York City FC
York City | |||
Csapatadatok | |||
Teljes csapatnév | York City Football Club | ||
Becenév | The Minstermen, Yorkies | ||
Székhely | York, Anglia | ||
Alapítva | 1922 | ||
Klubszínek | piros, kék | ||
Stadion | Bootham Crescent | ||
Vezetőedző | Gary Mills | ||
Elnök | Jason McGill | ||
Bajnokság | Football League Two | ||
Statisztika | |||
Legtöbb mérkőzés | 539, Barry Jackson | ||
Legtöbb gól | 143, Norman Wilkinson | ||
Csapatmezek | |||
Hivatalos honlap | |||
York City honlapja | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz York City témájú médiaállományokat. |
A York City Football Club angol labdarúgócsapat. Székhelye Yorkban, Észak-Yorkshire-ben található. A klub jelenleg az angol ötödosztályban, azaz a National League-ben szerepel. Az 1922-ben alapított York City 1929-ben csatlakozott az Angol Labdarúgó Ligához. Története legnagyobb részét alacsonyabb osztályokban töltötte. Az 1970-es években két szezont töltöttek a másodosztályban, ennél magasabbra máig nem jutottak. A 2003/04-es szezon végén elvesztették ligatagságukat, azaz kiestek a negyedosztályból.
A York a kupákban rendre jobban szerepel, mint a bajnokságban, 1955-ben például az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A Ligakupa 1995/96-os kiírásában pedig 3-0-ra verték az Old Traffordon azt a Manchester Unitedet, mely az idény végén a bajnoki címet és az FA Kupa serlegét is elhódította.
A csapat a Yorkban található Bootham Crescent nevű stadionban játssza hazai meccseit. A körülbelül 9000 fő befogadására alkalmas létesítményt korábban Bootham Crescentnek hívták, jelenlegi nevét a Nestlével kötött szponzori megállapodás részeként kapta.
Klubtörténet
[szerkesztés]A York Cityt először 1908-ban alapították meg amatőr csapatként. Egyesek szerint azonban a klub már 1897-ben, a York and District League (a yorki területi bajnokság) létrejöttekor is megvolt.[1] 1908-ban a csapat csatlakozott a Northern League-hez, de két évvel később ki is lépett, hogy részt vegyen a Yorkshire Combination, a Yorkshire League elődjének megalapításánál. 1912-ben vált profivá a gárda és belépett a Midland League-be, ahol három szezont töltöttek el és körülbelül a 10. hely körül mozogtak. Utolsó idényük az 1914/15-ös volt, majd 1917-ben, az első világháború alatt felbomlottak.[2]
A klubot 1922-ben újra megalapították a régi csapat tagjai és ismét beléptek a Midland League-be.[3][4] Itt hét szezont töltöttek el, az 1924/25-ös és az 1926/27-es idényekben hatodikként végeztek, ebben a bajnokságban ez volt a legjobb eredményük. 1929-ben szavazás útján felvételt nyertek az Angol Labdarúgó Liga harmadosztályának északi csoportjába, ahol egészen 1958-ig maradtak. A York legtöbbször a tabella alján végzett, de az 1952/53-as és az 1954/55-ös szezonban is a negyedik helyen zártak.
A kupákban sokkal jobban szerepeltek, hamar kiérdemelték az "óriásölő" jelzőt.[5] Az 1937/38-as évadban harmadosztályú csapatként az élvonalbeli West Bromwich Albion TCt és Middlesbrough-t is kiejtették az FA Kupából. A negyeddöntőig jutottak, ahol a Huddersfield Townnal szemben estek ki újrajátszás után. A legjobb kupaszereplésüket az 1954/55-ös szezonban produkálták, amikor az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A menetelés során Arthur Bottom nyolc gólt szerzett és többek között a Stanley Matthewst is soraiban tudó Blackpoolt is kiejtették. Az elődöntőben a Newcastle United volt az ellenfelük. Az első meccs 1-1-es döntetlennel zárult, az újrajátszott találkozón viszont a City 2-0-ra kikapott.
