Magyar Optikai Művek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Magyar Optikai Művek (rövidítve MOM) egy jelentős, világhírű, magyar iparvállalat volt.

Elárvult reklámtábla. Belgrád rakpart, 2008, augusztus 3.
Az "Ijász" szobor
Az -eltávolított- eredeti az "F" épület legmagasabb pontján.
Alkotó: Haich Erzsébet.
A 2009-ben avatott emlékmű a MOM Park sétányán.
Alkotó: Kampfl József

Székhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest XII. kerület, Csörsz utca

Kolozsvár, majd Budapesten a Mozsár utca és az Alkotás út voltak a cég előző telephelyei. A Németvölgyben, a mai Alkotás utca 2×3 útpályás forgalmát tekintve különösnek tűnik, hogy az utolsó helyszínt éppen a villamos által keltett rezgések miatt kellett elhagyni. Így települt a vállalat a mai Csörsz utcai terület egy részére. 3-4 évtized alatt, folyamatos fejlesztések hatására foglalta el az Alkotás utca, Csörsz utca, Nagy Jenő utca és Dolgos utca által határolt területet. A nyolcvanas évek közepéig állandóan bővült, megújult az épületegyüttes. Az utolsó beruházások egy része kényszerűségből született, mivel a második világháború előtt készült épületek a gyors kötést biztosító bauxit betonból készültek, már a hatvanas évek elején állandó figyelést, statikus megerősítést igényeltek. A hatvanas évek végén készült a négyemeletes korszerű raktárépület, valamint a ma már FOTEX Rt. tulajdonban lévő optikai toronyház. Az országban kevés vállalat települt ilyen gyönyörű környezetben. Az itt dolgozók nap mint nap gyönyörködhettek a Sas-hegy, Gellért-hegy, Széchenyi-hegy látványában. Az első kapavágások idején a Budai vár, a Rózsadomb és a Hármashatárhegy is a panoráma része volt.

Az 1997-ben megkezdett bontási műveletek szívszorító látványt nyújtottak az arra járóknak. A közel százéves műemlék jellegű épületek mellett alig tíz éve átadott vasbeton szerkezetű műhelyek is bontási romhalmazzá váltak. Nemcsak az egykori MOM dolgozók könnyezték meg a fizikai megsemmisülést, hiszen enyészetté vált a több mint száz év alatt kialakult, világszínvonalra jutó magyar finommechanikai ipar is.

A végről

Rosch Gábor építész, a Hegyvidéki épületek című könyv szerzője:

„1997. Személyes emlékek: esténként tompa dübörgésre alszom el, s reggelenként betonszerkezetek halk recsegése-ropogása ébreszt. Bontják a MOM-ot. Az ablakunkból kitekintve napról napra változik a kilátás. Lassan a leomló téglafalak és betonpanelek mögül újra előkandikálnak a Vár házsorai. Valamikor elemista kisdiák koromban naponta mentem el a hatalmas gyárépület mellett, a régi Tanítóképző gyakorló iskolájába menet. Láttam a romjaiból újjáéledő gyárat, majd a nagy iparosítási lázban egyre sűrűsödő beépítést. Később építészmérnökként a mellettem lévő rajztáblán születtek meg kollégám keze alatt a MOM fénykorának épületei. Ha nosztalgiával gondolok vissza a gyárra, ebbe az is beletartozik, hogy jóval később, nyári szünidejében fiam itt szerelgetett optikai berendezéseket, itt dolgozott néhány lakótársam, s a rendszerváltás után az egykori irodaházban tervezőirodánk a KÖZTI Rt. bérelte a két legfelső szintet. A hely, ahol akkor dolgoztam, már összeomlott a bontódaru lengő acélgömblyének pörölycsapásai alatt.”

