Veszprémi főegyházmegye
| Veszprémi főegyházmegye (Archidioecesis Vesprimiensis) | |
_6.jpg) | |
| Elhelyezkedés | |
| Ország | Magyarország |
| Főegyházmegye | Veszprémi |
| Főesperesi körzetek | főszékesegyházi, pápai, sümegi, zalai |
| Esperesi körzetek | pápai, zirci, tapolcai, sümegi, palotai, veszprémi, keszthely-zalaszentgróti |
 é. sz. 47° 05′ 50″, k. h. 17° 54′ 11″47.097200°N 17.903000°E | |
| Statisztikai adatok | |
| Terület | 6920 km² |
| Lakosság | |
| Teljes | 461 000 (2010) |
| Egyházmegyéhez tartozók | 336 000 (72,9%) |
| Plébániák | 180 |
| Templomok | ~380 |
| Egyházi iskolák | 9 |
| További jellemzők | |
| Egyház | római katolikus egyház |
| Rítus | latin |
| Jogelőd | Veszprémi egyházmegye |
| Alapítás ideje | 1993. május 31. |
| Alapító | I. István |
| Székhely | Veszprém |
| Székesegyház | Szent Mihály-székesegyház |
| Társszékesegyház | nincs |
| Védőszent | |
| Papjai | 106 |
| Nyelvek | magyar |
| Vezetése | |
| Pápa | Ferenc |
| Érsek | Udvardy György |
| Általános helynök | Takáts István |
| Főesperesek | Szabó János, Mail József, Nagy József, Bizderi János |
| Nyugalmazott püspök | Márfi Gyula |
| Térkép | |
 | |
| Veszprémi főegyházmegye | |
| Honlap | |
| Veszprémi főegyházmegye weboldala Veszprémi főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veszprémi főegyházmegye témájú médiaállományokat. | |
A Veszprémi főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Vesprimiensis) a tizenkét magyarországi római katolikus egyházmegye egyike, egyike a Szent István által alapított egyházmegyéknek. Magyarország első püspöksége. A veszprémi püspökök koronázták meg a királynét, Boldog Gizellától Zita királynéig. A főegyházmegye védőszentje Szent Anna, társvédőszentje Boldog Gizella. Katedrálisa a veszprémi Szent Mihály-székesegyház.
Terület
Területébe tartozik Veszprém megye, Zala megye mintegy egynegyed része, valamint Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas megyék néhány települése.
Történelem
A 10. század végén Géza fejedelem által megalapított veszprémi egyházmegye nagy területe a Dunántúlon a Drávától egészen a Dunáig ért. Területéhez tartozott a középkorban Fejér, Somogy, Veszprém és Zala, vagy régi nevén Kolon megyéket, valamint a később megszűnt Pilis megyét. E hatalmas területen a 14. század elejére a pápai adólajstromok tanúsága szerint kb. félezer plébánia alakult ki, és a kolostorok száma is több volt mint száz.
A püspökség nagyon kötődött a magyar királynékhoz. Veszprém, már Szent István előtt, Géza fejedelem felesége, Sarolt óta a „királynék városa" volt. Az egyházmegye főpásztorának volt a joga a mindenkori királyné megkoronázása, s egyben ők voltak a királynék kancellárjai is. Az uralkodók gyakran bízták meg őket diplomáciai szolgálatokkal. A legismertebb diplomata-püspök a Mátyás király idején élt Vetési Albert püspök (1458–1486) volt. A 15. század második felétől egyre több püspök vállalkozott katonai feladatok felvállalására is, ilyen volt például a híres törökverő Beriszló Péter (1512–1520) is.
A török hódítás, a 16. században nem kímélte az egyházmegye területét sem. A Balatontól délre és keletre lévő nehezen védhető területek már a hódítás első évtizedeiben az oszmánok kezére kerültek, és maga a püspöki székhely, Veszprém is veszélyeztetve volt. Emiatt 1544-ben mind a püspök, mind a káptalan úgy döntöttek, hogy elhagyják a várost. A püspök a védettebb várába, Sümegre, a káptalan pedig Sopronba költözött. Veszprémet először 1552-ben foglalták el a török csapatok kb. másfél évtizedre. Ezen kívül még kétszer került törökök kezére a város: a tizenöt éves háború alatt, 1593 és 1598 között, illetve még egyszer, egy rövid időre 1683-ban. Ezeken kívül a magyar (és német) végvári katonaság uralta a települést. A Sümegen tartózkodó vagy országos politikai feladatokkal ellátó püspököknek alig nyílt lehetősége az egyházmegyéjükben élő hívek lelkigondozására.
