Lamballe hercegné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Terézia, Lamballe hercegnéje, 1770. körül (Edouard Louis Rioult festménye, Versaille)
Lamballe hercegné aláírása

Savoyai Mária Lujza Terézia hercegnő (olaszul: Maria Luisa Teresa di Savoia) (Torino, 1749. szeptember 8.Párizs, 1792. szeptember 3.); a Savoya–Carignano-házból származó hercegnő, Louis Alexandre de Bourbonnal, Lamballe hercegével 1767-ben kötött házassága révén Lamballe hercegné (leggyakrabban e néven említik). A francia forradalom idején a köztársasági hatóság letartóztatta, az eljárás során a felheccelt párizsi csőcselék meglincselte.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Savoie-Carignan 1630.svg

Savoyai Mária Terézia Lujza hercegnő 1749. szeptember 8-án született, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában, Torinóban, a Carignano palotában, a Savoya–Carignano-ház tagjaként. Apja Lajos Viktor, Carignano hercege (1721–1778), anyja pedig Christine von Hessen-Rheinfels-Rotenburg német tartománygrófnő (1717–1778) volt. Szülei távoli rokonok voltak, mivel Lajos Viktor herceg anyai nagyapja II. Viktor Amadé szárd–piemonti király (1666–1732) volt, aki Christine egyik nagynénje (Polyxenia Christina von Hessen-Rheinfels-Rotenburg tartománygrófnő, 1706–1735) férjének, III. Károly Emánuel szárd–piemonti királynak (1701–1773), Viktor Amadé király fiának volt elsőfokú unokatestvére. Krisztinát rokoni szálak fűzték a Bourbonokhoz is, ugyanis másik nagynénje, Hesse-Rotenburgi Karolina, a későbbi Condé hercegné férje Lajos Henrik volt, Bourbon hercege.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason de la ville de Lamballe (Côtes-d'Armor).svg

Mária Lujza 16 esztendősen, 1767. január 31-én nőül ment a Bourbon-dinasztiából származó Lajos Sándorhoz, Lamballe hercegéhez (1747–1768), Toulouse grófjához, Franciaország egyik leggazdagabb nemesemberéhez, aki XIV. Lajos király egyik – törvényesített származású – dédunokája volt. Az újdonsült házasok nászútjukat a nangis-i kastélyban töltötték, ám az asszony férje csupán 5 hónappal az esküvő után szeretőt vett maga mellé, egy balett-táncosnőt, bizonyos de La Chassaigne kisasszony személyében.

1768-ban a hűtlen férj vérmérgezés következtében hunyt el, a louveciennes-i kastélyban, így Máriából egy rendkívül tehetős és befolyásos özvegyasszony lett, mivel hitvese minden földjét, rangját és pénzét őrá hagyta. Megözvegyülése után a francia királyi udvarba került, ahol az a kivételes megtiszteltetés érte, hogy bekerült Mária Antónia trónörökös hercegné bizalmas barátnői közé.

Ezek után a hercegné felváltva élt a párizsi Toulouse-palotában (Hôtel de Toulouse) és a rambouillet-i kastélyban, s 1769. január 4-én részt vett egykori sógornőjének, Louise Marie Adélaïde de Bourbon-Penthièvre hercegkisasszonynak (1753–1821) eljegyzésén, aki Orléans-i Lajos Fülöppel (1747–1793), Chartres hercegével (a későbbi Egyenlőség Fülöppel) készült frigyre lépni.

1771 májusában az asszony Fontainebleau-ba ment, ahol XV. Lajos király bemutatta őt a későbbi Provence grófnőnek, aki XVI. Lajos egyik sógornője lett, valamint a hercegné Párizsban 1773 októberében jelen lehetett XV. Lajos király egyik dédunokájának, Orléans hercege és Louise Marie Adélaïde hercegné első fiának, Lajos Fülöp hercegnek (1773–1850) születésénél (Orléans-i Lajos Fülöp később, 1830-tól a júliusi forradalom révén Franciaország királya lett).

