Savoyai Mária Jozefina Lujza szárd királyi hercegnő
| Mária Jozefina Lujza | |
| Maria Guiseppina Louisa Principessa di Savoia | |
| szárd királyi hercegnő | |
 | |
| Savoyai Mária Jozefina Lujza (Louis Edouard Rioult műve) | |
| Provence (címzetes) grófnéja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1795. június 8. – 1810. november 13. | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Savoyai-ház |
| Született | 1753. szeptember 2.[1][2] Royal Palace of Turin |
| Elhunyt | 1810. november 13. (57 évesen)[1][2] Hartwell |
| Nyughelye | Santuario dei Martiri |
| Édesapja | III. Viktor Amadé szárd–piemonti király |
| Édesanyja | Mária Antonietta spanyol infánsnő |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | XVIII. Lajos francia király |
| Gyermekei | nincsenek |
 | |
| Mária Jozefina Lujza aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Jozefina Lujza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Savoyai Mária Jozefina Lujza szárd királyi hercegnő, Maria Guiseppina Louisa Principessa di Savoia (Torino, 1753. szeptember 2. – Hartwell House, 1810. november 13.), a Savoyai-házból származó hercegnő, savoyai és piemonti hercegnő, 1771-től Lajos Szaniszló Xavér francia királyi hercegnek, Provence grófjának, a későbbi XVIII. Lajos királynak felesége, 1795-től haláláig formálisan francia királyné (neve franciásan Marie-Joséphine-Louise de Savoie).
Élete
Származása, testvérei
Mária Jozefina Lujza savoyai hercegnő 1753. szeptember 2-án született a piemonti Torinóban, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában. Édesapja a Savoyai-házból való III. Viktor Amadé szárd–piemonti király, Savoya hercege (1726–1796) volt, III. Károly Emánuel szárd–piemonti király és Polixénia Krisztina hessen–rheinfels–rottenburgi tartománygrófnő (Landgräfin, 1706–1735) fia.
Édesanyja a Bourbon-házból való Mária Antonietta Ferdinanda spanyol infánsnő (1729–1785) volt, V. Fülöp spanyol király és Farnese Erzsébet (Izabella) pármai hercegnő leánya.
A szülők 12 gyermekéből kilencen érték meg a felnőtt kort. Az öt túlélő fivérből hárman követték apjukat a szárd–piemonti királyi trónon. Két nővérből francia királyné lett, apjuk két francia királyhoz – ugyancsak két fivérhez – adta őket feleségül:
- Károly Emánuel herceg (1751–1819), 1796–1802-ig IV. Károly Emánuel néven Savoya uralkodó hercege, szárd–piemonti király, aki a Bourbon-házból való Klotild francia királyi hercegnőt, XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly királyok húgát vette feleségül.
- Mária Erzsébet Sarolta (Carlota) hercegnő (1752–1755), kisgyermekként meghalt.
- Mária Jozefina Lujza (1753–1810), aki XVIII. Lajos francia királyhoz ment feleségül.
- Amadé Sándor (1754–1755), Montferrat hercege, kisgyermekként meghalt.
- Mária Terézia (1756–1805), aki X. Károly francia királyhoz ment feleségül.
- Mária Anna (1757–1824), aki nagybátyjához, Savoyai Benedek herceghez, Chablais hercegéhez (1741–1808) ment feleségül.
- Viktor Emánuel herceg (1759–1824), 1802–1821-ig szárd–piemonti király. Habsburg-Estei Mária Terézia Johanna főhercegnőt vette feleségül.
- Mária Krisztina Jozefina (1760–1768), Szardínia hercegnője, gyermekkorban meghalt.
- Móric József Mária (1762–1799), Montferrat hercege.
- Mária Karolina Antonietta hercegnő (1764–1782), aki I. Antal szász királyhoz ment férjhez.
- Károly Félix (1765–1831), 1821–1831-ig szárd–piemonti király, aki Mária Krisztina Amália nápoly–szicíliai királyi hercegnőt (1779–1849), I. Ferdinánd király és Mária Karolina Lujza főhercegnő leányát vette feleségül.
