Óváros tér (Prága)
Óváros tér | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | Csehország |
Település |
|
Névadó | Óváros |
Irányítószám | 110 00 |
Földrajzi adatok | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Óváros tér témájú médiaállományokat. |
Az Óváros tér (csehül: Staroměstské náměstí?*) Prága óvárosának központjában található. Prága legrégebbi és legfontosabb terét különféle építészeti stílusú történelmi épületek veszik körül, például az Óvárosi városháza a világhírű csillagászati órával, a gótikus Týn-templom, a barokk Szent Miklós-templom és a rokokó Kinský-palota. Középen emelkedik a Husz János-emlékmű. A királyi útvonal, a cseh királyok történelmi koronázási útvonala az Óváros téren vezet át.
Története
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9f/Praha_Staromestske_namesti_c1841.jpg/220px-Praha_Staromestske_namesti_c1841.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/04/Groll05.jpg/220px-Groll05.jpg)
Az első kisebb kereskedelmi településeket a Moldva jobb partján, a mai prágai Óváros területén német és zsidó kereskedők, valamint helyi iparosok hozták létre a 10. és 11. században. Ennek egyik legfőbb oka az előnyös elhelyezkedés volt a fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésében. Egy gázló is létezett – a mai Károly híd közelében –, amelyen keresztül a folyón át lehetett kelni. A települések két vár védelme alatt alakultak ki - Vyšehrad a Moldva jobb oldalán és a Prágai vár a folyó bal partján. Ibrahim Ibn Jakob arab-zsidó kereskedő utazási beszámolót írt a 965-ös évről, amelyben Prágát olyan városnak nevezte, ahol kedvező áron lehet baromfit és gabonát vásárolni, valamint a teherhordó állatairól is megfelelően gondoskodtak. A város állítólag kőből és mészből épült, és a szláv nyelvű országok legnagyobb kereskedelmi központja volt. Szőrmék, nyergek, kantárok, pajzsok, de rabszolgák, arany, ezüst és lovak is cseréltek gazdát a városban.[1]
Prágai Kozmasz cseh történetíró már 1100-ban említi írásaiban a piac létezését. A 19. században itt épült meg a fejedelmi Zollhof (Ungelt), amelyben a külföldi kereskedők a cseh uralkodó oltalma alatt, hosszú vándorlásuk után jó szállásra és pihenésre találtak, és behozott áruik után vámot kellett fizetniük. A Zollhof mellett, a 12. században egy kórházat és egy templomot (a Týn-templom elődje) építettek.
A település első virágkorát a 12. és 13. században élte. Az új kőből készült Judit híd javította a kapcsolatot a Moldva két partja között, és 1230-ban, I. Vencel király uralkodása alatt megkezdődött a városfal építése is. Ugyanebben az évben I. Vencel az óvárost szabad királyi város rangra emelte, a későbbi négy önálló prágai város közül a legrégebbit. Prága ezen része virágzó középkori várossá fejlődött. Népessége megnőtt, és az élénk kereskedelem a lakosokat gazdagabbá tette és egyre újabb és újabb épületeket emeltek. Az új építkezések a nagy piactér, valamint a piactér és a Moldva híd közötti területre összpontosultak.
A román és a korai gótikus házak két-három méterrel a mai utcák szintje alatt voltak egy olyan területen, amelyet állandóan árvíz fenyegetett. Már a 13. század végén megkezdték a mesterséges feltöltéseket, így az utcaszint fokozatosan emelkedett. A román stílusú földszinteket a gótikus házak alagsorává alakították át. A legrégebbi építészeti emlékek maradványai tehát manapság a későbbi házak pincéiben találhatóak meg.
