MV Goya
| MV Goya | |
 | |
| Hajótípus | teherhajó |
| Üzemeltető | .svg){kind=small} Kriegsmarine |
| Pályafutása | |
| Építő | Akers Mekaniske Verksted |
| Megrendelés | 1908. július 31. |
| Építés kezdete | 1939 |
| Vízre bocsátás | 1940 |
| Szolgálatba állítás | 1940 |
| Szolgálat vége | 1945. április 16. |
| Sorsa | 1945. április 16-án megtorpedózta és elsüllyesztette az L-3 szovjet tengeralattjáró |
| Általános jellemzők | |
| Hossz | 146 méter |
| Szélesség | 17 méter |
| Összsúly | 5230 bruttó regisztertonna t |
| Üzemanyag | dízelolaj |
| Teljesítmény | 5700 kW |
| Sebesség | 18 csomó |
 A Wikimédia Commons tartalmaz MV Goya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az MV Goya egy német teherhajó volt, mely 6000-nél is több Wehrmacht-katonát – köztük számos sebesültet, valamint sok civil menekültet – szállított, amikor 1945. április 16-án egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette. A hajó legtöbb utasa vízbe fulladt, így a Goya elsüllyesztését az egyik legnagyobb tengeri katasztrófának tartják.
Története[szerkesztés]
A Goya eredetileg teherhajónak épült Oslóban, 1940-ben. 131 méter hosszú és 17 méter széles volt, végsebessége elérte a 18 csomót. Norvégia német megszállását követően a Goya is a németek kezébe került.
A menekülés[szerkesztés]
1945-ben a Goyát menekültszállító-hajónak álcázták, hogy a Wehrmacht katonáit biztonságosan nyugatra szállíthassa a Balti-tenger keleti partjáról. 1945. április 16-án a Goya elindult a Hel-félszigetről, hogy átkeljen a Balti-tengeren és nyugatabbra szállítsa a fedélzetén lévőket. A hajón rengeteg német katona tartózkodott, akik a Vörös Hadsereg csapatai elől menekültek, köztük a 35. Harckocsi Ezred katonái. Az utaslista szerint 6100-an voltak a hajón, de a valós szám ennél valószínűleg jóval magasabb, ugyanis számos civil is utazott a hajón, akik a hajó minden rendelkezésre álló helyét kihasználták.
A rajtaütés[szerkesztés]
Amint a hajó elhagyta a Hel-félszigetet, és kiért a danzigi-öbölből, az L-3 nevű szovjet, aknatelepítő tengeralattjáró észrevette. 23:52 körül az L–3 parancsnoka, Vlagyimir Konovalov kiadta a tűzparancsot.
A torpedótalálat után hét perccel a Goya 78 méteres mélységig süllyedt, a fedélzetén lévő, több mint 6000 személy pedig megfulladt vagy megfagyott a jéghideg vízben. Az áldozatok pontos száma valószínűleg sohasem fog kiderülni. A hajó utasai közül mindössze 165 fő élte túl a katasztrófát. Az áldozatok számát tekintve valószínűleg ez a második legsúlyosabb német tengeri veszteség a második világháború során (az első a Wilhelm Gustloff katasztrófája).
A szovjet tengeralattjáró-parancsnok, Vlagyimir Konovalov kapitány megkapta a Szovjetunió legrangosabb katonai kitüntetését, a Szovjetunió Hőse érdemrendet.
A roncs felfedezése[szerkesztés]
A Goya elsüllyedése után 58 évvel, a roncsot 2003. április 16-án fedezték fel egy nemzetközi expedíció keretében. Az expedíciót Ulrich Restemeyer vezette, és többek közt 3 dimenziós szonár segítségével találták meg a hajót. A roncs 76 méter mélyen feküdt a Balti-tengerben, és viszonylag jó állapotban maradt.
Röviddel a felfedezés után a roncsot hivatalosan is háborús sírhelynek nyilvánította a lengyel tengerészeti hivatal. A hajóroncshoz emiatt 500 méteres körzetben tilos lemerülni.
Források[szerkesztés]
- Mark Steinberg, Jevrei v vojnah tiszjacseletyij, Moszkva, Jeruzsálem: Gesharim, 2005, p. 302.
További információk[szerkesztés]
- A Goya keresése Archiválva 2007. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (németül)