- József Benedek (Giuseppe Benedetto, 1766-1802), Maurienne és Asti hercege.
Házassága
(ismeretlen művész metszete, 1775. körül).
Mária Jozefina Lujza hercegnő 1771. május 14-én a Versailles-i kastély kápolnájában feleségül ment a Bourbon-házból származó Lajos Szaniszló Xavér francia királyi herceghez (1755–1824), Provence grófjához, az elhunyt Lajos Ferdinánd trónörökös hercegnek, (Louis Ferdinand de Bourbon, dauphin de Viennois, 1729–1765) és Mária Jozefa szász királyi hercegnőnek (1731–1767) fiához, XV. Lajos király unokájához, a későbbi XVIII. Lajos királyhoz. A házasságot Mária Jozefina unokanővére, Savoya–Carignani Mária Terézia Lujza hercegnő, Lamballe hercegné (1749–1792) hozta össze (akit két évtizeddel később a francia forradalom során brutálisan meggyilkoltak).
A házasság révén Mária Jozefina megkapta a Provence grófnéja címet. Sógorai, férjének fivérei is francia királyok lettek: Lajos Ágost, Berry hercege, a trónörökös (dauphin) és Károly Fülöp, Artois grófja, a jövendő XVI. Lajos és X. Károly.
A házasság igen szerencsétlenül sikerült. Az igen konzervatív szárd királyi családból származó hercegnő szűk látóköre, alacsony műveltsége nem ütötte meg a francia udvarban elvárt mértéket, Lajos Szaniszló herceg pedig kedvelte a művészek, tudósok, a szellem embereinek társaságát. Semmilyen kapcsolatba nem került unalmas feleségével, a házasságot sohasem hálták el. A történészek véleménye megoszlik arról is, hogy Lajos Szaniszló herceg homoszexuális volt-e vagy impotens. Egyáltalán nem tartott igényt felesége társaságára, nyilvánosan is csak egy hivatalos kegyencnő (maîtresse officielle) kíséretét vette igénybe, az udvarban elfogadott szokásoknak megfelelően. A magára hagyott hercegné a versailles-i udvari nép rosszindulatú pletykáinak és gúnyolódásainak céltáblájává vált. Csúnyának tartották, hiányolták belőle a finom és magasröptű szellemiséget („bel esprit”). Császárleánynak született sógornője, a dauphine, a trónörökös művelt és kifinomult felesége, Marie Antoinette hercegnő Mária Jozefina Lujzának nagy vetélytársa volt az udvari széptevők előtt. A két asszony a felszínen álszent barátságot mutatott, valójában azonban gyűlölték egymást.
A Savoyai-ház kapcsolatai a francia királyi házzal tovább erősödtek, amikor 1773. november 16-án Károly Fülöp herceg, Artois grófja Versailles-ban feleségül vette Mária Terézia szárd hercegnőt (1756–1805), Mária Jozefina Lujza húgát.
1774-ben Mária Jozefina Lujza sógora, XVI. Lajos lépett a trónra, ebből az alkalomból Provence grófnéja megkapta a „Madame” címzést, amely a trónörökös feleségét illette meg. Nem voltak azonban gyermekei, így nem szerezhetett politikai befolyáshoz sem. Megkísérelt intrikálni vetélytársa, Marie Antoinette királyné ellen, de nem járt sikerrel, miközben férje, az új dauphin egész sor sértő gúnyirat mögött állt értelmi szerzőként. Naivsága és tájékozatlansága Mária Jozefina Lujza hercegnét a versailles-i udvart megosztó klikkek játékszerévé tette. A magára maradt dauphine egyre jobban elszigetelődött férjétől és az egész udvari társaságtól, végül egyik felolvasónőjében, Madame de Gourbillon-ban találta meg élete nagy szerelmét, a nagy, lángoló szenvedélyt.