Makovecz Imre építész 1998-ban írta:

„Ma már a MOM nincs sehol. Lebontották. A magyarországi építészet enyhén utóromantikus , de CIRPAK szellemében fogant alkotásai eltűntek a századforduló iskolatípusát megtestesítő szomszéd épületegyüttes házaival együtt. Kivágták az öreg gesztenye- és akácfákat is az utolsó szálig. Eltűnt Magyarország egyik világhírű gyára, eltűntek a munkások,elenyészett a gyár hosszú története, eltűnik a múlt, s vele együtt a jövő is, a Magyar Optikai Művek jövője is.”

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Süss Nándor cége 1905-ben

A vállalatot Süss Nándor alapította 1876. július 1.[1] (A vállalat 1976 őszén tartotta a centenáriumi ünnepségeket). Ebben az évben még sikerült interjút készíteni Kelenvölgyben Leitgib Ferenccel, aki a Csörsz utcai gyár első portásainak egyike volt és ismerte az alapító Süss Nándort, aki egyébként villamos baleset áldozata lett az egykori Tabán-ban, a Szarvas téren. A cikk a FÓKUSZ című üzemi lap centenáriumi mellékletében jelent meg.

A cég neve és változásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1998 Jogutód nélkül megszűnt...

Csatolt cégek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iparcentralizáció jegyében a következő vállalatok kerültek – kisebb, nagyobb önállósággal – MOM irányítás alá:

  • Esztergomi Szemüvegkeret Gyár 1963
  • Kalibergyár 1963
  • Vaskapu utcai szemüveglencse üzem

Vidéki ipartelepítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő városokban telepített a cég, többségében zöldmezős beruházással -az ésszerűség határain belül teljes technológiai vertikummal- gyáregységeket:

A szervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállalat felépítése más cégekhez hasonló volt, a következő logikai struktúrával:

Felsővezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Süss Nándor 1876-1919
  • Gönczi Jenő
  • Preisinger (Perényi)[3] Frigyes -1945
  • Hamburger Tamás
  • Nyikolaj Romanov 1947-1949
  • Konsztantyin Szmirnov. 1949-1952-ig volt a vállalat vezérigazgatója. Először a szovjet állam (jelentős érdekeltségei voltak a MOM Rt-ben) szaktanácsadóként delegálta, rövid ténykedés után azonban vezérigazgatónak nevezték ki. Műszaki, és nem politikai káder volt, tevékenységét általános, politikai sztereotípiákkal nem szabad minősíteni. Irányítása alatt a termelési érték megnégyszereződött, a nyereség pedig 5 millióról 47 millióra nőtt. A vállalati struktúrát időtállóan, évtizedes perspektívában korszerűsítette. A változások időállónak bizonyultak. Nagy műveltségű, szociálisan érzékeny vezető volt. Az ő nevéhez kötik a MOM első gyermekintézményeinek létrehozását, munkás lakások kialakítását és a kultúrház építését is. 1952-ben a Szovjetunió lemondott a vállalatnál lévő érdekeltségeiről, megszűntek a jóvátételi szállítások. Az új helyzetnek megfelelően megbízatása 1952. október 1-jén megszűnt.
  • Poór József 1952-1956
  • Posch Gyula 1956 - 1983. 1956 novemberében a Kultúrházban a vállalat dolgozói választották meg.
  • Balogh András 1983 - 1990. A vezérigazgatói kinevezése előtt a vállalat kereskedelmi igazgatója, 1973-ig a Labor-műszerosztály főkonstruktőre, vezetője volt.
  • Sebesfi József 1990-1992.
  • Lévai Gábor (miniszteri biztos) 1992-1994.
  • Toldi János (végelszámoló) 1994-1998.

Személyzeti és munkaügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műszaki[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • műszaki fejlesztés
  • konstrukció gondozás
  • technológia, technológia fejlesztés
  • szerszámtervezés-fejlesztés, gyártás
  • MEO / minőségellenőrzés
  • üzemfenntartás

Gazdasági[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági igazgatók: Gancsov János és Gömböc József

Termelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem, logisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948 után a cég csak a centrális kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesíthette, a tervgazdálkodásnak megfelelően meghatározott mennyiségű és féleségű termékeket. Főbb partnerek voltak: Metrimpex, Elektroimpex, Migért, OFOTÉRT, Fővárosi Óra Ékszer Vállalat.