1958-ban a York alapító tagja lett a negyedosztálynak, miután a harmadik vonal északi és déli csoportjából létrejött egy külön harmad- és negyedosztály. Nagyszerű szezont produkált a csapat és csak rosszabb gólkülönbsége miatt nem zárt másodikként.[6] Harmadik helyen így is feljutottak a harmadosztályba, onnan azonban egy szezon után kiestek.[7] Az 1964/65-ös idényben szintén harmadikként jutottak fel[8] és ismét visszazuhantak egy szezon után.[9] Hat év múlva a City ismét feljutott a harmadik vonalba[10] a későbbi angol válogatott csatárnak, Phil Boyernek is köszönhetően. Ezután már sikerült is bent maradniuk,[11] igaz, első két szezonjukban csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetően.[12]
Az 1973/74-es évadban vezették be a Labdarúgó Liga osztályaiban a "három feljutó, három kieső" rendszert. Ebben az idényben a remek játékot produkáló York harmadik helyezettként feljutott a másodosztályba. Első szezonjukban a 15. helyen végeztek, ami máig a legjobb helyezésük. Ugyanebben az idényben az Old Traffordon 46 802 néző látta, hogy 2-1-re kikaptak a Manchester Unitedtől, ez máig élő nézettségi klubrekord. A következő évadban már csak a 21. helyig jutottak, ami azt jelentette, hogy visszakerültek a harmadosztályba. Ezután a korábbi Manchester United-menedzser, Wilf McGuinness irányításával a negyedosztályig zuhantak. Az 1981/82-es szezonban 12 hazai meccsen képtelenek voltak nyerni, ami negatív klubrekord, ekkor ráadásul a ligán kívüli Altrincham verte ki őket az FA Kupából. Az 1983/84-es idényt bajnokként zárták a negyedosztályban 101 ponttal, amivel új rekordot állítottak fel a Labdarúgó Ligában.[13] 1985 januárjában hatalmas meglepetésre hazai pályán 1-0-ra megverték az Arsenalt[14] az FA Kupában Keith Houchen büntetőjével. Ezután a York a Liverpoolt is meglepte, a hazai pályán elért 1-1-es döntetlen után azonban az Anfield Roadon 7-0-s vereséget szenvedtek.
1993-ban a City ismét feljutott a harmadosztályba, miután a Wembley stadionban legyőzték a Crewe Alexandrát a rájátszás döntőjében.[15] Az 1995/96-os évadban 4-3-as összesítéssel kiejtették a Manchester Unitedet a Ligakupából. Az első meccsen a York az Old Traffordon 3-0-ra verte a tartalékos Unitedet.[16] A visszavágóra már erős csapattal érkeztek a manchesteriek, de így sem sikerült kivívniuk a továbbjutást. A következő idényben az Evertont sikerült kiejteniük.[17] Az első meccs 1-1-gyel végződött, a visszavágón viszont 3-2-re nyert a City.
2001 decemberében az akkori elnök, Douglas Craig úgy döntött, 4,5 millió fontért eladja a csapatot és a stadiont, majd kiderült, ha 2002. április 1-jéig nem talál vevőt, a gárdát kizárják a Labdarúgó Ligából.[18] Márciusban a B&Q Team versenyzője és tulajdonosa, John Batchelor felvásárolta a Yorkot,[19] azt ígérte, új stadiont építtet, a szurkolói alapítványnak adja a részvények 24%-át és a szurkolókat is bevonja majd a döntésekbe. Ezek azonban csak ígéretek maradtak, 2003-ban ezért a szurkolói alapítvány átvette az irányítást.[20][21]
A York a 2003/04-es szezonban képtelen volt nyerni utolsó 20 bajnokiján, ezért kiesett az ötödosztályba. 75 év után vesztették el ligatagságukat. 2004 novemberében a vezetőség menesztette az akkori menedzsert, Chris Brasst,[22] akit Billy McEwan[23] követett a kispadon. McEwannel 17. helyen végzett a City az ötödik vonalban.[24] ezután egy nyolcadik hely következett,[25] majd a rájátszást is sikerült kiharcolni, ahol kikaptak a Morecambe-tól.[26] A 2007/08-as szezont gyengén kezdte a gárda, ezért McEwannek távoznia kellett,[27] helyét asszisztense, Colin Walker vette át ideiglenesen.[28] Vele 14. helyen végzett a csapat és bejutott az FA Trophy elődöntőjébe is. 2008 novemberben Walkernek is mennie kellett,[29] helyére az ificsapat menedzsere, Neil Redfeam ült le, majd a vezetőség a Port Vale korábbi vezetőedzője, Martin Foyle mellett döntött.[30]
Klubszínek és címerek
[szerkesztés]A csapat játékosai a történelem során a legtöbbször vörös mezben és fehér nadrágban futballoztak, a klub legelső szezonjában (1922/23) azonban a mez gesztenyebarna, a nadrág fehér, a sportszár pedig fekete volt.[31] Az 1930-as évek során több alkalommal csokoládébarna-krémszín csíkos mezben játszott a csapat, ezzel utalva a város édességgyárára. Ezt azonban később egy jellegzetes piros színű szerelésre cserélték. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert sok, a korábbihoz hasonló mez volt abban az időben a bajnokságukban. 1974-ben, a másodosztályba való feljutás után a csapat szerelésének elejére került egy fehér "Y". Ezt a mezt "Y-fronts"-nak, azaz "Y-os elejű"-nek is becézték. 1978-ban visszatért az egyszínű vörös mez tengerészkék nadrággal.