1774 májusában, XV. Lajos halálával Mária Antónia férje, a néhai király legidősebb unokája lépett a trónra, XVI. Lajos néven. 1775 szeptemberében Lamballe hercegné hivatalosan is a királyné udvartartásának tagja lett, egyben Marie Antoinette főudvarhölgye a versailles-i kastélyban. A legnagyobb befolyással járó poszt elnyerése kiváltotta Versailles arisztokrata hölgyeinek neheztelését és irigykedését.

Új magas társadalmi beosztása és fontos szerepköre révén összeismerkedett Polignac hercegnével, aki 1775 óta ugyancsak a királyné társalkodónői közé tartozhatott, mivel az ő társaságát éppúgy kedvelte Marie Antoinette, mint Lamballe asszonyét. Az özvegy hercegné férje halála óta kínosan ügyelt arra, hogy semmi kompromittáló pletyka ne érhesse őt a magánélete kapcsán, emiatt sokan prűdnek is tartották őt, ami egyedülálló jelenség volt az udvarnál, ahol Polignac asszonyról például több kellemetlen szóbeszéd is terjengett, elsősorban a szerelmi viszonyait illetően. (Az 1789-et megelőző pár évben, a királyellenes hangulat keretében már Lamballe hercegnéről is jelentek meg olyan ízléstelen és rosszmájú, erősen pornográf pamfletek, melyek úgy ábrázolták őt, mint a királyné leszbikus szeretőjét.)

A forradalom idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1789 októberében az asszony csatlakozott a forradalmárok által házi őrizetben tartott királyi családhoz, akiket az „Asszonyok meneté”-nek nevezett, tragikusan végződő tüntetés során Párizsba hurcoltak és a Tuileriák palotájában őrizet alá vetettek. A hercegné szalonja arra szolgált, hogy ott találkozhasson Mária Antónia a Forradalmi Tanács tagjaival, ahol a királyné azon fáradozott, hogy a Nemzetgyűlést alkotó embereket a férje és az ő oldalára állítsa.

Ameddig Lamballe hercegné párizsi rezidenciája Marie Antoinette rendelkezésére állt a forradalmárokkal való tárgyalások okán, addig az asszony 1791-ben Nagy-Britanniában bérelt ki egy házat, Bath-ban, ahol a lehető legrosszabb végkimenetelre való felkészülés közben megírta végakaratát is, mivel úgy hitte, ha visszatér Párizsba, az számára a biztos halált jelenti majd, ám a királyné iránti hűsége erősebb volt minden félelménél, így visszament a Tuileriákba.

Folytatta Marie Antoinette szolgálatát, egész addig, míg 1792. augusztus 10-én a feldühödött városi csőcselék meg nem támadta a palotát. (A királyi családot ekkor a Temple-be zárta az ország új kormánya, a Törvényhozási Tanács.)

Lamballe hercegné meggyilkolása (korabeli rajz)

Meggyilkolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztus 19-én a hercegnét és a királyi gyermekek nevelőnőjét, de Tourzel márkinét elkülönítették a királytól és feleségétől, és a La Force börtönbe szállították őket, viszont Lamballe asszonyt szeptember 3-án elvitték onnan a sietősen felállított bíróság követelésére, akik megpróbálták rávenni a nőt arra, hogy mondja el a következő mondatot: „Tegyen esküt, hogy szereti a szabadságot és az egyenlőséget, és esküdjön, hogy gyűlöli a királyt, a királynét és a monarchiát is!” A hercegné megtagadta a parancsot, mivel még abban a szorongatott helyzetben is lojális maradt a királyhoz és a királynéhoz. Erre a bíróság végül mindössze annyit mondott, hogy: „Vigyék el a hölgyet!” („Élargissez Madame!”) Az őrök azonnal az utcára vitték a nőt, akit a fellázadt párizsi polgárok karmai közé vetettek, akik perceken belül megölték Lamballe hercegnét.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]