Bácsi vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bácsi vár
Bač fortress, view from the south-east.jpg
Elhelyezkedése
Bácsi vár (Szerbia)
Bácsi vár
Bácsi vár
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 23′ 35″, k. h. 19° 13′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 35″, k. h. 19° 13′ 18″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácsi vár témájú médiaállományokat.
A Bácsi vár romjainak látképe

A Bácsi vár a mai Vajdaság déli részén található történelmi magyar várrom.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Bács központtal a mai Vajdaság déli részén.

A vármegye központjának megerősítésére a rendelkezésre álló építő eszközökből földvár épült, ami gerendákból rekeszes szerkezetűre megépített és földdel töltött erődítmény volt.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborúk győztes hadak lényeges feladatai közé tartozott a véderőművek megsemmisítése, tűzgyújtással illetve lerombolással. Így történt, hogy az 1241–1242-es tatárjárás idején felégették. Több évtizeden keresztül a romokat a természet elpusztította.

Károly Róbert parancsára 1338–1342 között újabb erősséget a mocsarak közül kiemelkedő földháton építettek. Az erődítmény a francia várak mintájára nyolcszög alapúra épült. A lovagvár központi épülete egy többemeletes lakótorony volt, ahol a mindenkori várparancsnok lakott. A tornyot és a többi épületet vörösre égetett téglából készült várfal övezte, melyhez nyolc bástya kapcsolódott. A várfalat háromszoros sáncrendszer vette körül, amelyeket őrtornyokkal és ágyúállásokkal erősítettek meg. A vár területén két templomot építettek; a kisebbik a főpap magánszállásaként szolgált. A vár egyik oldalán élelmiszer-raktárak, másik szárnyban nagy gyülekezőhely, míg a harmadik szárnyban a védekezéshez szükséges eszközök, anyagok kerültek elhelyezésre. A főkapu körül közös alváshoz cellaszerű szobákat építettek.

Váradi Péter püspök egy ideig Mátyás király titkos kancellárja volt, de miután kegyvesztett lett, a visegrádi várban bebörtönözték, kiszabadulása után (Corvin János közbenjárására) költözött Bácsba.

A török veszélyt világosan látva azonnal hozzálátott a lovagvár védőrendszerének felújításához, többek között úgy, hogy a sáncrendszerbe vezettette a Duna vizét.

A vár romjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1514-es Dózsa György vezette parasztháború idején a környéken jelentős számú keresztes hadak gyülekeztek, előlük a rettegő Frangepán Gergely kalocsai érsek bemenekült az erődítménybe. A harcedzett nándorfehérvári helyőrség katonái szétverték a blokádot fenntartó fegyveres parasztokat.

A törökkel vívott 1526-os sorsdöntő mohácsi ütközetben győztes török szultáni sereg rövid időre megszállta. Állandó oszmán jelenlétre 1529-ben került sor, a hódoltság északabbra terjedésével egyre kevesebb létszámú fegyveres állomásozott falai között. 1543-tól mindössze 106 főnyi rác zsoldos vigyázta falait. 1604-ben rövid időszakra elfoglalták a keresztény csapatok, amit a törökök csak két esztendő múltán indultak el visszafoglalni. A vitéz várvédők a védőműveket több helyen puskaporral felrobbantva, elmenekültek. A megszálló oszmán sereg rövidesen helyreállíttatta a romos részeket. 1628-ban már mindösszesen 6 tüzér, 10 főnyi gyalogos és ismeretlen létszámú délszláv segéderő őrizte.

1686 második felében a Habsburg sereg kardcsapás nélkül vonult be a török által kiürített téglavárba. A következő időszakban a császári szolgálatba szegődött rácok fegyveresei állomásoztak falai között.

Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kezdeti szakaszában játszotta, amikor 1704 júliusában az ostromló kurucok felgyújtották az épületeinek tetőzetét, de elfoglalni nem tudták a hevesen védekező osztrák és rác helyőrségtől. A következő esztendőben azonban a hadi helyzet romlása miatt a német várkapitány felrobbantotta a védőműveit, majd elvonult.

A továbbiakban az időjárás szeszélye, társulva a környékbeli lakosság bontásaival fogyasztotta a téglavár falait és épületeit. Egyedül a magas lakótorony maradt meg teljes épségben, mivel azt termények tárolására használták.

1842-ben a bácsi főispán szigorúan megtiltotta a várrom tégláinak elhordását, de azóta is gazdátlanul pusztulnak a történelmi viharokat látott épületrészek. Két ízben végeztek területén régészeti ásatásokat, de megóvásra nem tettek intézkedést. A 2000-es éves elején a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet restaurálta a vár lakótornyát, de más munkálatokra nem került sor.

A bácsi vár romjai a Szent Pál katolikus templom és a ferencesek temploma között helyezkedik el. A várat a Mosztonga nevű folyón keresztül közelíthető meg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bácsi vár. vajdasag.rs. (Hozzáférés: 2012. október 11.)