2003 júniusában a York megegyezett a Nike-val,[32] azóta ők gyártják a csapat mezeit. 2004-ben a színösszeállításból kikerült a tengerészkék és a fehér került a helyére. A 2008/09-es idényben a fehér színt a sötétkék váltotta fel.[33] A 2007/08-as idényben egy harmadik számú szerelés is megjelent, világoskék mezzel és sportszárral, valamint gesztenyebarna nadrággal.[34][35]
A York City eredeti címerén a yorki apátság és a város jelképeként szolgáló rózsa volt látható. Az 1970-es években egy Y alakú fehér logót használt a csapat. Ezt 1978-ig használta a csapat, az új címeren a Bootham Gát és két oroszlán volt látható, eredetileg az egész teljesen fehér volt, 1982-ben jelent meg a színes változata.
Amikor John Batchelor felvásárolta a klubot (2002), annak neve "York City Soccer Club"-ra változott, ez a címeren is megjelent. Batchelor távozása után visszatért a "Football Club" név, és új címert is szerettek volna a vezetők, ezért pályázatot írtak ki az egyik helyi újságban. A kiválasztott és máig használt logó néhány eleme hasonlít York címéréhez. Ezen is öt oroszlán látható, közülük négy tengerészkék és egy fehér Y-on helyezkedik el. Az Y két szára között található az ötödik, fehér színű oroszlán. A logó többi része piros.
Az első szponzor, melynek neve megjelent a City mezén, a Cussins & Light Ltd volt, mely 1982-től 1984-ig támogatta a csapatot. Ezt követte a Cameron's (1984–1985), a Hansa (1985–1990), a Flamingo Land (1990–1991), a Portakabin (1991–2001), az Evening Press (2001–2003) és a Phoenix Software (2003–2005. 2005-ben a CLP egy jól jövedelmező szponzori szerződést írt alá a csapattal.[36]
Stadionok
[szerkesztés]1922 és 1932 között a York City a Fulfordgate-en játszotta hazai meccseit. Ezután a csapat megvásárolta a Bootham Crescentet,[37] egy réig krikettstadiont és a körülötte lévő földterületet. Ez a létesítmény sokkal közelebb volt a vasútállomáshoz és a szurkolótábor többségéhez, mint a Fulfordgate. A York nem bontotta le a Bootham Crescentet, hanem futballstadionná alakította azt. Építtetett egy főlelátót és az egyik fölé tetőt emeltetett. A pályát 1932. augusztus 31-én nyitották meg. A legtöbb nézőt 1938 márciusában regisztrálták, akkor 28 123-an voltak kíváncsiak egy Huddersfield Town elleni meccsre.
A második világháborúban egy bomba közvetlenül a stadion mellett csapódott be, jelentősen megrongálva azt. A háború után aztán újjáépítették, ekkor még mindig nem volt tető a lelátó nagy része fölött. 1959-ben villanyvilágítás került a Bootham Crescentbe, melyet október 28-án egy Newcastle United elleni barátságos meccsen avattak fel.
Az 1980-as évek közepén a klub körülbelül 300 000 fontot költött a stadion felújítására. Anyagi forrásként az 1984/85-ös FA Kupa-menetelésből származó pénz szolgált. Ebben az idényben az Arsenallal és a Liverpoollalis összecsapott a York.
