Ugrás a tartalomhoz

Pavol Peter Gojdič

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2019. december 29., 13:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (További információk: kat)
Pavol Peter Gojdič
Boldog Gojdics Pál Péter
Boldog Gojdics Pál Péter
Született1888. július 17.[1][2][3]
Elhunyt1960. július 17. (72 évesen)[3]
Újvároska
Állampolgársága
Foglalkozása
  • író
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • apostoli kormányzó (1926. szeptember 14. – )
  • címzetes püspök (1927. március 7. – )
  • megyéspüspök (1940. július 17. – )
Kitüntetései
  • Order of Tomáš Garrigue Masaryk, 2nd class (1991)
  • Cross of Pribina class I (2000. január 3.)[4]
  • Világ Igaza díj (2007. augusztus 6.)[3]
Halál okarák
SírhelyeKeresztelő Szent János-főszékesegyház (1990–)
eperjesi görögkatolikus püspök
Vallásaszlovákiai görögkatolikus egyház
SzerzetesrendBasilian Order of Saint Josaphat
Pappá szentelés1911. augusztus 27.
Eperjes
Püspökké szentelés1927. március 25.
Róma, Szent Kelemen-bazilika
Szentelők
  • Nyárádi Dénes (főszentelő)
  • Constantine Bohachevsky (társszentelő)
  • Josaphat Kotsylovsky (társszentelő)

Hivataleperjesi görögkatolikus püspök (1940-ig apostoli adminisztrátor)
Hivatali idő1926–1960
ElődjeNyárádi Dénes apostoli adminisztrátor
UtódjaJán Hirka
Szentelt püspökök
Sztojka Sándor1932. július 12.
Boldog Hopkó Bazil1947. május 11.
Társszentelt püspökök
Ambróz Lazík1949. augusztus 14.
Róbert Pobožný1949. augusztus 14.
Tisztelete
TisztelikRómai katolikus egyház
Görögkatolikus egyház
Boldoggá vagy szentté avatási státuszboldog (2001. november 4., Róma, II. János Pál pápa)
Ünnepnapjajúlius 17.
A Wikimédia Commons tartalmaz Pavol Peter Gojdič témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pavol Peter Gojdič, magyarul Gojdics Pál Péter (Eperjes vagy Pillerpeklén, 1888. július 17.Újvároska, 1960. július 17.) boldoggá avatott szlovák bazilita szerzetes, eperjesi görögkatolikus püspök, aki mártíromságot szenvedett a csehszlovák kommunista rezsim alatt.

Pályafutása

Papi családban született. Tanulmányait Cigelkán, Bártfán és Eperjesen végezte el, majd 1907-ben érettségizett le. Teológiai tanulmányait Eperjesen, majd a budapesti Központi Papnevelő Intézetben végezte el. 1911. augusztus 27-én Eperjesen szentelte pappá – Kornél testvérével együtt – Vályi János eperjesi püspök.

Első szolgálati helyén 1911-ben, rövid ideig apja, Stefan mellett volt káplán. 1912-ben középiskolai oktatónak és szemináriumi prefektusnak nevezték ki. Később Kisszebenben lett levéltáros és káplán. 1919-ben püspöki irodaigazgató lett, melyről 1922-ben lemondott, amikor környezete meglepetésére július 20-án belépett a bazilita rendbe. Szerzetesi beöltözése 1923. január 27-én volt, ekkor felvette a Pál szerzetesi nevet.

Püspöki pályafutása

1926. szeptember 14-én eperjesi apostoli adminisztrátornak, 1927. március 7-én, 39 éves korában Harpasa-i címzetes püspöknek nevezte ki XI. Piusz pápa. Püspökké szentelésére Rómában került sor a Szent Kelemen-bazilikában 1927. március 25-én.

Szolgálata alatt iskolákat, árvaházat, illetve több parókiát alapított, többek között Prágában, Pozsonyban és Léván. 1939. április 13-án XII. Piusz pápa kinevezte a munkácsi apostoli adminisztratúra szlovákiai apostoli adminisztrátorává. Ezt a kinevezést vissza akarta utasítani, de a visszautasítást és lemondást a pápa nem fogadta el, hanem helyette kinevezte 1940. július 17-én eperjesi püspöknek. Beiktatása augusztus 8-án volt.

1950-ben a Csehszlovák Népköztársaság betiltotta a görögkatolikus egyházat. Április 28-án egy törvénytelenül összehívott gyűlés az eperjesi Fekete Sas szállóban kimondta az egyházmegye visszatérését az ortodox egyházba. A gyűlés küldöttséget intézett a püspökhöz, hogy adja át a székesegyház kulcsait, melyet ő megtagadott, s ezért a küldöttség tagjai rendőri intézkedést kértek, s a püspököt letartóztatták. 1951-ben a Szovjetunió elleni kémkedés és hazaárulás vádjával elítélték. Börtönbüntetését többek között Illaván és Lipótváron töltötte.

Felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha elfogadja a csehszlovák ortodox egyház pátriárkájának tisztét, de ő elutasította az ajánlatot, mert hűséges akart maradni a pápához és egyházához. A kínzások és rossz börtönkörülmények következtében 1960-ban, a 72. születésnapján tüdőrákban a börtönkórházban elhunyt.

Lipótváron temették el, nevétől megfosztva. A fejfáján csak 681. szám szerepelt. 1968-ban, az úgynevezett Prágai tavasz engedményeként testét exhumálták, s szarkofágját az eperjesi székesegyházban helyezték el.

Emléke, tisztelete

2001-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

A Jad Vasem Intézet 2008-ban a Világ Igaza címmel tüntette ki, a második világháború alatti zsidómentő tevékenységéért.

Jegyzetek

Források

További információk