1968-ban, az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor a MOM elsők között kapott önálló export, illetve optikai területen import korlátozott jogot. Ekkor alakult a kereskedelmi igazgatóság. A szervezet összetétele a következő volt:

  • Külkereskedelmi főosztály

Feladatköre a közvetlen és közvetett export szervezése, bonyolítása. Közvetlenül bonyolíthatta a labor és geodéziai termékek exportját, valamint az optikai importot. Az "állami" katonai műszerek értékesítését a Technika Külker, a számítástechnikai termékekét a Videoton Rt., a lakossági termékekét az Elektroimpex közreműködésével bonyolíthatta. Közvetetten értékesített a Metrimpex, KGM Gépexport és az AKADIMPORT cégeken keresztül is.

  • Belföldi értékesítési osztály. Faladatköre a lakossági cikkek értékesítése volt a korábbi partnereken keresztül (OFOTÉRT, MIGÉRT, Fővárosi Óra Ékszer Vállalat).
  • Vevőszolgálati és Szerviz osztály
  • Államközi osztály
  • Anyag ellátási főosztály /A teljes logisztikai vertikumot (anyag és raktárgazdálkodás, vám-szállítás) átfogta ez a szervezet./

Kereskedelmi igazgatók: Lastofka Béla, Balogh András, Tobak Ottó, Kozáry Vilmos.

Humán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi ellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötvenes évektől -a korszak elvárásainak megfelelően- a cégnél komplett rendelőintézet működött. A szakmai felügyeletet a János Kórház látta el. A belgyógyász illetve a fogszakorvosok egész nap a dolgozók rendelkezésére álltak. Más szakterületeken (sebészet, nőgyógyászat, ideg stb.) rész munkaidőben voltak rendelések.

A cég, munkaidőben -éjjel-nappal- állandó orvosi ügyeletet biztosított.

Gyermek Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanműhely, szakképzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az alapító Süss Nándor legfontosabb célkitűzéseinek egyike a szakemberek nevelése volt. Budapestre településkor ezt a cég neve: "Állami Mechanikai Tanműhely" is kifejezte. A tradíció nem szakadt meg. A vállalat folyamatosan fenntartott ilyen intézményt. A harmincas évek közepén hat hetes felvételi vizsgán válogatták a bekerülőket. Az oktatás négy éves volt.
  • Az ötvenes évektől szorosan együttműködött a szomszédságában létesült MÜM 28-as szakiskolával. Más tanintézetekkel is komoly kapcsolatot ápolt. Ezek közé tartozott a Hernád utca-i MÜM 14-es és a Wesselényi utcai MÜM 30-as ipari-tanuló iskola. Ezekből az intézményekből érettségizett szakember utánpótlást biztosított.
  • A cég működtette a középfokú, technikusi képzettséget biztosító MOM technikumot. Több száz dolgozója végzett ebben az intézményben.
  • Sokat áldozott a vállalat felsőfokú végzettségű szakemberek képzésére is. Elsősorban a Budapesti Műszaki Egyetemmel volt kapcsolata. A fiatal szakemberek továbbképzését segítette a kutató intézetekkel való együttműködés. Ezek közül a legjelentősebb a KFKI-val volt, többek között lézer és buborék memória témák kutatásában, fejlesztésében.

Vállalati kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kooperációs partnercégek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referencia partnerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szegedi Biológiai Központ
  • BME

Fejlesztési együttműködés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MOM mint alvállalkozói beszállító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MOM tradíció folytatói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MOM hagyomány ápolói különböző civil szerveződések is. A Magyar Optikai Művek /MOM/ Közhasznú Emlékalapítvány kifejezetten ilyen céllal alakult, a XII. kerület Maros utca 1.[4] szám alatt a relikviákat tárolják, rendszerezik, kiállítják.

2001 óta, minden évben egy alkalommal a „MOM Kultúrházba” invitálják az egykori dolgozókat. Az internet „IWIW” portálján, a MOM klubban regisztráltak száma ezer közeli.

