Váradi Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Váradi Péter (Adorján) (Várad, ? – 1501), kalocsai érsek, humanista író, elsősorban levelezése miatt tartja számon az irodalomtörténet.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűleg Váradon született, vagy legalábbis itt töltötte gyermekkorát; korán árvaságra jutva Vitéz János gondoskodása folytán a legjobb nevelésben részesült.

1465-ben, amikor Vitéz a váradi püspökséget a prímási székkel cserélte föl, Váradi Péter is követte őt Esztergomba, ahol kanonok lett. Később Bolognába ment tanulni, majd visszatérve I. Mátyás udvarában királyi titkárrá nevezteték ki. 1476-ban a királyi kegy az erdélyi káptalan prépostságához, majd a szentjobbi és földvári apátságokhoz juttatta. 1478-ban a király első titkára, a Cseh Királyság pecsétjének őre, 1479-ben titkos kancellár és 1480-ban kalocsai érsek lett.

1479-ben a nyarat Mátyás király mellett a török ellen viselt hadjáratban töltötte; a béke megkötése után is Mátyás közelében élt mint legbizalmasabb embere. A nagy király udvarában otthonos humanisták közt is előkelő helyet foglalt el. Mátyás őt bízta meg Janus Pannonius verseinek összegyűjtésével. A király mind több vagyonnal jutalmazta őt meg. Buda várában házat ajándékozott neki; péterváradi apáttá és királyi helytartóvá tette; Rómában pedig lépéseket tett bíborossá történő kineveztetése érdekében.

A szerencse azonban elbizakodottá tette. A királlyal szemben követelő, fennhéjázó eljárást kezdett követni, sőt ha a király nem akarta elhatározásait követni, fenyegető nyilatkozatokra ragadtatta magát. A király e viselkedésért 1484-ben fogságba vetette s az árvai várba vitette. 1489-ben átkerült a visegrádi várba . Mátyás király halála után Corvin János szabadon bocsátotta s visszatért érsekségébe. Politikával ezután nem foglalkozott.[1] Mint Bács megye örökös főispánja 1490. december 11-én kelt levelében – a török támadás veszélyére hivatkozva – elrendeli, hogy Nándorfehérvár és Szabács ellátására Bács megyében minden (jobbágy)ház egy köböl lisztet, minden húsz ház pedig együtt egy füstölt disznót (fejével és lábaival együtt) adjon erre a célra.[2] II. Ulászló is állandó jóindulatával tüntette ki, kikérte tanácsait és heteket töltött házánál. Halála 1501-ben következhetett be, mert az érseki szék azon év júniusában már üresedésben volt.

Műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri de Varda (Adorian) Epistole (ab anno 1490-1498) cum nonnullis Wladislai II. Regis Hung. Literis Petri causa scriptis. Praefatus est et Indicem chronologicum subjecit Carolus Wagner. Posonii et Cassoviae, 1776. (A pápához és a királyhoz, bíbornokok és főpapokhoz, hazai és külföldi főurakhoz, hívei és tisztviselőihez intézett 127 levél; melyek érdekes világot vetnek az egész ország, de legkivált a kalocsai érseki megye akkori állapotára. Wagner a Székely Sámuel XVIII. századi jeles gyűjtő másolatát használta; az eredeti egykorú példány holléte felől nincs tudomásunk.) – A humanizmus hagyományainak megfelelően latin nyelvű munka.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  Online hozzáférés
  2. Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. In.: Veszprémy László: A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára, Argumentum, Budapest, 2007, 36. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]