1338-ban az óváros polgárai János cseh királytól megkapták a jogot, hogy saját városházát építsenek. A városházát az Óváros téren építették fel több régebbi ház lebontásával, majd további szomszédos házak megvásárlásával bővítették. Megerősödött a város önkormányzata, és az Óváros tér az óváros politikai, gazdasági és kulturális központjává fejlődött. Az óváros jelentősége IV. Károly német-római császár idején jelentősen megnőtt, amikor Prága a Német-római Birodalom fővárosa lett. Erre emlékeztet a praga caput regni (Prága, a királyság fővárosa) felirat a Kříž-ház reneszánsz ablaka fölött, amely a 14. század óta a Városháza része.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3b/Prague_%28130666263%29.jpeg/220px-Prague_%28130666263%29.jpeg)
Miután a négy független prágai város 1784-ben egy közigazgatási egységgé egyesült, a prágai városvezetés az Óvárosházára koncentrálódott. Az Óváros tér így az egész város központjává vált. A 19. és 20. század fordulóján a radikális modernizáció (az úgynevezett pražská asanace) nagy hatással volt a város arculatára. A tér északi részén található történelmi házakat lebontották, helyükre modern házak kerültek, és kialakították az új Pařížská utcát, ahonnan közvetlen kilátás nyílt a Moldva túloldalán lévő Letná-hegyre.
Az 1960-as évek óta nem közlekednek villamosok és buszjáratok a téren. 1962 óta a terület nemzeti kulturális emlék.[2] Az Óváros tér ma már sétálóövezet és a turisták számára nagy vonzerővel bír. Az elmúlt években újjáéledt a karácsonyi és húsvéti vásárok hagyománya.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2d/27p.png/220px-27p.png)
Az Óváros tér a középkor óta a cseh történelem jelentős eseményeinek színtere:
- A 14. században cseh reformprédikátorok és a husziták elődjei, Jan Milíč z Kroměříže, Konrad von Waldhausen és Matthias von Janov az Óváros téri Szent Miklós-templomban működtek.
- A 15. században az Óváros a huszita mozgalom központja volt Prágában. A huszita rendek fontos tanácskozásaira az óvárosházán került sor. A Týn-templom volt a cseh kelyhesek fő temploma. Jan Rokycana prágai huszita érsek munkálkodott itt.
- 1422. március 9-én az Óváros téren végezték ki Jan Želivskýt, a radikális husziták vezetőjét.
- 1458. február 27-én választották meg I. György cseh királyt.
- 1621. június 21-én a Habsburgok elleni cseh felkelés 27 vezetőjét nyilvánosan kivégezték az óvárosháza előtt. Erre emlékeztet a földben található emlékmű 27 kereszttel.[3]
- 1918 októberében tüntetésekre került sor a független Csehszlovákia érdekében.
- 1945 májusában az Óváros tér volt a német megszállás elleni prágai felkelés központja. A városháza súlyosan megsérült a harcokban.[4]
Nevezetes épületek
Óvárosi városháza a csillagászati órával
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9d/Orologio_astronomico.jpg/220px-Orologio_astronomico.jpg)
Az Óváros tér délnyugati sarkán található az Óvárosi városháza (Staroměstská radnice) a 70 méter magas tornyával. Az 1410-ből származó csillagászati óra (Staroměstský orloj) mellett, amely Prága egyik legnagyobb turisztikai látványossága, a gótikus kápolna is figyelemre méltó. Az északi oldalon található neogótikus szárnyat a súlyos tűzkárok miatt a második világháború után le kellett bontani. Helyén ma egy kis park található, az 1945-ös prágai felkelésben elesettek számára állított emlékművel.
A városháza tornyában található kilátóból csodálatos kilátás nyílik az óvárosra.
