York City FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
York City
York City Logo.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév York City Football Club
Becenév The Minstermen, Yorkies
Székhely York, Anglia
Alapítva 1922
Klubszínek Piros, kék
Stadion Bootham Crescent
Vezetőedző anglia Gary Mills
Elnök anglia Jason McGill
Bajnokság Football League Two
Statisztika
Legtöbb mérkőzés 539, Barry Jackson
Legtöbb gól 143, Norman Wilkinson
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
York City honlapja

A York City Football Club angol labdarúgócsapat. Székhelye Yorkban, Észak-Yorkshire-ben található. A klub jelenleg az angol ötödosztályban, azaz a Football League Twoben szerepel. Az 1922-ben alapított York City 1929-ben csatlakozott az Angol Labdarúgó Ligához. Története legnagyobb részét alacsonyabb osztályokban töltötte. Az 1970-es években két szezont töltöttek a másodosztályban, ennél magasabbra máig nem jutottak. A 2003/04-es szezon végén elvesztették ligatagságukat, azaz kiestek a negyedosztályból.

A York a kupákban rendre jobban szerepel, mint a bajnokságban, 1955-ben például az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A Ligakupa 1995/96-os kiírásában pedig 3-0-ra verték az Old Traffordon azt a Manchester Unitedet, mely az idény végén a bajnoki címet és az FA Kupa serlegét is elhódította.

A csapat a Yorkban található Bootham Crescent nevű stadionban játssza hazai meccseit. A körülbelül 9000 fő befogadására alkalmas létesítményt korábban Bootham Crescentnek hívták, jelenlegi nevét a Nestlével kötött szponzori megállapodás részeként kapta.

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A York Cityt először 1908-ban alapították meg amatőr csapatként. Egyesek szerint azonban a klub már 1897-ben, a York and District League (a yorki területi bajnokság) létrejöttekor is megvolt.[1] 1908-ban a csapat csatlakozott a Northern League-hez, de két évvel később ki is lépett, hogy részt vegyen a Yorkshire Combination, a Yorkshire League elődjének megalapításánál. 1912-ben vált profivá a gárda és belépett a Midland League-be, ahol három szezont töltöttek el és körülbelül a 10. hely körül mozogtak. Utolsó idényük az 1914/15-ös volt, majd 1917-ben, az első világháború alatt felbomlottak.[2]

Csapatkép 1922-ből

A klubot 1922-ben újra megalapították a régi csapat tagjai és ismét beléptek a Midland League-be.[3][4] Itt hét szezont töltöttek el, az 1924/25-ös és az 1926/27-es idényekben hatodikként végeztek, ebben a bajnokságban ez volt a legjobb eredményük. 1929-ben szavazás útján felvételt nyertek az Angol Labdarúgó Liga harmadosztályának északi csoportjába, ahol egészen 1958-ig maradtak. A York legtöbbször a tabella alján végzett, de az 1952/53-as és az 1954/55-ös szezonban is a negyedik helyen zártak.

A kupákban sokkal jobban szerepeltek, hamar kiérdemelték az "óriásölő" jelzőt.[5] Az 1937/38-as évadban harmadosztályú csapatként az élvonalbeli West Bromwich Albion TCt és Middlesbrough-t is kiejtették az FA Kupából. A negyeddöntőig jutottak, ahol a Huddersfield Townnal szemben estek ki újrajátszás után. A legjobb kupaszereplésüket az 1954/55-ös szezonban produkálták, amikor az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A menetelés során Arthur Bottom nyolc gólt szerzett és többek között a Stanley Matthewst is soraiban tudó Blackpoolt is kiejtették. Az elődöntőben a Newcastle United volt az ellenfelük. Az első meccs 1-1-es döntetlennel zárult, az újrajátszott találkozón viszont a City 2-0-ra kikapott.

1958-ban a York alapító tagja lett a negyedosztálynak, miután a harmadik vonal északi és déli csoportjából létrejött egy külön harmad- és negyedosztály. Nagyszerű szezont produkált a csapat és csak rosszabb gólkülönbsége miatt nem zárt másodikként.[6] Harmadik helyen így is feljutottak a harmadosztályba, onnan azonban egy szezon után kiestek.[7] Az 1964/65-ös idényben szintén harmadikként jutottak fel[8] és ismét visszazuhantak egy szezon után.[9] Hat év múlva a City ismét feljutott a harmadik vonalba[10] a későbbi angol válogatott csatárnak, Phil Boyernek is köszönhetően. Ezután már sikerült is bent maradniuk,[11] igaz, első két szezonjukban csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetően.[12]

Az 1973/74-es évadban vezették be a Labdarúgó Liga osztályaiban a "három feljutó, három kieső" rendszert. Ebben az idényben a remek játékot produkáló York harmadik helyezettként feljutott a másodosztályba. Első szezonjukban a 15. helyen végeztek, ami máig a legjobb helyezésük. Ugyanebben az idényben az Old Traffordon 46 802 néző látta, hogy 2-1-re kikaptak a Manchester Unitedtől, ez máig élő nézettségi klubrekord. A következő évadban már csak a 21. helyig jutottak, ami azt jelentette, hogy visszakerültek a harmadosztályba. Ezután a korábbi Manchester United-menedzser, Wilf McGuinness irányításával a negyedosztályig zuhantak. Az 1981/82-es szezonban 12 hazai meccsen képtelenek voltak nyerni, ami negatív klubrekord, ekkor ráadásul a ligán kívüli Altrincham verte ki őket az FA Kupából. Az 1983/84-es idényt bajnokként zárták a negyedosztályban 101 ponttal, amivel új rekordot állítottak fel a Labdarúgó Ligában.[13] 1985 januárjában hatalmas meglepetésre hazai pályán 1-0-ra megverték az Arsenalt[14] az FA Kupában Keith Houchen büntetőjével. Ezután a York a Liverpoolt is meglepte, a hazai pályán elért 1-1-es döntetlen után azonban az Anfield Roadon 7-0-ás vereséget szenvedtek.

1993-ban a City ismét feljutott a harmadosztályba, miután a Wembley stadionban legyőzték a Crewe Alexandrát a rájátszás döntőjében.[15] Az 1995/96-os évadban 4-3-as összesítéssel kiejtették a Manchester Unitedet a Ligakupából. Az első meccsen a York az Old Traffordon 3-0-ra verte a tartalékos Unitedet.[16] A visszavágóra már erős csapattal érkeztek a manchesteriek, de így sem sikerült kivívniuk a továbbjutást. A következő idényben az Evertont sikerült kiejteniük.[17] Az első meccs 1-1-gyel végződött, a visszavágón viszont 3-2-re nyert a City.

Chris Brass és Viv Busby ölelkezik egy győztes meccs után (2004)

2001 decemberében az akkori elnök, Douglas Craig úgy döntött, 4,5 millió fontért eladja a csapatot és a stadiont, majd kiderült, ha 2002. április 1-jéig nem talál vevőt, a gárdát kizárják a Labdarúgó Ligából.[18] Márciusban a B&Q Team versenyzője és tulajdonosa, John Batchelor felvásárolta a Yorkot,[19] azt ígérte, új stadiont építtet, a szurkolói alapítványnak adja a részvények 24%-át és a szurkolókat is bevonja majd a döntésekbe. Ezek azonban csak ígéretek maradtak, 2003-ban ezért a szurkolói alapítvány átvette az irányítást.[20][21]

A York a 2003/04-es szezonban képtelen volt nyerni utolsó 20 bajnokiján, ezért kiesett az ötödosztályba. 75 év után vesztették el ligatagságukat. 2004 novemberében a vezetőség menesztette az akkori menedzsert, Chris Brasst,[22] akit Billy McEwan[23] követett a kispadon. McEwannel 17. helyen végzett a City az ötödik vonalban.[24] ezután egy nyolcadik hely következett,[25] majd a rájátszást is sikerült kiharcolni, ahol kikaptak a Morecambe-tól.[26] A 2007/08-as szezont gyengén kezdte a gárda, ezért McEwannek távoznia kellett,[27] helyét asszisztense, Colin Walker vette át ideiglenesen.[28] Vele 14. helyen végzett a csapat és bejutott az FA Trophy elődöntőjébe is. 2008 novemberben Walkernek is mennie kellett,[29] helyére az ificsapat menedzsere, Neil Redfeam ült le, majd a vezetőség a Port Vale korábbi vezetőedzője, Martin Foyle mellett döntött.[30]

Klubszínek és címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
A legelső mez.

A csapat játékosai a történelem során a legtöbbször vörös mezben és fehér nadrágban futballoztak, a klub legelső szezonjában (1922/23) azonban a mez gesztenyebarna, a nadrág fehér, a sportszár pedig fekete volt.[31] Az 1930-as évek során több alkalommal csokoládébarna-krémszín csíkos mezben játszott a csapat, ezzel utalva a város édességgyárára. Ezt azonban később egy jellegzetes piros színű szerelésre cserélték. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert sok, a korábbihoz hasonló mez volt abban az időben a bajnokságukban. 1974-ben, a másodosztályba való feljutás után a csapat szerelésének elejére került egy fehér "Y". Ezt a mezt "Y-fronts"-nak, azaz "Y-os elejű"-nek is becézték. 1978-ban visszatért az egyszínű vörös mez tengerészkék nadrággal.

2003 júniusában a York megegyezett a Nike-val,[32] azóta ők gyártják a csapat mezeit. 2004-ben a színösszeállításból kikerült a tengerészkék és a fehér került a helyére. A 2008/09-es idényben a fehér színt a sötétkék váltotta fel.[33] A 2007/08-as idényben egy harmadik számú szerelés is megjelent, világoskék mezzel és sportszárral, valamint gesztenyebarna nadrággal.[34][35]

A csapat régi címere (1978–2002)

A York City eredeti címerén a yorki apátság és a város jelképeként szolgáló rózsa volt látható. Az 1970-es években egy "Y" alakú fehér logót használt a csapat. Ezt 1978-ig használta a csapat, az új címeren a Bootham Gát és két oroszlán volt látható, eredetileg az egész teljesen fehér volt, 1982-ben jelent meg a színes változata.

Amikor John Batchelor felvásárolta a klubot (2002), annak neve "York City Soccer Club"-ra változott, ez a címeren is megjelent. Batchelor távozása után visszatért a "Football Club" név és új címert is szerettek volna a vezetők, ezért pályázatot írtak ki az egyik helyi újságban. A kiválasztott és máig használt logó néhány eleme hasonlít York címéréhez. Ezen is öt oroszlán látható, közülük négy tengerészkék és egy fehér "Y"-on helyezkedik el. Az "Y" két szára között található az ötödik, fehér színű oroszlán. A logó többi része piros.

A első szponzor, melynek neve megjelent a City mezén, a Cussins & Light Ltd volt, mely 1982-től 1984-ig támogatta a csapatot. Ezt követte a Cameron's (19841985), a Hansa (19851990), a Flamingo Land (19901991), a Portakabin (19912001), az Evening Press (20012003) és a Phoenix Software (20032005. 2005-ben a CLP egy jól jövedelmező szponzori szerződést írt alá a csapattal.[36]

Stadionok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A KitKat Crescent 2007-ben

1922 és 1932 között a York City a Fulfordgate-en játszotta hazai meccseit. Ezután a csapat megvásárolta a Bootham Crescentet,[37] egy réig krikettstadiont és a körülötte lévő földterületet. Ez a létesítmény sokkal közelebb volt a vasútállomáshoz és a szurkolótábor többségéhez, mint a Fulfordgate. A York nem bontotta le a Bootham Crescentet, hanem futballstadionná alakította azt. Építtetett egy főlelátót és az egyik fölé tetőt emeltetett. A pályát 1932. augusztus 31-én nyitották meg. A legtöbb nézőt 1938 márciusában regisztrálták, akkor 28 123-an voltak kíváncsiak egy Huddersfield Town elleni meccsre.

A második világháborúban egy bomba közvetlenül a stadion mellett csapódott be, jelentősen megrongálva azt. A háború után aztán újjáépítették, ekkor még mindig nem volt tető a lelátó nagy része fölött. 1959-ben villanyvilágítás került a Bootham Crescentbe, melyet október 28-án egy Newcastle United elleni barátságos meccsen avattak fel.

Az 1980-as évek közepén a klub körülbelül 300 000 fontot költött a stadion felújítására. Anyagi forrásként az 1984/85-ös FA Kupa-menetelésből származó pénz szolgált. Ebben az idényben az Arsenallal és a Liverpoollalis összecsapott a York.

A felújítások során a vendégcsapatok kényelmét szolgáló helyiségek kerülték a főlelátó mögé, a bejárathoz forgósorompót szereltek és több ülőhelyet hoztak létre a Popular Standen, melynek köszönhetően 2883 ülőhelyre lehetett jegyet váltani a stadionban Összesen ekkor 13 185-en fértek el a Bootham Crescentben.

A KitKat Crescent átlagos nézőszáma 1932-től 2007-ig

1994-ben csökkent a stadion befogadóképessége a Taylor-jelentés miatti átalakítások miatt, valamint a létesítmény egy részét a szurkolók kérésére családbaráttá alakították. 1995-ben a York 122 000 fontért új reflektorokat szereltetett fel, amik kétszer annyi fényt adnak, mint az előzőek és a liga minden elvárásának megfelelnek. Néhány ezer fontért egy csatornarendszer is került a pálya alá, ami jelentősen jobbá teszi a feltételeket télen. Az 1990-es évek végén saját víztornya is lett a stadionnak.

A York 2003-ban szeretett volna átköltözni a Huntington Stadiumba, de végül nem hagyták el a Bootham Crescentet, mivel kaptak egy 2 millió fontos kölcsönt a stadionok fejlesztésével foglalkozó Football Stadia Improvement Fundtól.[38] 2005 januárjában egy szponzori szerződés részeként a stadion KitKat Crescentre keresztelték át.[39] A létesítmény jelenleg 9196 néző befogatására alkalmas.

Új stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004. február 4-én a York City vezetősége közleményt adott ki, mely szerint a csapat egy egyezség értelmében 2015-ig marad a Bootham Crescentben. 2007 februárjában a vezetőség kilátásba helyezte egy új stadion építését, mely a 2010-es évek elejére készülne el.[40] Ez nemcsak a York otthonául szolgálna, de koncerteket is rendeznének benne.[41]

A csapat új otthona hasonló lenne, mint a Dartford stadionja, a Princes Park, de több néző befogadására lenne alkalmas.

Szurkolók és riválisok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

York City a viszonylag magas szurkolói támogatottságnak örvendő csapatok közé tartozik az ötödosztályban. A 2007/08-as szezonban átlagosan 2443 néző volt kíváncsi a hazai meccseikre.[42] A klubnak több szurkolói klubja[43] van Angliában, például a Harrogate Minstermen[44] vagy a Jorvik Reds, akik főként transzparenseikről ismernek. Ők már csak a klub által előre jóváhagyott zászlókkal, feliratokkal léphetnek be a stadionba.[45] York városában található a Yrok Nomad Socitey[46] nevű huligáncsoport, melyet gyakran hoznak összefüggésbe a klubbal. Mint minden más profi klubnak, a York Citynek is vannak olyan szurkolói, akik korábbi viselkedésük miatt nem léphetnek be a KitKat Crescentbe.[47]

A csapat a hazai meccsekre ki szokott adni egy 44 oldalas meccsfüzetet "City Review" néven, melyet 3 fontért lehet megvásárolni. 2002 februárjában elindult egy független szurkolói magazin is "Ginner's Left Foot" címmel.[48] A City kabalája egy oroszlán, melyet "Yorkie the Lion"-nak vagy egyszerűen "Yorkie"-nak hívnak. Főként arról ismert, hogy humoros műsort ad elő a nézőknek a meccsek előtt.[49][50]

A gárda két fő riválisa a Hull City[51] és a Scarborough. A Hull és a York közötti rangadókat a tigrisek és oroszlánok harcának is szokták nevezni, utalván a két csapat kabalaállatára. A két csapat rivalizálása mostanában nem túl intenzív, mivel rendszeresen más osztályokban indulnak. A City további riválisai még a Doncaster Rovers, a Hartlepool United, a Darlington és a Bury.

Statisztikák és rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barry Jackson tartja a pályára lépési rekordot a York Ciynél 539 lejátszott mérkőzéssel, mögötte Andy McMillan a második 492 találkozóval.[52] Kapusként Tommy Forgan lépett a legtöbbször pályára a csapatban, ő 428 alkalommal védhette a York kapuját. A gólrekordot Norman Wilkinson tartja 143 találattal. A bajnokságokban (127) és az FA Kupában (16) is külön-külön ő tartja a rekordot.

A legnagyobb arányú győzelmét 1957-ben, a harmadosztály északi csoportjában aratta a csapat, amikor 91-re verte a Southportot. Legsúlyosabb vereségüket 1936-ban, a Chester City elleni 12-0-ás meccsen szenvedték el.

1938. március 5-én 28 123 néző látogatott ki a Bootham Crexcentbe egy Huddersfield Town elleni fA Kupa-meccsre. Máig ez a legnagyobb hazai nézőszám a Yorknál. Mivel a szabályok miatt a stadion befogadóképessége jelentősen lecsökkent, nem valószínű, hogy a közeljövőben ez a rekord megdől.

A City legdrágábban eladott játékosa Jonathan Greening, akit 1998 márciusában 1 millió fontért igazolt le a Manchester United. A legdrágábban vásárolt játékos pedig Adrian Randall, akit 1995 decemberében 140 000 fontért szerződtetett a csapat a Burnley-től.

2009. február 11-én új angol rekordot állítottak fel azzal, hogy a Kiddersminster Harriers ellni FA Trophy-meccs büntetőpárbajában sorozatban 25 tizenegyest értékesítettek.[53]

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
1 Angol K Jonathan McDonald
2 Angol V Ben Purkiss
3 Angol V Mark Robinson
4 Északír V Darren Kelly
5 Angol V David McGurk [54]
6 Wales V Daniel Parslow
7 Angol CS Onome Sodje
8 Angol V Mark Greaves (kapitány)
9 Ausztrál CS Daniel McBreen
11 Angol KP Simon Russell
12 Angol KP Ben Wilkinson
13 Angol K Josh Mimms
14 Angol KP Steven Hogg
# Poszt Név
15 Skót KP Simon Rusk
16 Angol CS Richard Brodie
17 Wales KP Levi Mackin
18 Angol CS Adam Boyes
19 Angol KP Liam Shepherd
20 Angol V Andy McWilliams
22 Angol V Josh Radcliffe
23 Angol CS Adam Smith
24 Északír K Michael Ingham
25 Wales V Shaun Pejic [55]
26 Angol CS Simon Brown
27 Angol KP Christian Smith

Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
10 Angol CS Craig Farrell (kölcsönben az Oxford Unitednél)[56]

Az év játékosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Díjazott
1973–74 Angol Phil Burrows
1974–75 Angol Chris Topping
1975–76 Angol Micky Cave
1976–77 Angol Brian Pollard
1977–78 Angol Gordon Staniforth
1978–79 Angol Gordon Staniforth
1979–80 Angol Ian McDonald
1980–81 Angol Eddie Blackburn
1981–82 Jamaica Keith Walwyn
1982–83 Angol Derek Hood
1983–84 Skót John MacPhail
1984–85 Skót John MacPhail
1985–86 Angol Simon Mills
1986–87 Jamaica Keith Walwyn
1987–88 Angol Dale Banton
1988–89 Angol Ian Helliwell
1989–90 Angol Chris Marples
1990–91 Angol Steve Tutill
 
Szezon Díjazott
1991–92 Északír Jon McCarthy
1992–93 Angol Paul Stancliffe
1993–94 Angol Paul Barnes
1994–95 Északír Jon McCarthy
1995–96 Dél-Afrika Andy McMillan
1996–97 Angol Tony Barras
1997–98 Angol Steve Bushell
1998–99 Angol Barry Jones
1999–2000 Angol Barry Jones
2000–01 Északír Alan Fettis
2001–02 Északír Alan Fettis
2002–03 Angol Chris Brass
2003–04 Angol Darren Dunning
2004–05 Angol Dave Merris
2005–06 Angol Clayton Donaldson
2006–07 Angol Neal Bishop
2007–08 Angol David McGurk

Menedzserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázatban azok a menedzserek szerepelnek, akik legalább 50 tétmeccsen irányították a csapatot.[57]
Név Állampolgárság Kezdés Távozás Meccsek Győzelem Döntetlen Vereség Győzelmi mutató (%)
Jock Collier Skót 1928 július 1930 május 105 44 33 28 35.3
George Sherrington Angol 1930 május 1933 május 130 50 21 59 38.5
Jock Collier Skót 1933 május 1937 március 168 58 38 72 34.5
Tom Mitchell Angol 1937 március 1950 február 277 95 64 118 34.3
Dick Duckworth Angol 1950 március 1952 március 126 40 42 44 31.7
Jimmy McCormick Angol 1953 június 1954 szeptember 51 14 13 24 27.5
Sam Bartram Angol 1956 március 1960 július 211 85 56 70 40.3
Tom Lockie Skót 1960 július 1967 október 367 132 81 154 36.0
Tom Johnston Skót 1968 október 1975 január 295 106 84 105 35.9
Wilf McGuinness Angol 1975 február 1977 október 120 27 30 63 22.5
Charlie Wright Hongkong 1977 november 1980 március 114 36 28 50 31.6
Barry Lyons Angol 1980 március 1981 december 72 21 14 37 29.2
Denis Smith Angol 1982 május 1987 június 258 120 59 79 46.5
Bobby Saxton Angol 1987 június 1988 szeptember 62 11 15 36 17.7
John Bird Angol 1988 október 1991 október 155 46 48 61 29.7
John Ward Angol 1991 október 1993 március 70 22 24 24 31.4
Alan Little Angol 1993 március 1999 március 318 108 88 122 34.0
Terry Dolan Angol 2000 február 2003 május 173 56 50 67 32.4
Chris Brass Angol 2003 június 2004 november 67 14 18 35 20.9
Billy McEwan Skót 2005 február 2007 november 131 52 31 48 39.7
Colin Walker Új-Zéland 2007 november 2008 november 58 22 20 16 37.9

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harmadosztály
    • Feljutó: 1973/74
    • Rájátszásben elődöntős: 1993/94
  • Negyedosztály
    • Bajnok: 1983/84
    • Feljutó: 1958/59, 1964/65, 1970/71
    • Rájátszás után feljutó: 1992/93
  • Ötödosztály
    • Rájátszásban elődöntős: 2006/07
  • FA Kupa
    • Elődöntős: 1954/55
  • Ligakupa
    • Negyeddöntős: 1961/62
  • FA Trophy
    • Negyeddöntős: 2007/08, 2008/09

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. York City {1}”, Football Club History Database (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  2. York City FC History”, BBC.co.uk, 2007. július 2. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  3. York City”, Football Club History Database (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  4. A Yrok City rövid történelme”, Red and Blue NET (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  5. A Yrok City kupaszereplései”, YCFC.net (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  6. A negyedosztály tabellája (58/59)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  7. A harmadosztály tabellája (60/61)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  8. A negyedosztály tabellája (64/65)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  9. A harmadosztály tabellája (65/66)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  10. A negyedosztály tabellája (70/71)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  11. A harmadosztály tabellája (71/72)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  12. A harmadosztály tabellája (72/73)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  13. A Liga pontrekordjai”, Football-League.co.uk (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  14. York 1-0 Arsenal”, Red and Blue NET (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  15. A rájátszás döntője”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  16. "When City rocket the World"”, ThePress.co.uk, 2006. szeptember 24. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  17. York City-Everton”, ToffeeWeb.com (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  18. "Reynolds to York's rescue"”, BBC.co.uk, 2002. január 28. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  19. "York unveil new owner"”, BBC.co.uk, 2002. március 15. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  20. "This is our club!"”, Red and Blue NET (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  21. "Trust deal inches York to safety"”, BBC.co.uk, 2003. március 26. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  22. "York sack Brass after poor start"”, BBC.co.uk, 2004. november 8. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  23. "McEwan in charge as Busby goes"”, BBC.co.uk, 2005. február 10. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  24. Az ötödosztály tabellája (04/05)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  25. Az ötödosztály tabellája (05/06)”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  26. "Morecambe 2-1 York (2-1 agg)"”, BBC.co.uk, 2007. május 7. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  27. "York City dismiss manager McEwan"”, BBC.co.uk, 2007. november 19. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  28. "Walker handed York manager's job"”, BBC.co.uk, 2007. december 27. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  29. "Manager Walker leaves York City"”, BBC.co.uk, 2008. november 21. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  30. "Foyle confirmed as new York boss"”, BBC.co.uk, 2008. november 24. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  31. A York City mezei”, Historical Football Kits (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  32. "Minstermen agree Nike deal"”, BBC.co.uk, 2003. július 9. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  33. "Viva Minstermen"”, ThePress.co.uk, 2008. június 18. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  34. "Blue (and maroon) is the colour!"”, ThePress.co.uk, 2007. augusztus 1. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  35. A York City mezei”, Red and Blue NET (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  36. "York secure new sponsorship deal"”, BBC.co.uk, 2005. július 21. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  37. A Bootham Crescent történelme”, Red and Blue NET (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  38. "Spread the news on new York City"”, BBC.co.uk, 2007. március 28. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  39. "York strike sweet deal for ground "”, BBC.co.uk, 2005. január 19. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  40. "Speed is the essential key for City’s new ground"”, ThePress.co.uk, 2007. március 1. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  41. "Crunch talks loom over new 'iconic' city stadium"”, ThePress.co.uk, 2007. február 14. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  42. A stadion átlag nézőszáma”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  43. Szurkolói csoportok”, YCFC.net (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  44. "Harrogate Minstermen rally support."”, HighBeam.com, 2007. július 27. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  45. "Fans’ show of strength as rift puts City into a flag daze"”, ThePress.co.uk, 2008. október 25. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  46. Huligáncsoportok”, Ave-it.net (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  47. Szurkolókra kirótt büntetések”, Homeoffice.gov.uk, 2006. október 10. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  48. "Club Guide"”, Minstermen.net (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  49. "Mascot strike threat rocks football"”, BBC.co.uk, 2001. december 7. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  50. "Yorkie barred by Bees' big freeze"”, Evening Press, 2001. január 13. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  51. "Rivalry Uncovered!"”, FootballFansCensus.com (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  52. A legtöbbször pályára lépő játékosok”, Minstermen.net (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  53. Rekordok és statisztikák”, Red and Blue NET (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  54. "York City centre-back David McGurk ruled out of FA Trophy trip to Kidderminster Harriers"”, ThePress.co.uk, 2009. január 30. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  55. "York City sign up defender Pejic"”, BBC.co.uk, 2009. február 20. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  56. "Oxford sign York striker Farrell"”, BBC.co.uk, 2009. január 31. (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 
  57. A York City menedzserei”, Soccerbase (Hozzáférés ideje: 2009. március 20.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]