Vértes Marcell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Vértes Marcell, külföldön: Marcel Vertès (Újpest, 1895. augusztus 10.Párizs, 1961. november 1.) festő, grafikus, illusztrátor.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy darabig műszaki tanulmányokat végzett, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Ezt megelőzően rajzait a Borsszem Jankó, a Szamár, a Fidibusz c. lapok közölték, később pedig a Színházi Élet és a Pesti Futár. Mestere Ferenczy Károly volt a főiskolán. 1915-ben katonának állt, de nem hagyta abba a rajzolást sem. A Színházi Élet (1917. július 14-21.) egy tréfás rajzsorozatot közölt tőle Frontszínház címmel. 1916-ban Karinthy Frigyes Tanár úr kérem-je volt az első könyv, amihez illusztrációkat készített. 1918-1919-ben több politikai plakát készítésével is megbízták, egyik legismertebb ezek közül a Lukacsics! Velem vagy ellenem. Miután a Tanácsköztársaság megbukott, Bécsbe menekült, itt 1920-ban egy plakátverseny nyertese lett. Rajzok a magyar pokolból címmel látott napvilágot az az albuma, amely a fehérterror véres cselekményeit mutatja be (Halmi J. kiad., Bécs, 1921). Még ebben az évben Párizsba látogatott, ahol a Julian akadémiára iratkozott be. 1922-től rajzait a Rire c. szatirikus lap publikálta. Sikeresek voltak Dancings (Tánc, 1924), Maisons (Nyilvánosházak, 1925) és Une journée de Madame (Őnagysága egy napja, 1926) című litográfiai albumai. Első alkalommal 1925-ben állított ki Párizsban a Devambes galériában, 1932-ben elnyerte a francia Becsületrendet. 1935-től még amerikai újságok számára (Vanity Fair, Vogue, Esquire) is dolgozott. 1940-ben New Yorkba menekült, itt is több könyvet illusztrált, faliszőnyegtervei megjelentek 1942-ben a Harper's Bazaar különszámában. A második világháború végetértével újra Párizsba ment és 1946-ban a Charpentier galériában kiállította azokat a képeket, melyeket amerikai tartózkodása során alkotott. 1947-ben a Szinyei Társaság odaítélte számára a Zichy Mihály grafikai nagydíjat. 1948-ban kiállítást hirdetett a budapesti Szalmásy galériában, azonban ez azon oknál fogva elmaradt, hogy a vámtiszt erkölcstelennek találta a New York-ból Európába szállítandó aktjait, és meggátolta azoknak a hajóra történő felvételét. Édith Piafról, Juliette Grécoról és más hírességekről is készített portrékat. 1950-ben megjelentette húsz ismert személyiség képzeletbeli gyerekkori arcképét (pl.: Cocteau, Einstein, Churchill) tartalmazó humoros albumát Képzelt arcképek címmel. 1961-ben a cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt; a párizsi Operaház, a Comédie Française és a Théatre Français, a londoni Adelphi Színház számára készített díszleteket, valamint számos díszlet- és jelmeztervet filmekhez (Moulin Rouge, Bagdadi tolvaj), illetve kosztümterveket az amerikai Barnum Cirkusz számára. Párizsban és New Yrokban is kiállították a Moulin Rouge (1952) díszlet- és jelmezterveit. Kottacímlapok és freskók tervezésével is foglalkozott, utóbbit szállodák, kávéházak, nagypolgári lakások dekorálásának céljából. A Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának és a New York-i Könyvillusztrátorok Társaságának is tagja volt. A Philadelphiai Múzeum az emlékére ösztöndíjat alapított. A Magyar Nemzeti Galériának számottevő műalkotást ajándékozott.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újpesten utca viseli a nevét.

Egyéni kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1925 • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1930 • Galerie Girard, Párizs • Levi Gallery, New York
  • 1938 • Galerie de l'Elysée, Párizs
  • 1946 • Galerie Charpentier, Párizs
  • 1958 • Galerie Petridés, Párizs
  • 1960 • Műcsarnok kamaraterme, Budapest • Déri Múzeum, Debrecen • Mi, absztraktok, rue Bonaparte, Párizs • Cannes
  • 1961 • Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár • Palóc Múzeum, Balassagyarmat.

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1921 • Salon des Humoristes, Párizs
  • 1926 • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1931 • Art Hongrois Moderne, Editions Bonaparte • Újságrajzoló Művészek, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1932 • Nyomdatechnikai és könyvművészeti kiállítás, Szépművészeti Múzeum, Budapest
  • 1949 • Könyvillusztrátorok Társasága, New York
  • 1957 • A magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest
  • 1963 • Francia Grafikai kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1966 • Petit Palais, Párizs
  • 1968 • Forradalmi plakátkiállítás, Intercisa Múzeum, Dunaújváros
  • Karikatúrák, Műcsarnok, Budapest
  • 1978 • Színházi plakátok, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Illusztrált könyvek, bibliofil albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karinthy F.: Tanár úr kérem (1916)
  • Pásztor A.: Princessz (1919)
  • Heltai Jenő: Hamburgerné (1920)
  • Keleti A.: A boldogtalan Raymond és a szerentsés Bertrand lovagoknak hiteles története hét képben (1920)
  • Tarczali R.: Quand Horthy est roi (1922)
  • Dancings (12 színes litográfia, 1924)
  • Maisons (12 kőnyomat, 1925)
  • Bauër, G.: Les six étages (1925)
  • Mac Orlan, P.: La semaine Secréte de Vénus (erotikus illusztrációk, 1925)
  • Une journée de Madame (1926)
  • Carco, F.: L'Amour vénal (1926)
  • Entrée interdite au public (erotikus metszetek, előszó: Mac Orlan, P., 1926)
  • Mac Orlan, P.: Les Jeux du demi-jour (1926)
  • Louys, P.: Trois filles de leur mére (erotikus metszetek, 1927)
  • Colette: La Vagabonde (1927)
  • Louys, P.: Pybrac (1928)
  • Carco, F.: Rue Pigalle (1928)
  • Colette: Chéri (1929)
  • Gomez de la Serna: Le Cirque (1929)
  • Carco F.: Dames seules (litográfiák, 1930)
  • Zola: Nana (1932)
  • Louys, P.: Les Aventures du roi Pausole (1932)
  • Be-noit, P.: Les cinq plaisirs de l'homme cultivé (1935)
  • Courteline: Hortense, couche-toi! (1938)
  • But What Do You Need Me For? (1947)
  • It's all mental (1949)
  • Bauër, G.: Instants et visages de Paris (1951)
  • Amandes Vertes (illusztrált önéletrajz, 1952)
  • Daphnis et Chloé (ötven rézkarc, 1953)
  • Fętes galantes - Verlaine verseihez (1954)
  • Verlaine: Paraléllement (1954)
  • Apollinaire: Ombre de mon amour (1955)
  • Variations (1965).

Művek közgyűjteményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dallas Museum, Dallas
  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Musée d'Art Modern de la Ville de Paris
  • Musée d'Art et d'Histoire d'Auxérre
  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]