Kezdeményezték a MOM-nak emléket állító „Íjász” szobor felállítását a MOM parkban. A Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat szervezésében, az Önkormányzat, a MOM Park PBW Hungary ZRT, és a volt MOM-os dolgozók anyagi hozzájárulásával az emlékszobor felállításra került a MOM park Süss Nándor sétánya mellett. Az ünnepélyes szoboravatás 2009. november 27-én volt, a Magyar Optikai Művek elnevezés felvételének 70. évfordulóján.

Termékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy lexikoni szócikk, amelyet -látszólag- terjedelmi korlátok nem zavarnak, nem törekedhet sem teljes körű felsorolásra, sem bemutatásra. Cél tehát a vállalati gyártmány keresztmetszet érzékeltetése és néhány meghatározó termék részletesebb bemutatása. A meghatározó termékcsaládok részletes bemutatását önálló szócikkekben tervezzük.

Geodézia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tervezett MOM Geodézia szócikk kivonata A MOM-nál a kutató és fejlesztő munkát mindig a magyar tudományos élet legkiválóbb képviselőivel való együttműködés jellemezte. Bár a gyártmányfejlesztés túlnyomó többségben saját erőből történt, abban közreműködött:

  • A hőskor műszerei többségében ebbe a termékcsaládba voltak sorolhatók. Néhány termék az 1909-es illetve az 1933-as árjegyzékből. Minden terméken szerepelt a Süss embléma:
    • 1909 /19 műszer/ Nagy ismétlő teodolit; Kicsiny utazási teodolit; Egyetemes szintezőműszer; Dr. Fasching-féleszabatos teodolit-tachiméter; Bodola-féle szintező műszer; Belházy-féle Erdészeti tájoló műszer; Ismétlő bányászati teodolit; Cséti-féle szintező műszer.
    • 1933 /25 műszer/ Nr. 3 Elsőrendű csavarmikroszkópos teodolit szorzó, tengelyrendszerrel; Nr. 20 Kis egyetemes műszer; Nr. 128 Oltay-féle egyszerű precíziós szintező léc; Nr. 163 Középnagyságú távcsöves vonalzóNr. 266 Szovátay féle polárkoordinatográf; Nr. 312 Kompenzáló planiméter; Nr. 315 Hellebranth-Kövesi precíziós orthogonalkoordinatográf
    • A korszak legkiemelkedőbb terméke az Eötvös-inga volt, melynek kísérleti példánya is a MOM-ban készült.
  • Geodézia termékek a második világháború után
    • Az ötvenes években a kisszámú fejlesztőgárda nem tudta növelni teljesítményét, ezért a "D" típusú teodolit és tachiméter család protótípusait az Optikai Kutató Laboratórim fejlesztette ki. Az OKL átszervezése után a MOM a szakemberek egy részét átvette.
    • 1958-ban megalakult az elektronikai tervezőcsoport. Feladat a fénytávmérő tervezése volt. Ezt a projektet azonban két évvel később leállították, mert megbízást kaptak giróteodolitok fejlesztésére. A sorozatgyártás 1963-ban indult.
    • A leghíresebb MOM gyártmányok egyike a: giroteodolit. Főkonstruktőre Pusztai Ferenc, alkotásáért Kossuth-díjat kapott. 3 szögmásodperces pontosságát évtizedekig nem tudták elérni, az évezred végére a németek megközelítették, de sorozatgyártását nem tudták megoldani. A katonai célú alkalmazás mellett használták a budapesti, a prágai,varsói metróépítésénél valamint a Genf melletti CERN részecske gyorsító alagút építésénél is.
      • A geodéziai termékek konstruktőrei többek között: Bors Károly, Schinagl Ferenc, Bezzeg László, Tóth Pál, Pusztai Ferenc, Hollai Kornél, Tarcsafalvi András, Kisfalusi Gábor, Farnady Pál, Gallai Gyula, Geszthelyi Endre, Bánhidi Béla, Szántó Tamás, Széles Vince, Zsebők János.
    • 1958-ban három műszer, a Te-D1 típusú teodolit, a Ni-B1 típusú szintező és az Ma-1 mérőasztalfelszerelés a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert.