A káptalan már a 17. század elején, 1630-ban visszatért a városba, a püspök visszatérésére azonban egy évszázadot kellett még várni. A 18. század elejétől az egymást váltó püspökök, elsősorban Volkra Ottó János (1710–1720), Acsády Ádám (1725-1744) és Padányi Bíró Márton (1745–1762) nagy erővel láttak hozzá az újjászervezéshez (Padányi például bezáratta a kocsmákat az istentisztelet alatt). Az elpusztult templomok, plébániák felújítása és újjászervezése, a protestánsok visszatérítése és a papnevelés újjáélesztése mellett nagy gondot fordítottak az egyházi fegyelem megszilárdítására is. Ekkor történt meg az egyházmegye területének első nagy átszervezése is. 1777-ben zalai és vasi plébániákból létrehozták a szombathelyi, a Fejér megyei területekből pedig a székesfehérvári püspökségeket. Ugyanekkor került át a pápai főesperesség a veszprémi püspökséghez a győritől. Az egyházmegye 19. század eleji főpásztorai közül Kopácsy József (1825–1842) a magyar nyelv ügye mellé állva 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvvezetést, pedig 1834-ben tanítóképzőt alapított. Ranolder János (1849–1875) pedig az egyházmegye városaiban alapított iskolákat, az ún. Ranolder-intézeteket.
A 20. század elején Hornig Károly püspök (1888–1917) elsőként a magyar püspökök közül kiadatta a püspökség római okmánytárát, 1907-1910 között pedig neoromán stílusban restauráltatta a leégett Szent Mihály-székesegyházat. A század második fele a megpróbáltatások ideje volt. A második világháború ideje alatt volt az egyházmegye püspöke Mindszenty József (1944–1945), a későbbi prímás, akit az akkori a nyilas diktatúra börtönbe zárt. Egyik utódja, Badalik Bertalan, aki már a kommunista diktatúra alatt (1949–1965) töltötte főpásztori idejének második felét, 1957-től hejcei magányban, egyházmegyéjétől távol volt kénytelen tartózkodni. A rendszerváltoztatás után, 1993-ban újabb szervezeti átalakuláson esett át az egyházmegye. A Balatontól délre eső Somogy megyei területekből II. János Pál pápa létrehozta a kaposvári püspökséget, s ezzel együtt Veszprémet érseki rangra emelte.
Szervezet
Az egyházmegyében szolgálatot teljesítő püspökök
| Fénykép | Név, beosztás | Születési helye, ideje | Kinevezés dátuma |
|---|---|---|---|
 |
Udvardy György veszprémi érsek |
Balassagyarmat, 1960. május 14. (64 éves) | esztergom-budapesti segédpüspöknek kinevezve: 2004. január 24.
pécsi püspök: 2011. április 9. veszprémi érsek: 2019. július 12. |
 |
Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek |
Pördefölde, 1943. december 17. (80 éves) | Egri segédpüspöknek kinevezve: 1995. november 11.
Püspökké szentelve: 1995. december 2. |
Területi beosztás
4 főesperesség van:
- Főszékesegyházi főesperesség (vezetője: Szabó János 2020–[1])
- Pápai főesperesség (vezetője: Dr. Mail József)
- Sümegi főesperesség (vezetője: Nagy József)
- Zalai főesperesség (vezetője: Bizderi János)
Minden főesperességen belül 2 kerület. A Főszékesegyházi főesperességen belül: Veszprémi kerület (vezetője: Nagy Károly) 23 plébániával és Várpalotai kerület (vezetője: Ajtós József) 15 plébániával. A Pápai főesperességen belül: Pápai kerület (vezetője: Földi István) 25 plébániával és Zirci kerület (vezetője: Horváth Lajos) 24 plébániával. A Sümegi főesperességen belül: Sümegi kerület (vezetője: Bakos Frigyes) 27 plébániával és Tapolcai kerület (vezetője: mb. Csonka Nándor) 22 plébániával. A Zalai főesperességen belül: Keszthelyi kerület (vezetője: Kiss László) 18 plébániával és Zalaszentgróti kerület (vezetője: Kapássy Ferenc) 26 plébániával.[2]
Egyházközségek
Az egyházmegye 180 plébániából áll, amit jelenleg 106 lelkipásztor lát el.
Tevékenységek
Hitélet
Az egyházmegyében 460 ezer ember lakik, ebből mintegy 300 ezer katolikus.