Ház a Fehér Orrszarvúhoz
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3e/089_D%C5%AFm_U_Kamenn%C3%A9ho_Ber%C3%A1nka_%28casa_del_Xai_de_Pedra%29%2C_Starom%C4%9Bstsk%C3%A9_N%C3%A1m%C4%9Bst%C3%AD.jpg/220px-089_D%C5%AFm_U_Kamenn%C3%A9ho_Ber%C3%A1nka_%28casa_del_Xai_de_Pedra%29%2C_Starom%C4%9Bstsk%C3%A9_N%C3%A1m%C4%9Bst%C3%AD.jpg)
A déli oldalon, a Celetná utca torkolatánál található a Fehér Orrszarvúhoz (U Bílého jednorožce) nevet viselő ház, korábban a Kőbárány háznak (U Kamenného beránka) is hívták. Állítólag Prága egyik legrégebbi háza; az alagsorban még mindig megtalálhatók az eredeti román stílusú épület falmaradványai és egy gótikus boltozat. A 19. században itt volt a Fehér Orrszarvúhoz gyógyszertár, amely nevét a 16. századból származó domborműről kapta - bárány egy szarvval.
A 20. század elején a ház a Berta és Max Fanta házaspáré volt. Max Fanta gyógyszerész itt találta fel a róla elnevezett mozsarat. Berta irodalmi szalont vezetett az első emeleten, ahol számos ismert prágai értelmiségi megfordult. A látogatók között volt Franz Kafka, Samuel Hugo Bergmann, Franz Werfel és Max Brod. Egy alkalommal Rudolf Steiner, az antropozófia megalkotója is látogatást tett. A vendégek között volt Albert Einstein is, aki 1911-ben és 1912-ben elméleti fizikát tanított a Prágai Egyetemen. A ház bejárata melletti mellszobor ő rá emlékeztet.[5][6]
Týn-templom
A Týn előtti Boldogasszony gótikus templom (Kostel Panny Marie před Týnem) egy háromhajós gótikus templom. Két 80 méter magas tornyával a főváros egyik nevezetessége. A 15. században a Týn-templom a huszita mozgalom fő temploma volt, ahol Jan Rokycana huszita érsek prédikált. Ma a római katolikus egyházhoz tartozik.
Teynschule
Az egykori Týnská škola épülete a Týn-templom főbejárata előtt áll. Az eredetileg a 14. században épült gótikus épületet a 16. században reneszánsz stílusban átépítették. A ház homlokzatát barokk freskó díszíti, amely Mária mennybemenetelét ábrázolja. A 19. századig egy latin iskola működött be, amelyben Matthias Rejsek cseh építőmester rektorként és tanárként is dolgozott.[7][6]
Kinský-palota
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/8f/Praha_-_Palac_Goltz-Kinskych.jpg/220px-Praha_-_Palac_Goltz-Kinskych.jpg)
A tér keleti oldalán található a rokokó stílusban épült Kinský-palota (Palác Goltz-Kinských vagy Palác Kinských), amely Kilian Ignaz Dientzenhofer tervei alapján készült és Anselmo Lurago építette 1755–1765-ben. A 19. században német nyelvű gimnázium működött benne, amelynek tanulója volt többek között Franz Kafka és Max Brod is. A ház ma a Prágai Nemzeti Galéria (Národní galerie v Praze) tulajdona és művészeti kiállításokat tartanak benne. Itt található az értékes Kinský Könyvtár és a Nemzeti Galéria igazgatása is.