Tüzérségi távcső
A katonai álcázó zöld helyett, élénkebb színekre átfestve. A távcső szerelmeseinek népszerű darabja napjainkban is

Hadi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Optika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MOM 1961. január 1-jei hatállyal átvette a Gamma Optikai Művek optikai profilját, valamint az Optikai Kutató Laboratórium optikai kutató részlegét.

A tervezett MOM Optika szócikk kivonata

Labor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tervezett MOM Laborműszerek szócikk kivonata

Számítástechnika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tervezett MOM Számítástechnika termékek szócikk kivonata

A hatvanas évek végére, az érintett vállalatok „lobbizása” és felső szintű döntések eredményeképpen kialakult a számítógépes iparág szerkezete. A vezető szerep az iparvállalati kategóriában Videoton-nak jutott. Háttérbe szorult, csak epizódszereplő lett többek között az Orion, az EMG és a Telefongyár is. A Videoton önálló fejlesztő vállalatot is létrehozott, de komoly szerep jutott a kutatóintézeteknek (KFKI, SZKI, SZTAKI) is. A perifériagyártás meghatározója a Magyar Optikai Művek lett.

  • A MOM által gyártott számítástechnikai termékcsaládok

Mérőeszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jármű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • mozdony-armatúra
  • olajfék

Lakossági[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MOM Kulturális Központ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájékoztatás, kommunikáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötvenes évek elején 3 alkalommal jelent meg a "A MOM Dolgozók Lapja". Később, 1971-ig csak eseti tájékoztató brosúrák készültek. 1971-ben a Hírlapkiadó Vállalattal kötött szerződés értelmében megalakult a FÓKUSZ tájékoztató orgánum. Kezdetben havonta, 1973-tól két hetenként jelent meg. Fűszerkesztők voltak: Suha Andor, Horváth Tiborné, Varga Miklós

MOM Autómodellező Klub[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több évtizeden át Európa és a világ legjobbjai között szerepeltek versenyzői. A legeredményesebb, legismertebb versenyző: Pető József, Szepes Attila, Szűts László, id. Ruzsa József, ifj. Ruzsa József.

Sport, szabadidő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húszas évek közepén alakult meg a sportkör öt szakosztállyal, az elnöki jellegű feladatokat Solti János látta el. A sportolók munka után gyalog jártak a kelenföldi KFC pályára. Ebben az időben a labdarúgócsapatban két későbbi legendás játékos -Sebes Gusztáv és Toldi Géza- is szerepelt: A tízórás nagyszünetben a gyárudvaron élő-lánccal körülvett ringben box mérkőzéseket rendeztek. Ezeken rendszeresen győztes volt egy mokány fekete fiú: Papp László. Az 1942-ben ujjá alakuló ökölvívó szakosztályba tanulótársa Krebs Lajos vitte le. A későbbi bajnok első edzője Fehér István volt. 1968-ban készült el – a felszámolt Németvölgyi úti temető egy részén – a sporttelep. Az avató ünnepség főattrakciója a FTC vendégjátéka volt. Ekkor labdarúgó-, tenisz-, röplabda- és kosárlabda pályák kerültek átadásra. Ekkor készült el a klubház öltözőkkel és egy asztaliteniszedzésre, valamint tornára alkalmas nagy teremmel. Második ütemben épült meg a korszerű tekepálya, felette egy asztaliteniszre és tollaslabdára alkalmas teremmel. A sporttelep mára átalakult. A XII. kerületi Önkormányzat kezelésébe került. Itt készült el a kerület első műfüves pályája, valamint a korábbi épület helyén egy multifunkcionális sport és szabadidő központ.