A francia forradalom kitörése után
A forradalom kitörése és radikalizálódás során, az 1791. június 20-áról 21-re virradó éjszakán Mária Jozefina Lujza férjével és sógorával, Artois grófjával együtt Osztrák-Németalföldre menekült. (Több szerencséjük volt, mint XVI. Lajosnak és Marie Antoinette-nek, akik ugyanazon az éjszakán indultak útnak, de őket Varennes-ben elfogták). A következő években Mária Jozefina követte férjét a száműzetés állomásain. Kebelbarátnőjét, Madame de Gourbillont mindenhová magával vitte. A menekülők eleinte Brüsszelben éltek. A forradalmi hadsereg közeledésére Koblenzbe, a Pfalzi Választófejedelmségbe költöztek.
De jure királyné
1793-ban, amikor XVI. Lajost kivégezték, Mária Jozefina férje, Provence grófja, aki ekkor a Velencei Köztársasághoz tartozó Veronában élt, Franciaország régensévé nyilvánította magát. 1795-ben, amikor a kivégzett XVI. Lajos fia, Lajos Károly trónörökös herceg is meghalt a jakobinusok börtönében, a száműzetésben élő Lajos Szaniszló herceg a francia királlyá nyilvánította magát. Felesége, a Mária Jozefina Lujza így formálisan jogosulttá vált a királyi felség megszólításra. Mivel azonban ténylegesen egyiküket sem koronázták meg, és a trónt sem foglalhatták el, hivatalosan nem viselhették a király és királyné címet.
1796-ban a Direktórium nyomására el kellett hagyniuk Veronát. A merénylettől és kiadatástól való félelem XVIII. Lajost és feleségét végighajtotta szinte egész Európán. Álneveken éltek a braunschweigi Blankenburgban, az Oroszországhoz tartozó kurlandi Mitauban (ma: Jelgava, Lettország) és Svédországban. Végül Angliába költöztek, ahol végre a megszokott nagy udvartartást vihették. 350 főnyi kíséretükkel először London közelében, Wansteadben, majd a Gosfield Hall kastélyban éltek, végül 1807-ben az Oxford közelében fekvő Hartwell House-ba költöztek. Mária Jozefina Lujza királyné itt halt meg 1810. november 13-án, 57 éves korában. Gyermeket nem hagyott hátra.
Szardínián temették el, a cagliari Santa Maria székesegyház kriptájában, a Mártírok Szentélyében (Santuario dei Martiri). Öccse, Károly Félix szárd–piemonti király hatalmas síremléket állítatott emlékre, amelyre ezt vésette: „Galliarum Regina – Sapiens, prudens, pietissima” (A gallok királynéja – bölcs, megfontolt, legfájdalmasabb sorsú).
Restauráció már csak a halála után
Négy évvel Mária Jozefina Lujza hercegnő halála után, 1814-ben, a forradalmat követő restauráció során, a Napóleon császár elleni koalíciós haderők győzelmének köszönhetően Provence grófja XVIII. Lajos néven elfoglalhatta a francia királyi trónt. Mivel Mária Jozefina Luza királynét életében sohasem koronázták Franciaország királynéjává, több hivatalos forrás nem is sorolja őt a francia királynék közé. Mivel XVIII. Lajos 1824-ben gyermektelenül hunyt el, trónját öccse, Artois grófja örökölte, X. Károly néven, ő lett a Bourbon-házból való utolsó francia uralkodó (az ő felesége, Mária Terézia szárd hercegnő, Mária Jozefina húga is meghalt, mielőtt férjét királlyá koronázhatták volna, őt így „csak” Artois grófné néven temették el Grazban).
Jegyzetek
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Irodalom
- Lady Antonia Fraser: Marie Antoinette: The Journey, New York, Doubleday, 2001.
- Charles Dupêchez: La reine velue, Párizs, Grasset, 1993.
Játékfilm
- Sofia Coppola 2006-os filmjében, a „Marie Antoinette”-ben Provence grófnéját Clémentine Poidatz francia színésznő alakította.
