Pavol Peter Gojdič

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pavol Peter Gojdič
Boldog Gojdics Pál Péter
Boldog Gojdics Pál Péter
bazilita szerzetes, eperjesi görög katolikus püspök, vértanú
Születése
1888. július 17.
Pillerpeklén,  Osztrák–Magyar Monarchia
Halála
1960. július 17. (72 évesen)
Újvároska,  Csehszlovákia
Tisztelik Római katolikus egyház
Görög katolikus egyház
Boldoggá avatása 2001. november 4., Róma
Boldoggá avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja július 17.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pavol Peter Gojdič témájú médiaállományokat.
Püspöki címere
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1927. március 25.
Szentelés városa Róma
Szentelés helye Szent Kelemen-bazilika
Szentelő Dionýz Njaradi
Társszentelők Constantine Bohacevskyj
  Josaphat Joseph Kocylovskyj (Kotsylovsky), O.S.B.M.
Szentelt püspökök
Alexander Stojka 1932. július 12.
Boldog Hopkó Bazil 1947. május 11.
Társszentelt püspökök
Ambróz Lazík 1949. augusztus 14.
Robert Pobožný 1949. augusztus 14.

Pavol Peter Gojdič, magyarul Gojdics Pál Péter (Pillerpeklén, 1888. július 17.Újvároska, 1960. július 17.) boldoggá avatott, szlovák bazilita szerzetes, eperjesi görög katolikus püspök, aki mártíromságot szenvedett a csehszlovák kommunista rezsim alatt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gojdics Péter 1888-ban született, papi családban. Tanulmányait Cigelkán, Bártfán és Eperjesen végezte el, majd 1907-ben érettségizett le. Teológiai tanulmányait Eperjesen, majd a budapesti Központi Papi Szemináriumban végezte el. 1911. augusztus 27-én Eperjes szentelte pappá, Kornél testvérével együtt Vályi János eperjesi püspök.

Első szolgálati helyén 1911-ben rövid ideig, apja, Stefan mellett káplán. 1912-ben középiskolai oktatónak és szemináriumi prefektusnak nevezik ki. Később Kisszebenben levéltáros és káplán. 1919-ben püspöki irodaigazgató lesz, melyről 1922-ben lemond, amikor környezete meglepetésére 1922. július 20-án belép a bazilita rendbe. Szerzetesi beöltözése 1923. január 27-én volt, s ekkor felveszi a Pál szerzetesi nevet.

1926. szeptember 14-én eperjesi apostoli adminisztrátornak, 1927. március 7-én, 39 éves korában Harpasa-i címzetes püspöknek nevezte ki XI. Piusz pápa. Püspökké szentelésére Rómában került sor a Szent Kelemen-bazilikában 1927. március 25-én.

Szolgálata alatt iskolákat, árvaházat, illetve több parókiát alapított, többek között Prágában, Pozsonyban és Léván. 1939. április 13-án, XII. Piusz pápa kinevezte a munkácsi apostoli adminisztratúra szlovákiai apostoli adminisztrátorává. Ezt a kinevezést vissza akarta utasítani, de a visszautasítást és lemondást a pápa nem fogadta el, hanem helyette kinevezte 1940. július 17-én eperjesi püspöknek. Beiktatása 1940. augusztus 8-án volt.

1950-ben a Csehszlovák Népköztársaság betiltotta a görög katolikus egyházat. 1950. április 28-án egy törvénytelenül összehívott gyűlés, az eperjesi Fekete Sas szállóban kimondta az egyházmegye visszatérését az ortodox egyházba. A gyűlés küldöttséget intézett a püspökhöz, hogy adja át a székesegyház kulcsait, melyet ő megtagadott, s ezért a küldöttség tagjai rendőri intézkedést kértek, s a püspököt letartóztatták. 1951-ben a Szovjetunió elleni kémkedés és hazaárulás vádjával elítélték. Börtönbüntetését többek között Illaván és Lipótváron töltötte.

Felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha elfogadja a csehszlovák ortodox egyház pátriárkájának tisztét, de ő elutasította az ajánlatot, mert hűséges akart maradni a pápához és egyházához. A kínzások és rossz börtönkörülmények következtében 1960-ban, a 72. születénapján tüdőrákban a börtönkórházban elhunyt.

Lipótváron temették el, nevétől megfosztva. A fejfáján csak 681. szám szerepelt. 1968-ban, az úgynevezett Prágai tavasz engedményeként testét exhumálták, s szarkofágját az eperjesi székesegyházban helyezték el.

2001-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta. A Jad Vasem Intézet 2008-ban a Világ Igaza címmel tüntette ki, a második világháború alatti zsidómentő tevékenységéért.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]