SS Cap Arcona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SS Cap Arcona
Cap Arcona burning.jpg
A lángokban álló Cap Arcona
Hajótípus Utasszállító hajó
Üzemeltető A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
A Weimar-i Köztársaság tengerészeti zászlaja A Weimar-i Köztársaság Haditengerészete
Pályafutása
Építő Blohm & Voss, Hamburg
Építés kezdete 1926. július 21.
Vízre bocsátás 1927. május 14.
Szolgálatba állítás 1927. október 29.
Szolgálat vége 1945. május 3.
Sorsa A Lübecki-öbölben brit légitámadástól elsüllyedt 1945. május 3-án, majd szétvágták
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 11 500 t
Hossz 205,9 m
Szélesség 25,8 m
Merülés 8,7 m
Hajtómű 2 gőzturbina (17 500 KW, vagy 24 000 lóerő), két hajócsavarral
Sebesség 20 csomó
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Cap Arcona témájú kategóriát.

Az SS Cap Arcona egy 27 500 tonna vízkiszorítású német luxus óceánjáró volt, amely a HamburgDél-Amerika útvonalon közlekedett. Nevét a mecklenburg-elő-pomerániai Rügen szigeten lévő Arkona-fokról kapta. A hajót, melyet sokáig kora egyik legszebb hajójának tartottak, 1927-ben bocsátották vízre. Főként gazdag utasokat és szegényebb emigránsokat szállított Dél-Amerikába.

1940-ban a Kriegsmarine hadrendbe állította, majd a Balti-tengeren teljesített szolgálatot. 1944 végére ismét szállítási feladatokat látott el, ugyanis menekülteket szállított Kelet-Poroszországból Nyugat-Németországba.

1942-ben, a Cap Arcona játszotta a Titanic szerepét, a katasztrófa német megfilmesítésénél. A sors fintora, hogy később ez a hajó is ugyanúgy, számos áldozatot követelve süllyedt el.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Neuengamme-i koncentrációs tábor a brit légi felderítés fényképén, 1945. április 16-án.
A Cap Arcona 1927-ben

1945. április 26-án a hajó tele volt foglyokkal, akiket a Hamburg melletti Neuengamme-i koncentrációs táborból szállított volna a Lübecki-öbölbe, két kisebb hajóval, az Athennal, és a Thielbekkel együtt. Ezekben a napokban Folke Bernadotte, a Vöröskereszt alelnöke, aki nagy népszerűségre tett szert, miután egy mentőakció keretében számos nyugat-európai menekültet juttatott el svéd kórházakba. A menekültek közt volt 140 francia nyelvű (belga, holland, francia, és svéd), akiket a Thielbek fedélzetéről szállítottak át a Magdalena fedélzetére.

A támadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy nappal Hitler öngyilkossága után, 1945. május 3-án, a Cap Arcona, a Thielbek, és a kórházhajóvá alakított (de megjelöletlen) óceánjáró, a Deutschland, négy különböző légitámadás során elsüllyedt. Az első támadást a Brit Királyi Légierő 184. repülőszázada, a másodikat a Johnny Baldwin vezette 198. repülőszázad, a harmadikat a Martin Trevor Scott Rumbold vezette 263. repülőszázad, míg a negyediket K. J. Harding vezette 197. repülőszázad hajtotta végre. A Hawker Typhoon típusú vadászbombázók gyújtórakétákat, gyújtóbombákat, és 20 mm-es gépágyúkat használtak a támadáshoz. Az elő támadó hullám után, a Cap Arcona felvonta a fehér zászlót, de nem ért el vele hatást. A három hajó 7000-8000 foglyot szállított a Neuengamme-i, stutthofi és Mittelbau-Dora-i német koncentrációs táborokból. A foglyok fele orosz és lengyel hadifogoly volt, de a rabok 24 különböző nemzet tagjai voltak, például franciák, dánok, vagy hollandok. Akik a hajó elsüllyesztése után partot értek, azokat az SS-alakulatok lőtték le, vagy a brit repülőgépek még a part előtt.

Az utóélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cap Arcona elsüllyesztésének helye

Körülbelül 350 fő még így is túlélte a RAF és az SS mészárlását. Allan Wyse, a 193. repülőszázad egykori tagja így emlékezett vissza az esetre: „Gépágyúinkkal lőttük a vízben úszó fickókat… 20 mm-es ágyúinkkal lőttük a vízben lévő embereket. Szörnyű, de ez volt a feladatunk, és mi végrehajtottuk. Ez a háború.” A túlélők közt volt például a későbbi német színész Erwin Geschonneck is, akinek történetét filmre vitték 1982-ben.

A támadás után nem sokkal, délután 5.00-kor, az amerikai 161. taktikai felderítő repülőszázad F-6-os gépe fényképeket készített a Lübecki-öböl felett, az égő hajókról, és az úszó túlélőkről. Hetekkel a tragédia után, a partra sodródó holttesteket összegyűjtötték, és egy Neustadt in Holstein-i tömegsírba temették. Közel három évtizeden keresztül, emberi csontokat vetett partra a víz. A legutolsót, egy tizenkét éves fiú csontvázát 1971-ben találták.

A szállítottak közt számos nemzet tagjai voltak, többek közt belgák, csehszlovákok, dánok, észtek, finnek, franciák, görögök, hollandok, jugoszlávok, kanadaiak, lengyelek, lettek, litvánok, luxemburgiak, magyarok, németek, norvégok, olaszok, oroszok, örmények, románok, spanyolok, svédek, és ukránok is.

A Brit Királyi Légierőnél a támadás aktáit 2045-ig titkosították. A Cap Arcona, a Wilhelm Gustloff és a Goya elsüllyesztése során elvesztett emberéletek, a történelem legnagyobb hajóbaleseteivé teszik ezeket a tragédiákat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Roy Nesbit – "Cap Arcona: atrocity or accident?" – Aeroplane Monthly, June 1984
  • Benjamin Jacobs and Eugene Pool – The 100-Year Secret : Britain's Hidden World War II Massacre – The Lyons Press, October 2004. ISBN 1-59228-532-5.
  • Benjamin Jacobs, "The Dentist of Auschwitz", University Press of Kentucky, Reprinted April 2001, ISBN 0-8131-9012-6 (in particular, Chapters 17 and 18). Also readable online at [1]
  • (Lawrence Bond)"Typhoons' Last Storm"- documentary film 2001
  • Drawing [2]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]