklámbetűk
  9. Fraktur típusok
  10. Idegen betűtípusok

Az egyes típusokon belül a betűknek nevük van (Times, Dutch, Swiss, Courier, Garamond, Bodoni stb.), a betűalak és a vonalvastagság további alcsoportokat alkot.

A betűtípusok kor szerinti csoportosítása:

Könyvekben, újságokban, plakátokon naponta találkozhatunk az írás apró elemeivel: a betűkkel. A történelmi korokban a betű alakját, így az írás képét is alapvetően az íróeszköz határozta meg. Régebbi íráselőzmények: egyiptomi, mezopotámiai, sínai ősformák (krétai), föníciai (ebből alakult ki a héber és arab íráskép), görög (ebből alakult ki a cirill, etruszk és rúna írásformák). A római írásból alakultak ki az európai írásformák, sőt a nyomtatás során alkalmazott betűtípusok is.

  • római kapitális 1. sz. (kapitális kvadráta, rusztika, unciális és félunciális, 2-5. sz.)
  • római kurzív
  • minuszkula 8-13. sz. (karolingi, gótikus)
  • gótikus textúr 12. sz.
  • humanista antikva 14. sz.
  • humanista kurzív
  • reneszánsz 15-16. sz.
  • barokk 17-18. sz.
  • klasszicista 18-19. sz.
  • eklektikus 19. sz.
  • szecessziós 20. sz.
  • konstruktivista 1920-as évek
  • groteszk talpatlan (Groteszk betűk rajzolata: optikailag minden vonaluk azonos vastagságú. Tehát, talpas betű is lehet groteszk.)
  • talpas lineáris
  • art deco
  • díszbetűk 1970-es évektől (ide sorolhatók a graffiti- és plakátbetűk is)

A ma is használt íráskép a karolingi minuszkulával vette kezdetét. Nagy Károly 781-ben ismerkedett meg Alkuin szerzetessel. Az angol szerzetes iskolát rendezett be Tours-ban. Itt hallgatta maga az uralkodó és egész családja Alkuin előadásait. Nemcsak hivatalnokokat, hanem könyvmásolókat is nevelt, és ezzel döntő szerepe volt az új betűforma, a karolingi minuscula megteremtésében. Már az uncialéban találunk nyomokat a kisbetű felé, a féluncialé további lépést jelentett, Alkuin pedig végérvényesen kialakította a latin írás kisbetűjét, amelyet nálunk és a latin betűkkel író országokban ma is használnak.[1]

A betűalak lehet:

  • keskeny (kondenz, narrow)
  • normál (antikva)
  • széles (wide)
  • kisbetű (kurrens, minuszkula)
  • nagybetű (verzál, majuszkula)
  • kiskapitális (kapitälchen, small caps)
  • kurzív betű (dőlt, italic)
  • talpas (serif)
  • talpatlan (sans serif)

A betűkép vonalvastagság szerint:

  • világos (light)
  • normál (normal, regular)
  • félkövér (semi bold, bold)
  • kövér (fat, extra bold, black)

A betűk méretei, tipográfiai mértékrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Didot-rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betűfokozatok méreteit tipográfiai pontban adtuk meg. A pont a francia F. Didot és a német H. Berthold által kidolgozott tipográfiai mértékegység (a méter 2660-ad része, kb. 0,376 mm). A legkisebb betűméret az egypontos (nyolcad petit).

  • 1 pont: nyolcadpetit
  • 2 pont: negyedpetit (non plus ultra)
  • 3 pont: negyedciceró (briliáns)
  • 4 pont: gyémánt (diamant, fél petit), azaz 1,504 mm
  • 5 pont: gyöngy (perl, parisienne), azaz 1,880mm
  • 6 pont: nonparel (nonpareille, fél ciceró), azaz 2,256 mm
  • 7 pont: kolonel (colonel, kispetit), azaz 2,632 mm
  • 8 pont: petit, azaz 3,009 mm
  • 9 pont: borgisz, azaz 3,385 mm
  • 10 pont: garmond (korpusz), azaz 3,761 mm
  • 11 pont: kisciceró (rajnai)
  • 12 pont: ciceró
  • 14 pont: mittel (mediális)
  • 16 pont: tercia
  • 18 pont: másfél ciceró (parangon)
  • 20 pont: text (textus)
  • 24 pont: két ciceró
  • 28 pont: két mittel
  • 32 pont: két tercia (kiskánon)
  • 36 pont: három ciceró (kánon)
  • 40 pont: két text (nagykánon)
  • 48 pont: négy ciceró (konkordansz vagy misszále)
  • 54 pont: négy és fél ciceró (nagymisszále)
  • 60 pont: öt ciceró (szabon)

Az em (kvirt) és az en (félkvirt) is tipográfiai hosszmértékek (a betűk egymáshoz viszonyított szélessége alapján), az aktuális betűtípus és fokozat „m” és „n” betűjének szélességével azonosak. (Létezik a negyed kvirt is, ez egy i betűnyi szélességű.) Ebből is látszik, hogy értékük nem állandó, hanem függ a használt betűtípustól és -fokozattól. Ezen mértékkel mérjük például a kis- és nagyszóközök méretét, melyek neve „en-szóköz” és „em-szóköz”, és alapegységük 1 en illetve 1 em.

