Mircea Cărtărescu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mircea Cărtărescu
Mircea cartarescu by cosmin bumbutz.jpg
Mircea Cărtărescu, Bukarest, 2003; készítette Cosmin Bumbuț, www.bumbutz.com
Élete
Született 1956. június 1. (58 éves)
Bukarest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza, tanulmány

Mircea Cărtărescu (1956. június 1. –) román író, költő és tanulmányíró. Felesége Ioana Nicolaie költőnő. A román irodalomkritika a nyolcvanas évek nemzedékének legfontosabb alkotói között tartja számon, prózájában sok a fantasztikus elem. Hazája legsikeresebb kortárs írói közé tartozik. A romániai Elle magazinban megjelent rövid írásait tartalmazó „Miért szeretjük a nőket?” című kötete nem várt népszerűséget hozott neki; legutóbbi könyvét, a Vakvilág harmadik kötetét már nagy kritikai és közönségvisszhang kísérte. Könyveit a rendszerváltás óta a Humanitas könyvkiadó jelenteti meg.

Bukarestben született, a Bukaresti Egyetem román nyelv és irodalom szakát 1980-ban végezte el. 1980 és 1989 között iskolai romántanárként dolgozott, majd a Román Írószövetség tisztviselője és a Caiete Critice című lap szerkesztője volt. 1991 óta a Bukaresti Egyetem Bölcsészkarának Román Nyelv és Irodalom Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus. 1994 és 1995 között az Amszterdami Egyetem vendégelőadója volt. Időszakos munkatársa volt a Poetry Review, a Libération, a Missives, a La République des Lettres, a Quadrant, a New Delta Review és az Another Chicago Magazine című nyugati lapoknak. A román irodalomban a posztmodern művelőjeként tartják számon. Műveit többek között angol, francia, német, olasz, spanyol, lengyel, magyar, holland, svéd, norvég és bolgár nyelvre fordították le.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írásaival először 1978-ban jelentkezett, a România Literară című folyóiratban. Világviszonylatban legjelentősebb a prózája. Nostalgia című könyve, amely magyarul Sóvárgás címmel 1997-ben jelent meg, öt részből áll, amelyek összefüggésének kérdését a szerző mindvégig nyitva hagyja. A prológus ("A rulettjátékos") és az epilógus ("Az építész") egy-egy rövidebb történet; a középső három fejezet alkotja a regény tömbjét: a "Dilingó" című elbeszélés gyerekkori kalandokat elevenít fel, majd egy Mircea Eliadéra jellemző csavarral zárja a végén; az "Ikrek" is a gyerekkorral indul, de továbbhajlik a kamaszkorba, amígnem a szintén főleg Eliade által képviselt román miszticista irodalmi hagyományoknak megfelelően egy meglehetősen felfokozott és elvonatkoztatott tetőpontba torkollik, mindezt pedig keretbe fogja egy nőnek öltöző férfi monológja; a "REM" történetét, amely egy tizenkét éves lány intellektuális kalandjairól szól és Bukarest egyik külkerületében játszódik, egy harmincöt éves nő meséli el. Állandó díszletként szolgálnak ehhez a bukaresti tömbházak, a színes, kivilágított kirakatok, és a különféle színárnyalatok legváratlanabbul fellépő kombinációi. Kritikusai szerint prózáján egyaránt érződik Emil Cioran, Ion Luca Caragiale és Mircea Eliade hatása.

Verseskötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Faruri, vitrine, fotografii… („Fényszórók, kirakatok, fényképek”), Cartea Românească, 1980 – a román Írószövetség díja, 1980
  • Aer cu diamante („Levegő gyémántokkal” – gyűjteményes kötet), Litera, 1982
  • Poeme de amor („Szerelmes versek”), Cartea Românească, 1983
  • Totul („Minden”), Cartea Românească, 1985
  • Levantul („Levante”), Carta Românească, 1990 – a román Írószövetség díja; új kiadás: Humanitas, 1998 (magyarul részletek jelentek meg belőle különböző folyóiratokban, fordította: Lövétei Lázár László)
  • Dragostea („Szerelem”), Humanitas, 1994
  • Antologia poeziei generației '80 („A nyolcvanas évek nemzedékének válogatott versei” – gyűjteményes kötet), Vlasie, Pitești, 1995
  • Dublu CD („Duplacédé”), Humanitas, 1998
  • Bebop Baby, Meeting Eyes Bindery, 1999
  • Plurivers 1 & 2, Humanitas, 2004

Prózakötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Desant '83 („Deszant '83” – gyűjteményes kötet), Cartea Românească, 1983
  • Visul („Az álom”), Carta Românească, 1989 – a román Akadémia díja
  • Nostalgia („Sóvárgás”), Humanitas, 1993 – a Visul cenzúrázatlan kiadása (magyarul 1997-ben jelentette meg a Jelenkor Kiadó, fordította: Csiki László)
  • Travesti („Lulu”), Humanitas, 1994 (magyarul 2004-ben jelentette meg a Gondolat Kiadó, fordította: Lövétei Lázár László)
  • Orbitor („Vakvilág”), 1. kötet: Aripa stângă („A bal szárny”), Humanitas, 1996 (magyarul 2000-ben jelentette meg a Jelenkor Kiadó, fordította: Csiki László)
  • Jurnal („Napló”), Humanitas, 2001
  • Orbitor („Vakvilág”), 2. kötet: Corpul („A test”), Humanitas, 2002
  • Enciclopedia zmeilor („Sárkányok enciklopédiája”), Humanitas, 2002 (magyarul 2011-ben jelentette meg a Bookart Kiadó, fordította: Szőcs Géza és Gergely Zsuzsa)
  • De ce iubim femeile („Miért szeretjük a nőket”), Humanitas, 2004 (magyarul 2007-ben jelentette meg a Jelenkor Kiadó, fordította: Koszta Gabriella)
  • Jurnal II, 19972003 („Napló 2”, 19972003), Humanitas, 2005
  • Orbitor („Vakvilág”), 3. kötet: Aripa dreaptă („A jobb szárny”), Humanitas, 2007

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Visul chimeric (subteranele poeziei eminesciene) („A kiméra álma” – Eminescu költészetéről), Litera, 2002
  • Postmodernismul românesc („A román posztmodern”), Ph.D.-munka, Humanitas, 1999
  • Pururi tânăr, înfășurat în pixeli, („Örökfiatalon, pixelekbe burkolva”) Humanitas, 2003
  • Baroane („Bárónők”), Humanitas, 2006

Hangoskönyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Parfumul aspru al ficțiunii („A fikció fanyar illata”), Humanitas, 2003

Irodalmi díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1980: a Romániai Írószövetség díja
  • 1989: a román Akadémia díja
  • 1990: a Romániai Írószövetség díja; a Flacară folyóirat díja; az Ateneu folyóirat díja; a Tomis folyóirat díja; a Cuvântul folyóirat díja
  • 1992: a Sóvárgás francia változata (La Rêve) jelölései: Prix Mèdicis (Medici-díj), Prix Union Latine, Le meilleur livre étranger (a legjobb külföldi könyv)
  • 1994: a román Írószövetség díja; ASPRO-díj; a moldovai Írószövetség díja
  • 1996: ASPRO-díj; a Flacăra folyóirat díja; az Ateneu folyóirat díja; a Tomis folyóirat díja; a Cuvântul folyóirat díja
  • 1997: a Flacăra folyóirat díja; az Ateneu folyóirat díja; a Tomis folyóirat díja; a Cuvântul folyóirat díja
  • 1999: a Vakvilág – A bal szárny francia változatának jelölése a Prix Union Latine díjra
  • 2000: a Romániai Írószövetség díja
  • 2002: ASPRO-díj; AER-díj
  • 2006: a Román Elnöki Hivatal által adományozott Kulturális Érdemrend Nagykeresztje

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]