A felújítások során a vendégcsapatok kényelmét szolgáló helyiségek kerülték a főlelátó mögé, a bejárathoz forgósorompót szereltek és több ülőhelyet hoztak létre a Popular Standen, melynek köszönhetően 2883 ülőhelyre lehetett jegyet váltani a stadionban Összesen ekkor 13 185-en fértek el a Bootham Crescentben.
1994-ben csökkent a stadion befogadóképessége a Taylor-jelentés miatti átalakítások miatt, valamint a létesítmény egy részét a szurkolók kérésére családbaráttá alakították. 1995-ben a York 122 000 fontért új reflektorokat szereltetett fel, amik kétszer annyi fényt adnak, mint az előzőek és a liga minden elvárásának megfelelnek. Néhány ezer fontért egy csatornarendszer is került a pálya alá, ami jelentősen jobbá teszi a feltételeket télen. Az 1990-es évek végén saját víztornya is lett a stadionnak.
A York 2003-ban szeretett volna átköltözni a Huntington Stadiumba, de végül nem hagyták el a Bootham Crescentet, mivel kaptak egy 2 millió fontos kölcsönt a stadionok fejlesztésével foglalkozó Football Stadia Improvement Fundtól.[38] 2005 januárjában egy szponzori szerződés részeként a stadion KitKat Crescentre keresztelték át.[39] A létesítmény jelenleg 9196 néző befogatására alkalmas.
Új stadion
[szerkesztés]2004. február 4-én a York City vezetősége közleményt adott ki, mely szerint a csapat egy egyezség értelmében 2015-ig marad a Bootham Crescentben. 2007 februárjában a vezetőség kilátásba helyezte egy új stadion építését, mely a 2010-es évek elejére készülne el.[40] Ez nemcsak a York otthonául szolgálna, de koncerteket is rendeznének benne.[41]
A csapat új otthona hasonló lenne, mint a Dartford stadionja, a Princes Park, de több néző befogadására lenne alkalmas.
Szurkolók és riválisok
[szerkesztés]York City a viszonylag magas szurkolói támogatottságnak örvendő csapatok közé tartozik az ötödosztályban. A 2007/08-as szezonban átlagosan 2443 néző volt kíváncsi a hazai meccseikre.[42] A klubnak több szurkolói klubja[43] van Angliában, például a Harrogate Minstermen[44] vagy a Jorvik Reds, akik főként transzparenseikről ismernek. Ők már csak a klub által előre jóváhagyott zászlókkal, feliratokkal léphetnek be a stadionba.[45] York városában található a York Nomad Society[46] nevű huligáncsoport, melyet gyakran hoznak összefüggésbe a klubbal. Mint minden más profi klubnak, a York Citynek is vannak olyan szurkolói, akik korábbi viselkedésük miatt nem léphetnek be a KitKat Crescentbe.[47]
A csapat a hazai meccsekre ki szokott adni egy 44 oldalas meccsfüzetet "City Review" néven, melyet 3 fontért lehet megvásárolni. 2002 februárjában elindult egy független szurkolói magazin is "Ginner's Left Foot" címmel.[48] A City kabalája egy oroszlán, melyet "Yorkie the Lion"-nak vagy egyszerűen "Yorkie"-nak hívnak. Főként arról ismert, hogy humoros műsort ad elő a nézőknek a meccsek előtt.[49][50]
A gárda két fő riválisa a Hull City[51] és a Scarborough. A Hull és a York közötti rangadókat a tigrisek és oroszlánok harcának is szokták nevezni, utalván a két csapat kabalaállatára. A két csapat rivalizálása mostanában nem túl intenzív, mivel rendszeresen más osztályokban indulnak. A City további riválisai még a Doncaster Rovers, a Hartlepool United, a Darlington és a Bury.
Statisztikák és rekordok
[szerkesztés]Barry Jackson tartja a pályára lépési rekordot a York Ciynél 539 lejátszott mérkőzéssel, mögötte Andy McMillan a második 492 találkozóval.[52] Kapusként Tommy Forgan lépett a legtöbbször pályára a csapatban, ő 428 alkalommal védhette a York kapuját. A gólrekordot Norman Wilkinson tartja 143 találattal. A bajnokságokban (127) és az FA Kupában (16) is külön-külön ő tartja a rekordot.
A legnagyobb arányú győzelmét 1957-ben, a harmadosztály északi csoportjában aratta a csapat, amikor 91-re verte a Southportot. Legsúlyosabb vereségüket 1936-ban, a Chester City elleni 12-0-s meccsen szenvedték el.
