Petneházy-sziklaüreg

Petneházy-sziklaüreg
Település	Budapest
Földrajzi táj	Budai-hegység
Típus	hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám	nincs

A Petneházy-sziklaüreg megsemmisült barlang, amely Budapest II. kerületében nyílt.

Leírás

1984-ben volt először Petneházy-sziklaüregnek nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Petneházi barlang (Bertalan 1976), Petneházi sziklaüreg (Mottl 1934), Petneházy-barlang (Sebős 1933), Petneházy-hasadék (Kadić 1952), Petneházy hasadék (Bertalan 1976), Petneházy-réti-sziklahasadék (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Petneházy réti sziklahasadék (Bertalan, Schőnviszky 1962), Petneházyréti sziklahasadék (Bertalan 1976), Petneházy sziklahasadék (Bertalan 1976) és Petneházy sziklaüreg (Bertalan, Schőnviszky 1962) neveken is.

Kutatástörténet

Az 1933. évi Turistaság és Alpinizmusban megjelent közlemény szerint egy új cseppkőbarlang vált ismertté kőfejtés közben, úgy, mint a többi budai barlang. A Petneházy-rét déli részén lévő kőbányának a dél–délkeleti részén egy kis bejáraton kell ereszkedni a hasadékszerű barlangba. Hossza még csak 11 méter, 70 centiméter átlagszélessége és magassága néhány helyen meghaladja a 3,5 métert. A falakon majdnem olyan cseppkőképződmények vannak, mint a Szemlő-hegyi-barlangban. Május 21-én járt Sebős Károly a barlangban és azt tapasztalta, hogy a függőcseppköveket már letördelték és elvitték. Megvizsgálta a törési felületeket és megállapította, hogy a cseppkövek nem voltak kicsik.

El van tömődve a barlang folytatása, azonban azt, hogy itt egy nagyobb barlang van minden kétséget kizáróan bizonyítják a nagyon erős, úgynevezett druck-erosions kolkék. Fontos feladat lenne a barlang folytatásának feltárása. Sebős Károly felmérte, feltérképezte a barlangot. Azért, mert nyilvánvaló volt, hogy itt egy nagyobb barlangról van szó, elnevezte Petneházy-barlangnak. A Magyar Barlangkutató Társulat 1933. május 22-i választmányi ülésén Véghelyi Lajos jelentette, hogy Sebős Károly a Petneházy-réten egy barlangot talált. A barlangot Petneházi sziklaüregnek szeretné elnevezni.

Kadić Ottokár 1952-ben befejezett kéziratában leírta Sebős Károly publikációja alapján néhány kiegészítéssel, módosítással Petneházy-hasadék néven. Kadić Ottokár leírása szerint a barlang magassága a három métert haladja meg, falain kőrózsák figyelhetők meg és a kőgyertyákat törték le, valamint vitték el. A barlangot kőtörmelék és agyag tölti ki. Az 1962. évi Karszt- és Barlangkutatásban kiadott összeállításban az 1933. évi 56. tételnél Petneházy réti sziklahasadék néven, az 1934. évi 89. tételnél Petneházy sziklaüreg néven van említve. 1964-ben készült róla egy I-es kategóriájú térképvázlat, amelyen alaprajz vetület és hosszmetszet vetület vannak ábrázolva 1:100 méretarányban.

Az 1976-ban befejezett Bertalan Károly által írt kéziratban az olvasható, hogy Budapest II. kerületében, a Petneházy-rét déli oldalán található felhagyott kőbánya dél–délkeleti részén, az Üdülő utca 42. sz. telek felső végében, a 11236. helyrajzi számú telken, a kőfejtő talpszintjén van bejárata. Bejárata kürtőszerű, emberderék átmérőjű és könnyen betemetődik belehulló kövekkel. 1933-ban 11 méter hosszú és 1964-ben nyolc–kilenc méter hosszú volt. 1964-ben mélysége három méter volt. A hévizes eredetű hasadékbarlang kőrózsákkal van bélelve. Jelenleg nem lehet hasznosítani az állapota miatt, de feltáró kutatását érdemes lenne megpróbálni, leginkább a bejárati akna alján. A kézirat barlangra vonatkozó része egy irodalmi hivatkozás alapján íródott.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Petneházy-réti-sziklahasadék néven a barlangot említő 4 irodalmi mű megjelölésével. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Petneházy-sziklaüreg néven és térképen van helye feltüntetve.

Irodalom

• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. 1931–1935. Karszt- és Barlangkutatás, 1962. (Megjelent 1965-ben.) (4. köt.) 110., 118. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 203. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 276. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277., 292. old.
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1933. május 22-én... Barlangvilág, 1934. (4. köt.) 1. füz. 15. old.
• S. K. (Sebős Károly): Egy új cseppkőbarlang... Turistaság és Alpinizmus, 1933. (23. évf.) 177. old.

További irodalom

• K. E. (Kékessy Ervin): Buda egy új cseppkőbarlanggal gazdagodott. Budai Hírlap, 1933. július 1.
• Papp Ferenc: Die warmen Heilquellen von Budapest. Hidrológiai Közlöny, 1937. (17. köt.) 79–282. old.