Angol–amerikai rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angolszász területeken az angolszász pont (pica point) az elterjedt, ami közel azonos a Didot-ponttal, egész pontosan 1 pica point = 0,938 Didot-pont. Szokás még a pont tizenkétszeresét is mértékegységként használni, ami a Didot-pontnál egy ciceró (= 4,511 mm), a pica pontnál pedig egy pica (= 4,217 mm), ami hozzávetőleg a hüvelyk (inch, 25,4 mm) egyhatoda. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a PostScript oldalleíró nyelv, ami a pica mértékegységére épül, kissé más pontot használ, készítői ugyanis kerekítettek. Így egy hüvelykben pontosan 6 pica, illetve 72 pont helyezkedik el, szemben a tradicionális 72,27-dal. Tehát egy PostScript pica 4,233 mm.

Jelenleg elterjedtebb a Postscript lapleíró nyelvben alkalmazott Pica-pont, amely az angolszász országokban ma is használt hüvelyk (1" = 2,54 cm) alapján 0,3527 mm-nem jön ki. Ebből az a megállapítás jön ki, hogy a Didot-rendszerbeli méretezés kissé nagyobb betűszemeket eredményez ugyanakkora pont-méretezés esetén.

DIN 16507-2 szerinti fontméretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontméret [mm] Fontmagasság [mm] Fontmagasság [pt]
1.5 1.1 3.1
1.75 1.3 3.6
2.0 1.4 4.1
2.25 1.6 4.6
2.5 1.8 5.1
2.75 2.0 5.6
3.0 2.2 6.1
3.25 2.3 6.6
3.5 2.5 7.1
3.75 2.7 7.7
4.0 2.9 8.2
4.25 3.1 8.7
4.5 3.2 9.2
5.0 3.6 10.2
5.5 4.0 11.2
6.0 4.3 12.2
7.0 5.0 14.3
8.0 5.8 16.3
9.0 6.5 18.4
10.0 7.2 20.4
12.0 8.6 24.5
14.0 10.1 28.6
16.0 11.5 32.7
18.0 13.0 36.7
20.0 14.4 40.8
22.5 16.2 45.9
25.0 18.0 51.0
27.5 19.8 56.1
30.0 21.6 61.2
35.0 25.2 71.4

Tipográfiai mértékegységek összehasonlítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Didot-rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1 pouce (francia királyi hüvelyk) = 72 Didot-pont = 2,7067669 cm
1 Didot-pont = 1/2660 méter = 0,3759398496 mm
1 cicero = 12 Didot-pont = 4,511278195 mm

Angol–amerikai rendszer (Postscript)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1" (hüvelyk) = 25,4 mm
1 pt (pont) = 1/72 incs = 0,3527 mm
1 pica = 12 pt = 4,233 mm
1 DTP vonás (line) = 6 pt = 2,117 mm

A két rendszer egymáshoz viszonyítva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1 cicero = 1,06565627 pica
1 pica = 0,93838 cicero
1" (hüvelyk) = 5,6303 cicero
1 cicero = 0,17760937" (hüvelyk)
1 cm = 0,3937" (hüvelyk)
1 mil = 0,025 mm

A TeX-ben használt méretezés:
1 pont (TeX-pont) = 0,3514598035 mm = 1/72,27"
1 pica (TeX-pica) = 4,217517642 mm = 12 pt (TeX)

Magyar írásjelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar tipográfia jellemző írásjelei az alábbiak (a sorok végén zárójelben a HTML-ben használható kódjaik):

