Zalka Máté

Zalka Máté, született: Frankl Béla (Matolcs, 1896. április 23. – Huesca, Spanyolország, 1937. június 11.) író, tábornok.

Zalka Máté arcképe - emlékbélyegen (1961)

Zalka Máté a spanyol polgárháborúban

Zalka Máté sírja Budapesten. Kerepesi temető Mm. B. 20.

Élete

Kispolgári családból származott, érettségi vizsgát a szatmárnémeti felsőkereskedelmi iskolában tett. Az első világháborúban először Doberdónál harcolt az olasz fronton, később átvezényelték az orosz frontra, ahol 1916 júniusában megsebesült és fogságba esett mint hadapródőrmester. 1919 őszén megszökött a krasznojarszki hadifogolytáborból (Szibéria), majd partizáncsoportot alakított, a Vörös Hadsereghez 1920 elején csatlakozott. Krasznojarszk felszabadításában is részt vett, majd 1920-tól az oroszországi kommunista párt (bolsevik) tagja lett. Miután a polgárháború véget ért, irodalmi tevékenységet folytatott Moszkvában. Első elbeszélése 1924-ben jelent meg, első kötete orosz nyelven látott napvilágot Moszkvában. Műveinek témái főként az első világháborúval és az orosz polgárháborús eseményekből származnak. 1936-ban a spanyolországi antifasiszta harcosok soraiba önként jelentkezett. Itt Lukács Pál néven mint tábornok szervezte a nemzetközi brigádokat a spanyol polgárháborúban. 1937 nyarán esett el a Huesca alatti harcokban.

Művei

• Doberdo (Moszkva, 1936, Budapest, 1947)
• Összes munkái (Moszkva, 1948)
• Válogatott elbeszélései (Budapest, 1952)
• Ivanov és más elbeszélések (Budapest, 1954)
• A bolygók visszatérnek (Budapest, 1966)
• Az éneklő börtön (Budapest, 1966)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV.: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X Online hozzáférés