Minőségi sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sí szakosztály eredménylistáján országos bajnoki címek is szerepelnek. 1943-ban a Katona József, Pásztor György, Regős Ferenc összeállítású csapat középsáncon magyar bajnok lett. A legeredményesebb versenyző: Szilágyi Gyula, aki kétszer nyert magyar bajnokságot síugrásban, egyéniben és csapatban is. Északi összetettben három egyéni és egy csapat aranyat szerzett. A győztes csapatok tagjai voltak: Kun Sándor, Tóth István, Hényel Gyula, Gellér Gábor valamint Gellér Mihály is. Utóbbi a MOM színeiben is nyert -kétszer- egyéni magyar síugró bajnokságot. Szilágyi volt az első, aki az újjáépített mátraházi sáncon nyolcvan méter fölé repült. A szakosztálynak 1972 és 1974 között tagja tagja volt Fischer László, az egyik legeredményesebb magyar siugró is.

A szakosztály vezetői, mindenesei az 50-es évektől Sárkány Kálmán, Binder József és Berecz Sándor voltak.

Nagy hagyományokkal és jelentős tagsággal rendelkezett és rendelkezik a természetjáró szakosztály. Süss Precíziós Mechanikai Rt. Sport Club Turista Szakosztálya néven alakult 1936-ban. 1938-tól új néven, MOM Természetbarát Szakosztály néven működtek tovább. A szakosztály a gyár felszámolása után is működött[5].

A legmagasabb osztályban szerepelt a férfi tekecsapat. Hosszú évekig a teke válogatottnak is tagja volt: Mészáros József.

A labdarúgók néhány évig az NB-III-ban is szerepeltek. Legismertebb nevelésük a későbbi válogatott, majd szövetségi kapitány Bicskei Bertalan.

A tenisz szakosztály elsősorban a csapatbajnokságban szerepelt. Az NB-II-ig jutott.

Az asztalitenisz, kosárlabda, valamint a röplabda szakosztály a Budapest bajnokságban szerepelt.

A klub elnöke hosszú időn át Mogyorósi József volt.

Tömegsport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sporttelep mindenkor a tömegsport szolgálatában állt. Különösen népszerűek voltak a teke és a kispályás foci bajnokságok. Ezek szabályos bajnoki rendszerben 30-40 csapat részvételével kerültek megrendezésre. Tekében rendszeresek voltak az egyéni bajnokságok is. A részvételi csúcs, 1200 induló volt.

Évente egy-két alkalommal nagy vállalati sportnapot is tartottak.

A tömegsport élet főszervezője - társadalmi munkában - Fehér József volt.

Üdülő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MOM kevés saját kezelésű üdülővel rendelkezett. Ezek a következők voltak:

Kossuth-díjasok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bors Károly (1958). Mérnöki diplomával, 1934-ben csak segédmunkásként tudott a gyárban munkát vállalni. Mérnöki feladatot csak a háborús konjuktúra idején kapott. 1945-től részese a geodéziai műszercsalád korszerűsítésének, megújításának. A távcsöves vonalzó és a Te-B1 másodperc teodolit tervezésével jelentőset alkotott. Újításai közül számos találmányként, szabadalmi oltalmat kapott.
  • Dr. Bezzegh László (1960)
  • Schinagl Ferenc (1960)
  • Pusztai Ferenc (1963)

Állami díjasok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975-ben a képtovábbító száloptika kifejlesztésért és hazai gyártásának megszervezéséért megosztva kapták az Állami Díj II. fokozatát:[6]

Eötvös Loránd-díjasok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Posch Gyula (1975)
  • Perendi Jenő (1975)
  • Haffenscherer Károly (1975)
  • dr. Horváth Róbert
  • Hollai Kornél

Továbbá:

  • Dr. Hullay Lajos (1975)
  • Dr. Kretschmer Árpád (1975)
  • Bányik István (1974)
  • Buday György (1974)
  • Buday Józsefné (1974)
  • Czivisz József (1969)
  • Krebsz Lajos (1974)
  • Németh Istvánné (1975)
  • Csésznák Ferenc (1974)