  • Idézőjelek:
    • – Nyitó idézőjel (lenti 99 formájú) (ANSI: 0132, UNICODE: 201E, „)
    • – Záró idézőjel (fenti 99 formájú) (ANSI: 0148, UNICODE: 201D, ”)
  • Belső idézetekhez (vö. Helyesírási és tipográfiai tanácsadó 289. lap; AkH. 256.):
    • » – Nyitó belső idézőjel (>> formájú) (ANSI: 0187, UNICODE: 00BB, »)
    • « – Záró belső idézőjel (<< formájú) (ANSI: 0171, UNICODE: 00AB, &#171;)
  • Kiskötőjel, nagykötőjel, gondolatjel (lásd AkH. 263., AkH. 246., AkH. 248. b), 250–252 stb. pontok):
    • Kiskötőjel/elválasztójel/diviz: -. Negyed kvirt (normál i betű) szélességű, szavakon belül használatos (elválasztás, szótagolás, hat szótagnál hosszabb többszörösen összetett szavak stb.). (Írása a számítógép billentyűzetéről közvetlenül lehetséges; ANSI: 045, UNICODE: 002D)
    • Nagykötőjel/félkvirtminusz: –. („Tól-ig” viszonyok kifejezésére, önálló szavak, számok összekapcsolására használatos: Budapest–Bécs távolság, 25–48. oldal stb. Tapadó írásjel, azaz előtte és utána nincs szóköz.)
    • Gondolatjel/kvirtminusz: –. (Felsorolások, párbeszédek szerkesztésére, tagmondatok, közbevetett megjegyzések elválasztására használatos. Nem tapadó írásjel, azaz előtte és utána szóköz áll.)

A nagykötőjelet és gondolatjelet többnyire n szélességű félkvirttel (ANSI: 0150, UNICODE: 2013, &#8211;)N vel, –) szedik; a helyesírási szabályzat újabb kiadása és a Szerkesztők és szerzők kézikönyve is ezt tükrözi. Korábban erre az m szélességű kvirtet (ANSI: 0151, UNICODE: 2014, &#8212;) használták. A magyar könyvkiadási gyakorlatban az az eljárás is előfordul (bár az újabb tipográfiai szokások ezt nem javasolják), amely vizuálisan is megkülönbözteti a nagykötőjelet (ekkor ezt a félkvirt – kötőjellel szedik) és a gondolatjelet (ezt a kvirt – kötőjellel írják).

A számkötőjel és gondolatjel összehasonlítása

Számok között a számkötőjel (figure-dash, ‒, U+2012) alkalmazása indokolt, hiszen ezt a kötőjel-félét a számjegyek (a legszélesebb [0 vagy 8-as számjegy]) szélességéhez igazították. Értelemszerűen számjegyek közötti vízszintes közt nem a SPACE -szel, hanem a számjegyköz (8 8, U+2007) gliffel érdemes szedni.

Híres tipográfusok, nyomdászok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pázmány Á. – Permai É.: Látás és ábrázolás a rajz és műalkotások elemzése tantárgyhoz a gimnázium I-III. osztálya számára, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 3. kiadás, 1995. ISBN 963-18-6291-7

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • További információk a milliméterre való váltásról Siklósi Attila: Mindennapi tipográfiánk c. könyvében találhatók. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997
  • A magyar helyesírás szabályai. 11. kiadás. Bp.
  • Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Budapest : Osiris. 1996, 2000 (ISBN 963-379-227-4), 2003 (ISBN 963-389-461-1), 2. átd. kiad. (ISBN 963-389-714-9).
  • Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Szerk. Timkó György. Bp., 1972.
  • Jakab Zsolt: könyvek az elektronikus tipográfiával kapcsolatban
  • Radics Vilmos: Laptervezés, tipográfia. [Budapest] : MÚOSZ, [1976]. ISBN 963-01-0603-5
  • Schneider Jenő: Tipográfia a gyakorlatban. [Budapest] : Hungária Ny., 1946.
  • Szántó Tibor: Könyvnyomtatás : tipográfia. 11., átdolg. kiad. Budapest : Műszaki K., 1964.
  • Szántó Tibor: Tipográfia. 2. átdolg. kiad. Budapest : Műszaki Könyvkiadó, 1962.
  • Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel. Budapest : Osiris, 1999, 2002 (ISBN 963-379-529-X), 2004 (ISBN 963-389-477-8). (A 2002-es kiadás már tartalmaz DTP szótárat is.)
  • Szabó László: Tipográfiai kalauz. Pécs : Alexandra, [s. a.] (ISBN 963-368-088-3).
  • Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés, Alapok. Budapest : Novella, 2000, (ISBN 963-7953-44-2).
  • Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés 2, Szöveg. Budapest : Novella, 2001, (ISBN 963-7953-84-1).
  • Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés 3, Illusztráció. Budapest : Novella, 2002, (ISBN 963-9442-03-8).
  • Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés 4, Nyomtatás. Budapest : Novella, 2004, (ISBN 963-9442-18-6).
  • Kéki Béla: Az írás története, Kezdetektől a nyomdabetűkig. [s. l.] Gondolat Zsebkönyvek [s. a.], Budapest : Vince, 2000.
  • Szántó Tibor: A betű, A betűtörténet és a korszerű betűművészet rövid áttekintése. [s. l.] Akadémiai Kiadó, 1986.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Különleges írásjelek használata a Wikipédiában.