1938. március 5-én 28 123 néző látogatott ki a Bootham Crexcentbe egy Huddersfield Town elleni fA Kupa-meccsre. Máig ez a legnagyobb hazai nézőszám a Yorknál. Mivel a szabályok miatt a stadion befogadóképessége jelentősen lecsökkent, nem valószínű, hogy a közeljövőben ez a rekord megdől.
A City legdrágábban eladott játékosa Jonathan Greening, akit 1998 márciusában 1 millió fontért igazolt le a Manchester United. A legdrágábban vásárolt játékos pedig Adrian Randall, akit 1995 decemberében 140 000 fontért szerződtetett a csapat a Burnley-től.
2009. február 11-én új angol rekordot állítottak fel azzal, hogy a Kiddersminster Harriers elleni FA Trophy-meccs büntetőpárbajában sorozatban 25 tizenegyest értékesítettek.[53]
Játékosok
[szerkesztés]Jelenlegi keret
[szerkesztés]
|
|
Kölcsönben
[szerkesztés]
|
Az év játékosai
[szerkesztés]
|
|
Menedzserek
[szerkesztés]- A táblázatban azok a menedzserek szerepelnek, akik legalább 50 tétmeccsen irányították a csapatot.[57]
Név | Állampolgárság | Kezdés | Távozás | Meccsek | Győzelem | Döntetlen | Vereség | Győzelmi mutató (%) |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Jock Collier | 1928 július | 1930 május | 105 | 44 | 33 | 28 | 35.3 | |
George Sherrington | 1930 május | 1933 május | 130 | 50 | 21 | 59 | 38.5 | |
Jock Collier | 1933 május | 1937 március | 168 | 58 | 38 | 72 | 34.5 | |
Tom Mitchell | 1937 március | 1950 február | 277 | 95 | 64 | 118 | 34.3 | |
Dick Duckworth | 1950 március | 1952 március | 126 | 40 | 42 | 44 | 31.7 | |
Jimmy McCormick | 1953 június | 1954 szeptember | 51 | 14 | 13 | 24 | 27.5 | |
Sam Bartram | 1956 március | 1960 július | 211 | 85 | 56 | 70 | 40.3 | |
Tom Lockie | 1960 július | 1967 október | 367 | 132 | 81 | 154 | 36.0 | |
Tom Johnston | 1968 október | 1975 január | 295 | 106 | 84 | 105 | 35.9 | |
Wilf McGuinness | 1975 február | 1977 október | 120 | 27 | 30 | 63 | 22.5 | |
Charlie Wright | 1977 november | 1980 március | 114 | 36 | 28 | 50 | 31.6 | |
Barry Lyons | 1980 március | 1981 december | 72 | 21 | 14 | 37 | 29.2 | |
Denis Smith | 1982 május | 1987 június | 258 | 120 | 59 | 79 | 46.5 | |
Bobby Saxton | 1987 június | 1988 szeptember | 62 | 11 | 15 | 36 | 17.7 | |
John Bird | 1988 október | 1991 október | 155 | 46 | 48 | 61 | 29.7 | |
John Ward | 1991 október | 1993 március | 70 | 22 | 24 | 24 | 31.4 | |
Alan Little | 1993 március | 1999 március | 318 | 108 | 88 | 122 | 34.0 | |
Terry Dolan | 2000 február | 2003 május | 173 | 56 | 50 | 67 | 32.4 | |
Chris Brass | 2003 június | 2004 november | 67 | 14 | 18 | 35 | 20.9 | |
Billy McEwan | 2005 február | 2007 november | 131 | 52 | 31 | 48 | 39.7 | |
Colin Walker | 2007 november | 2008 november | 58 | 22 | 20 | 16 | 37.9 |
Eredmények
[szerkesztés]- Harmadosztály
- Feljutó: 1973/74
- Rájátszásben elődöntős: 1993/94
- Negyedosztály
- Bajnok: 1983/84
- Feljutó: 1958/59, 1964/65, 1970/71
- Rájátszás után feljutó: 1992/93
- Ötödosztály
- Rájátszásban elődöntős: 2006/07
- FA Kupa
- Elődöntős: 1954/55
- Ligakupa
- Negyeddöntős: 1961/62
- FA Trophy
- Negyeddöntős: 2007/08, 2008/09
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „York City {1}”, Football Club History Database (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „York City FC History”, BBC.co.uk, 2007. július 2. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „York City”, Football Club History Database (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A York City rövid történelme”, Red and Blue NET. [2008. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A York City kupaszereplései”, YCFC.net. [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A negyedosztály tabellája (58/59)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A harmadosztály tabellája (60/61)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A negyedosztály tabellája (64/65)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A harmadosztály tabellája (65/66)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A negyedosztály tabellája (70/71)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A harmadosztály tabellája (71/72)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A harmadosztály tabellája (72/73)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A Liga pontrekordjai”, Football-League.co.uk. [2009. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „York 1-0 Arsenal”, Red and Blue NET. [2008. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A rájátszás döntője”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"When City rocket the World"”, ThePress.co.uk, 2006. szeptember 24. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „York City-Everton”, ToffeeWeb.com. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Reynolds to York's rescue"”, BBC.co.uk, 2002. január 28. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"York unveil new owner"”, BBC.co.uk, 2002. március 15. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"This is our club!"”, Red and Blue NET. [2003. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Trust deal inches York to safety"”, BBC.co.uk, 2003. március 26. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"York sack Brass after poor start"”, BBC.co.uk, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"McEwan in charge as Busby goes"”, BBC.co.uk, 2005. február 10. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „Az ötödosztály tabellája (04/05)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „Az ötödosztály tabellája (05/06)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Morecambe 2-1 York (2-1 agg)"”, BBC.co.uk, 2007. május 7. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"York City dismiss manager McEwan"”, BBC.co.uk, 2007. november 19. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Walker handed York manager's job"”, BBC.co.uk, 2007. december 27. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Manager Walker leaves York City"”, BBC.co.uk, 2008. november 21. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Foyle confirmed as new York boss"”, BBC.co.uk, 2008. november 24. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A York City mezei”, Historical Football Kits (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Minstermen agree Nike deal"”, BBC.co.uk, 2003. július 9. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Viva Minstermen"”, ThePress.co.uk, 2008. június 18. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Blue (and maroon) is the colour!"”, ThePress.co.uk, 2007. augusztus 1. (Hozzáférés: 2009. március 20.) [halott link]
- ↑ „A York City mezei”, Red and Blue NET. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"York secure new sponsorship deal"”, BBC.co.uk, 2005. július 21. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A Bootham Crescent történelme”, Red and Blue NET. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Spread the news on new York City"”, BBC.co.uk, 2007. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"York strike sweet deal for ground "”, BBC.co.uk, 2005. január 19. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Speed is the essential key for City’s new ground"”, ThePress.co.uk, 2007. március 1. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Crunch talks loom over new 'iconic' city stadium"”, ThePress.co.uk, 2007. február 14. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A stadion átlag nézőszáma”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „Szurkolói csoportok”, YCFC.net. [2009. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Harrogate Minstermen rally support."”, HighBeam.com, 2007. július 27. (Hozzáférés: 2009. március 20.) [halott link]
- ↑ „"Fans’ show of strength as rift puts City into a flag daze"”, ThePress.co.uk, 2008. október 25. (Hozzáférés: 2009. március 20.) [halott link]
- ↑ „Huligáncsoportok”, Ave-it.net. [2010. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „Szurkolókra kirótt büntetések”, Homeoffice.gov.uk, 2006. október 10.. [2007. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Club Guide"”, Minstermen.net. [2006. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Mascot strike threat rocks football"”, BBC.co.uk, 2001. december 7. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Yorkie barred by Bees' big freeze"”, Evening Press, 2001. január 13. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Rivalry Uncovered!"”, FootballFansCensus.com. [2013. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A legtöbbször pályára lépő játékosok”, Minstermen.net. [2005. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „Rekordok és statisztikák”, Red and Blue NET. [2007. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"York City centre-back David McGurk ruled out of FA Trophy trip to Kidderminster Harriers"”, ThePress.co.uk, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"York City sign up defender Pejic"”, BBC.co.uk, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „"Oxford sign York striker Farrell"”, BBC.co.uk, 2009. január 31. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
- ↑ „A York City menedzserei”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.)
További információk
[szerkesztés]- A York City hivatalos honlapja Archiválva 2020. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A York City statisztisztikái a Football Club History Database-en
- A York City hírei a BBC.co.uk-on Archiválva 2007. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben