Városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom
Jézus szíve plébániatemplom | |
Vallás | Keresztény |
Felekezet | Római katolikus |
Egyházmegye | Esztergom-budapesti |
Egyházközség | Budapest Budai-Északi espereskerület |
Pap(ok) | Forgács Alajos (plébános) Máté János Kristóf (káplán) |
Építési adatok | |
Építése | 1922–1933 |
Stílus | modern építészet |
Tervezője | Árkay Aladár |
Felszentelés | 1933. pünkösdvasárnap |
Felszentelő | Serédi Jusztinián Hercegprímás |
Elérhetőség | |
Település | Budapest XII. kerülete |
Hely | 1122 Budapest, Csaba u. 5. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 01′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 01′ 18″ | |
A Jézus szíve plébániatemplom weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jézus szíve plébániatemplom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Városmajori Jézus szíve plébániatemplom egy több elemből álló épületegyüttes a főváros XII. kerületében, a Városmajor Csaba utcai szélén. Részei a harangtorony, a nagytemplom és a közösségi házként működő – 1925-ben épült – kistemplom, amiket egy-egy félkörív-záródásos vasbeton szerkezetű árkádsor köt össze. A több szakaszban épült épületegyüttes – az építészeti elemekhez társult más művészeti (ún. társművészeti-) alkotásokkal együtt - a 20. századi magyar egyházművészet kiemelkedő alkotása, méltán nyilvánították műemlékké.
Története
Árkay Aladár és Árkay Bertalan tervei szerint épült a plébániatemplom. Árkay Aladár halála után fia fejezte be a tervezést. Az 1932. júniusi alapkőletételnél már jelentősen előrehaladt az építkezés. 1933. június 4-én pedig a templomot Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás felszentelte. Az épület díszítéseinek egy része és külső kőburkolata ekkor még nem készült el. A harangtorony, valamint a harangtornyot és a kistemplomot összekötő árkádsor csak 1936-ban valósult meg, Bertalan elképzelései szerint. (A harangtornyot az alatta húzódó, beboltozott Ördög-árok elkerülése miatt kellett távolabb építeni a templom fő tömbjétől).
A vasbeton szerkezetű háromhajós csarnoktemplom travertin kőburkolású, lapos tetejű modern épület. Főhomlokzata a Csaba utcára nyílik. Az egymásba metsződő, álló és fekvő hasábokból szimmetrikusan építkező templom alaprajza téglalapba írható. A templomhajó két oldalán négy-négy mellékkápolna helyezkedik el. Az épület két hangsúlya – főhomlokzat és szentély – a hajó két végén található.
A főhomlokzat kapuzatát díszítő angyalok domborművei Ohmann Béla[1] alkotásai. A kapu tömbjét egy-egy kisebb fekvőhasáb, a keresztelőkápolna és a Hősi halottak kápolnája fogja közre. A főbejárat szélfogójában balra a kórusfeljárat, jobbra pedig egy feszület, egyik oldalán Szűz Mária, másik oldalán Szent János evangelista szobra látható. (Nagy Zoltánné alkotásai).
A szentélyt toronyszerű állóhasáb hangsúlyozza, melyben öt magas ablaksáv található, eredetileg Árkayné Sztehlo Lili[2] alkotásai, amely a templom nevének megfelelően Krisztust ábrázolja, és a templom felszentelésére már elkészült. A szentélyt két oldalt a sekrestye és a plébánia hivatal tömbje fogja közre. A szentély másik meghatározó eleme a szentély oldalfalain elhelyezett, Aba-Novák Vilmos által készített, alumínium lapokra festett hatalmas képegyüttesei. Egyike Szent Istvánt az egyházalapítót, a másik a szent királyt mint országalapítót ábrázolja. Mindkettő 1938-ban készült. Az Árkayék által tervezett eredeti bútorzatból a szentély 1969-es átrendezése után csak a főpásztori karszék és két támlátlan ülőke maradt meg.
A főhajót a Szentélytől diadalív választja el, amelyet kétoldalt Pátzay Pál[3] hat-hat apostolszobra díszít. A főhajó legfontosabb, friss modernséget sugalló díszei Aba-Novák Vilmosnak a szentély alumínium-pannóival egy időben, 1938-ban festett freskói, amelyek az alul bordás vasbetonfödém kazettamezőit tölti ki. A freskók a Teremtés hét napját, Jézust, Szűz Máriát, az evangelisták, próféták és angyalok sorát ábrázolják. A főhajó mennyezete alatt kétoldalt húzódó, ferde síkú falat liturgikus jelképek díszítik. Az oldalkápolnákat összekötő – keresztúti – folyosót mindkét oldalon szobrok zárják le. A bal oldalon Boldogfai Farkas Sándor[4] Lisieuxi Szent Teréz és Ohmann Béla Szent Antal-szobra látható. A jobb oldalon Molnár C. Pál[5] által festett Szent Imre oltár és Kopp Judit Szent Ritát ábrázoló faszobrát láthatjuk. A keresztút bronz domborműveit Götz János[6] készítette. A második világháború során elpusztult színes üvegablakok közül máig három rekonstrukcióját fejezték be. Az 1942-es(!) bombatámadás előtt a templomhajónak még két ablakát díszítették Árkayné Sztehlo Lili művei. Egykor itt állt a Mária-ablak és vele szemben a Kálvária.
Az épületegyüttes közvetlen környezetében három műalkotás látható. Az 1942-es szeptember 5-i bombatámadás emlékét örökíti meg a becsapódás helyén felállított Szűz Mária-szobor. amely Antal Károly[7] szobrászművész alkotása. Árkay Aladár építésznek állít emléket a fia, Bertalan által tervezett egyszerű oszlop és medence a kis és nagytemplom között. A nagytemplom előtti kis teret a Mindszenty emlékoszlop díszíti, amely azt a helyet jelöli, ahonnan a világháború után az első engesztelő zarándoklatot indította a bíboros érsek.[8]
Képgaléria
-
A Városmajori Jézus-Szíve templom, 1933–34
-
A templom a szentély felől
-
Templomrészlet
-
A templom a szentély felől
-
A szentély üvegablaka
-
A szentély
-
Oldalhomlokzat
-
Árkádsor
-
Harangtorony
-
Pátzay Pál fából faragott Szent József oltára
Jegyzetek
- ↑ OHMANN BÉLA
- ↑ ÁRKAYNÉ SZTEHLO LILI
- ↑ PÁTZAY PÁL
- ↑ BOLDOGFAI FARKAS SÁNDOR
- ↑ MOLNÁR C.PÁL
- ↑ GÖTZ JÁNOS
- ↑ ANTAL KÁROLY
- ↑ A szöveg Ritoók Pál: Városmajori plébániatemplom története című tanulmány kivonata
Források
- Kriegs-Au Emil: A városmajori templom. Tér és Forma 1933/4-5. sz.
- Rimanóczy Gyula: Az új városmajori templom. Tér és Forma 1933/4-5. sz.
- P.Szűcs Julianna: A városmajori templom építéstörténete és kora. Ars Hungarica. 1977/1. sz.
- Városmajori Jézus-Szíve plébánia története a plébánia honlapján
Külső hivatkozások
- Esztergom-Budapesti Főegyházmegye. Városmajori Jézus-Szíve plébánia
- Magyarország a XX. században II.: Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1997. 343-355. o.