Tudományos munkásságukkal hírnevet szerzett munkatársak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Bernolák Kálmán, (1914-1999) A műszaki tudományok kandidátusa. 1971 és 1976 között a vállalat kutatási főosztályvezetője. Aktívan foglalkozott a MOM, különösen az optikai gyártás történetével. A centenárium évében megjelent "100 éves a MOM" kiadvány társszerzője. A szócikkben, optikai témakörben ő az elsődleges információforrásunk. Antikváriumokban ma is fellelhető szakkönyvei:
  • A fény
  • Az elektromos kettős réteg
  • Változó sugarú kör gördülése
  • A mikroszkóp – Zsebkönyv (Társszerzők: Szabó Dezső és Szilas László)
  • Dr. Lukács Gyula (1917-2007) A színmérés hazai és nemzetközi szaktekintélye, a MOMCOLOR műszer tervezője. "A színmérés" című munkája 1982-ben jelent meg a Műszaki Könyvkiadónál. Nevét őrzi az MKE által alapított, a 35 év alatti kutatók munkáját elismerő díj. A Műszerügyi és Méréstechnikai Közlemények című lap szerkesztőbizottságának tagja volt. Itt rendszeresen publikált, a szakmai cikkek mellett számos esszéje is megjelent.
  • Závodszky Péter biofizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
  • Kmetty József mérnök, a Kürt Rt. vezérigazgatója.

Más területen hírnevet szerzett MOM dolgozók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wurm Pál, nemzetközi bíró (kardvívás). A bojkottált Los Angeles-i olimpia "momos" tévénézői meglepetten ismerhették fel a közvetítések során. A MEO dolgozója volt.
  • Sarlós György (FTC), evezős az 1968-as mexikói olimpián nagy meglepetésre, kormányos nélküli négyesben ezüstérmet szerzett. Sarlós szerszámszerkesztőként dolgozott. Ebben az időben az FTC evezős szakosztályának egyik vezetője Bohn Ferenc a vállalat rezsi irodájának, később a Piackutató és propaganda osztályának vezetője volt.
  • A vállalat dolgozói voltak a Csávás fivérek (Bp. Honvéd később Ú.Dózsa), Csávás László és Csávás István síelők. A síugrásban és északi összetettben többszörös magyar bajnokok. Csávás László olimpikon is volt.
  • A 11-es osztály szerszámkészítője volt 1957 és 1982 között Bartus Miklós. A Budapesti Honvéd versenyzőjeként sokszoros magyar bajnok lesiklásban, műlesiklásban, óriás-műlesiklásban valamint alpesi összetettben.
  • Sulkowsky Endre. Évtizedekig az belföldi értékesítési osztály vezetője volt. Rendszeresen publikált a "Hobbi" és a "Fotó" folyóiratokban illetve alkalmi kiadványokban. Több ismeretterjesztő könyv szerzője, fotózás és filmezés tárgykörben. Néhány ma is elérhető könyvének címe:
    • Készítsünk amatőr filmet
    • Mozi a lakásban

Más területen híressé vált egykori dolgozók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MOM dinasztiák
    • Talán rekordtartó a Bauer-Pichler család: Bauer György 1893-ban került a gyárba; lánya Pichler Istvánné 1926-ban; őt követte Konopa Adorján, aki ma a MOM alapítvány egyik vezetője, katalizátora. Ez bárhogyan számoljuk is jogfolytonosan több mint száz év.
  • Díszes óra Rákosi Mátyás születésnapjára
  • Letartóztatása előtt Mansfeld Péter-t a MOM-ban helyezik el


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bőhm István: A magyar műszeripar 25 éve (Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület. 1975)
  2. Legújabb levéltári kutatások alapján a névváltozás időpontja: 1939. november
  3. Levéltári iratokban egységesen Preisinger vezetéknév szerepel
  4. A XII: kerületi Önkormányzat Helytörténeti Gyüjteményének helyiségében
  5. Hegyvidék-2014. január 20.
  6. Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 486., 489., 494. o. ISBN 963-05-4420-2

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Optikai Művek témájú médiaállományokat.