Pavol Peter Gojdič

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pavol Peter Gojdič
Boldog Gojdics Pál Péter
Boldog Gojdics Pál Péter
Született 1888. július 17.
Eperjes
Elhunyt 1960. július 17. (72 évesen)
Újvároska
Állampolgársága szlovák
Foglalkozása író
Tisztség katolikus püspök
Kitüntetései
Halál okarák
eperjesi görögkatolikus püspök
COA bishop SK Gojdic Pavol Peter.png
Vallása katolikus egyház
Szerzetesrend Baziliták
Pappá szentelés 1911. augusztus 27.
Eperjes
Püspökké szentelés 1927. március 25.
Róma, Szent Kelemen-bazilika
Szentelők
  • Nyárádi Dénes (főszentelő)
  • Constantine Bohachevsky (társszentelő)
  • Josaphat Kotsylovsky (társszentelő)

Hivatal eperjesi görögkatolikus püspök (1940-ig apostoli adminisztrátor)
Hivatali idő 1926–1960
Elődje Nyárádi Dénes apostoli adminisztrátor
Utódja Ján Hirka
Szentelt püspökök
Sztojka Sándor1932. július 12.
Boldog Hopkó Bazil1947. május 11.
Társszentelt püspökök
Ambróz Lazík1949. augusztus 14.
Robert Pobožný1949. augusztus 14.
Tisztelete
Tisztelik Római katolikus egyház
Görögkatolikus egyház
Boldoggá vagy szentté avatási státusz boldog
Boldoggá avatása2001. november 4., Róma
Boldoggá avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja Július 17.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pavol Peter Gojdič témájú médiaállományokat.

Pavol Peter Gojdič, magyarul Gojdics Pál Péter (Eperjes, 1888. július 17.Újvároska, 1960. július 17.) boldoggá avatott szlovák bazilita szerzetes, eperjesi görögkatolikus püspök, aki mártíromságot szenvedett a csehszlovák kommunista rezsim alatt.

Pályafutása[szerkesztés]

Papi családban született. Tanulmányait Cigelkán, Bártfán és Eperjesen végezte el, majd 1907-ben érettségizett le. Teológiai tanulmányait Eperjesen, majd a budapesti Központi Papnevelő Intézetben végezte el. 1911. augusztus 27-én Eperjesen szentelte pappá – Kornél testvérével együtt – Vályi János eperjesi püspök.

Első szolgálati helyén 1911-ben, rövid ideig apja, Stefan mellett volt káplán. 1912-ben középiskolai oktatónak és szemináriumi prefektusnak nevezték ki. Később Kisszebenben lett levéltáros és káplán. 1919-ben püspöki irodaigazgató lett, melyről 1922-ben lemondott, amikor környezete meglepetésére július 20-án belépett a bazilita rendbe. Szerzetesi beöltözése 1923. január 27-én volt, ekkor felvette a Pál szerzetesi nevet.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1926. szeptember 14-én eperjesi apostoli adminisztrátornak, 1927. március 7-én, 39 éves korában Harpasa-i címzetes püspöknek nevezte ki XI. Piusz pápa. Püspökké szentelésére Rómában került sor a Szent Kelemen-bazilikában 1927. március 25-én.

Szolgálata alatt iskolákat, árvaházat, illetve több parókiát alapított, többek között Prágában, Pozsonyban és Léván. 1939. április 13-án XII. Piusz pápa kinevezte a munkácsi apostoli adminisztratúra szlovákiai apostoli adminisztrátorává. Ezt a kinevezést vissza akarta utasítani, de a visszautasítást és lemondást a pápa nem fogadta el, hanem helyette kinevezte 1940. július 17-én eperjesi püspöknek. Beiktatása augusztus 8-án volt.

1950-ben a Csehszlovák Népköztársaság betiltotta a görögkatolikus egyházat. Április 28-án egy törvénytelenül összehívott gyűlés az eperjesi Fekete Sas szállóban kimondta az egyházmegye visszatérését az ortodox egyházba. A gyűlés küldöttséget intézett a püspökhöz, hogy adja át a székesegyház kulcsait, melyet ő megtagadott, s ezért a küldöttség tagjai rendőri intézkedést kértek, s a püspököt letartóztatták. 1951-ben a Szovjetunió elleni kémkedés és hazaárulás vádjával elítélték. Börtönbüntetését többek között Illaván és Lipótváron töltötte.

Felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha elfogadja a csehszlovák ortodox egyház pátriárkájának tisztét, de ő elutasította az ajánlatot, mert hűséges akart maradni a pápához és egyházához. A kínzások és rossz börtönkörülmények következtében 1960-ban, a 72. születésnapján tüdőrákban a börtönkórházban elhunyt.

Lipótváron temették el, nevétől megfosztva. A fejfáján csak 681. szám szerepelt. 1968-ban, az úgynevezett Prágai tavasz engedményeként testét exhumálták, s szarkofágját az eperjesi székesegyházban helyezték el.

Emléke, tisztelete[szerkesztés]

2001-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

A Jad Vasem Intézet 2008-ban a Világ Igaza címmel tüntette ki, a második világháború alatti zsidómentő tevékenységéért.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]