Ház a kőharanghoz
A Kinský-palotától jobbra található a Ház a kőharanghoz (Dům U kamenného zvonu). A 18. században épült, fényűző városi rezidenciaként. Valószínűleg ideiglenes székhelyként szolgált Přemysl Erzsébet cseh királyné és János cseh király számára, akik a leendő császár, IV. Károly német-római császár szülei voltak, s aki feltehetőleg itt született. Az eredetileg gótikus házat a 17. században barokk stílusává alakították. Az 1975–1988 közötti átfogó rekonstrukció során nagyrészt helyreállították eredeti gótikus formáját.[8][9] Ma a ház Prága egyik legértékesebb gótikus műemléke. 1988 óta a Prágai Nemzeti Galériához tartozik, művészeti kiállításoknak és koncerteknek ad otthont.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fe/Praha%2C_Star%C3%A9_M%C4%9Bsto%2C_Starom%C4%9Bstsk%C3%A9_n%C3%A1m%C4%9Bst%C3%AD%2C_kl%C3%A1%C5%A1ter_paul%C3%ADn%C5%AF_01.jpg/220px-Praha%2C_Star%C3%A9_M%C4%9Bsto%2C_Starom%C4%9Bstsk%C3%A9_n%C3%A1m%C4%9Bst%C3%AD%2C_kl%C3%A1%C5%A1ter_paul%C3%ADn%C5%AF_01.jpg)
A volt pálos kolostor
A Szent Szalvátor-templom mellett található egykori pálos kolostorból (Klášter paulánů ) csak egy ház maradt az Óváros tér északkeleti sarkán, a Dlouhá utcában, a 930/7 házszám alatt. A megmaradt épületeket a város radikális modernizációjának részeként lebontották a 19. és 20. század fordulóján. A német evangélikusok által épített Szent Szalvátor-templomot a fehérhegyi csatában a katolikusoktól elszenvedett vereség után lefoglalták, és 1626-ban átadták a pálosoknak. Megvásároltak a szomszédos házakat is, és a templom mellett egy nagy kolostorépületet emeltek, amelynek homlokzata a tér felé néz. A ma is őrzött ház attikáját Mathias Wenzel Jäckel szobrászművész 1696-ban készült szobrai díszítik. A tetején áll Szalvátor szobra, alul egy fülkében pedig az olasz rend alapítójának, Paolai Szent Ferenc szobra.[6]
A jozefinista egyházi reformok részeként az egyházat és a kolostort 1784-ben szekularizálták és átadták a városnak. Ma a Szent Szalvátor-templom a Cseh Testvérek Evangélikus Egyházához tartozik.
Szent Miklós-templom
Az Óváros téren található barokk Szent Miklós-templom (Kostel svatého Mikuláše) művészettörténeti szempontból kevésbé fontos, mint a Kisoldal azonos nevű temploma. Azonban meghatározza az óváros képét. Az eseménydús története során többször cserélt gazdát és rendeltetési helyet. Az óváros plébániatemploma volt, a huszita reformáció központja, illetve evangélikus templom, bencés kolostortemplom, de használták időnként raktárként és koncertteremként is. Az orosz ortodox egyházé volt közvetlenül az első világháború előtt. Ma a csehszlovák huszita egyházhoz tartozik.
Emlékművek
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4d/Prague_hus_statue.jpg/220px-Prague_hus_statue.jpg)
Husz János-emlékmű
Husz János cseh reformátor (Pomník mistra Jana Husa) bronz emlékműve a tér közepén áll. 1915-ben, Husz János megégetésének 500. évfordulója alkalmából leplezték le. Ladislav Šaloun műve a cseh szobrászművészet egyik legfontosabb szecessziós alkotása.
Mária-oszlop
1918-ig a Týn-templom előtt egy 14 méter magas Mária-oszlop (Mariánský sloup) állt. III. Ferdinánd császár utasítására emelték nem sokkal a harmincéves háború befejezése után köszönetképpen, hogy megmentették Prága óvárosát a protestáns svéd csapatoktól. 1918. november 3-án, néhány nappal a független Csehszlovákia kikiáltása után, a tüntetők lerombolták a fehér-hegyi vereség és a Habsburg-fennhatóság jelképének tartott szobrot. 2020. január 23-án a prágai városi tanács megszavazta a Mária-oszlop újjáépítését.[10] 2020 júniusában a Mária-oszlop másolatát ismét felállították az Óváros téren[11]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b2/Prague_historical_meridian.jpg/220px-Prague_historical_meridian.jpg)
Prágai meridián
A prágai meridián (pražský poledník) az Óváros téren húzódik, a díszburkolat kövei között egy bronz csík és plakett jelzi a nyomvonalát. Greenwich-től keletre a 14° 25'17″ koordinátákon fekszik, a Husz János-emlékmű közelében. A meridiánt 1652 óta használják arra, hogy megbízhatóan jelezzék, mikor van a Nap a zenitjén, azaz mikor van dél. Ehhez elég megfigyelni, hogy mikor esik egybe a meridián a Mária-oszlop árnyékával. A prágai meridián és a prágai Klementinum által használt pontosabb napórák összehasonlítása csupán 1 másodperces eltérést mutatott.[12][13]
A meridián menetének jelzésére az 1990-es években latin és cseh feliratokkal ellátott bronz csíkot illesztettek a járdába. A felirat így hangzik: "POLEDNÍK, NODHOŽ BYL V MINULOSTI ŘÍZEN PRAŽSKÝ ČAS / MERIDIANUS QUO OLIM TEMPUS PRAGENSE DIRIGEBATUR".
Az 1621. évi kivégzések emlékműve
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ac/Tribute_to_the_27_victims.jpg/220px-Tribute_to_the_27_victims.jpg)
Az Óvárosi városháza előtti földben 27 kereszt található, illetve keresztezett kardok töviskoszorúval és az 1621. június 21. dátummal. Ez az emlékmű azon a helyen található, ahol évszázadokkal ezelőtt a Habsburgok elleni felkelés 27 cseh vezetőjét nyilvánosan kivégezték. A mellette lévő városháza falán bronz táblán olvashatóak az áldozatok nevei. A kivégzések a lakosság elrettentésére szolgálták. Több ezer néző előtt zajlottak 4 óra hosszan. II. Ferdinánd király utasítására a levágott fejek közül tizenkettőt felakasztottak a Károly híd gótikus tornyára, a kivégzettek holttestének egy részét feldarabolták és megfélemlítés céljából nyilvánosan kiállították Prága különböző pontjain.[14]
Jegyzetek
- ↑ Friedrich Wigger: Bericht des Ibrahîm ibn Jakûb über die Slawen aus dem Jahre 973 Abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ Staroměstské náměstí, Národní památkový ústav, abgerufen am 11. November 2019.
- ↑ Jan Herben. [online Poprava českých pánů na Staroměstském náměstí v Praze 21. června 1621]. Mladé proudy (1921. július 21.) Abgerufen am 11. November 2019.
- ↑ Pražské povstání 5.–9. května 1945, Archiv hl. města Prahy (tschechisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ Der Salon der Berta Fanta, Portal Franz Kafka & Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ a b c altstadter-ring-staromestske-namesti, Tourismusportal der Stadt Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ tyn-school, kralovskacesta.cz (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ at-the-stone-bell, kralovskacesta.cz (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ galerie-der-hauptstadt-prag-haus-zur-steinernen-glocke, Tourismusportal der Stadt Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ radio.cz
- ↑ Kopie der Mariensäule in Prag aufgestellt
- ↑ old-town-square, PragueCityLine.com (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ astronomisches-prag, Tourismusportal der Stadt Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ execution-place-from-1621 kralovskacesta.cz (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Altstädter Ring című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Das historische Prag. V Ráji (1991). ISBN 80-900875-0-7
- Helmut Zeller, Eva Gruberová. CityTrip-plus Prag. Reise Know-How (2016). ISBN 978-3-8317-2633-2
- František Ruth. [online Kronika královské Prahy a obcí sousedních], Chronik der Königsstadt Prag und der Nachbarorte. Pavel Körber (1904)
- Jan Herain, Josef Teige. [online Staroměstský rynk v Praze]. Společnost přátel starožitností českých (1908)
További információk
- Óváros tér térkép a mapy.cz oldalon
- altstadter-ring-staromestske-namesti, Prága város turisztikai portálja, hozzáférés: 2019 november 15.
- old-town-square kralovskacesta.cz (angolul), hozzáférés: 2019. november 15.