Ion Luca Caragiale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ion Luca Caragiale
Ion Luca Caragiale - Foto03.jpg
Élete
Született 1852. január 30.
Haimanale
Elhunyt 1912. június 9. (60 évesen)
Berlin
Nemzetiség román
Szülei Luca és Ecaterina Caragiale
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) komédia, dráma, karcolat, gúnyvers, vers
Irodalmi irányzat naturalizmus
Alkotói évei 1873 - 1912
Első műve a Telegraf című újság Curiozități nevű anekdotikus rovatában
Hatottak rá Edgar Allan Poe, Émile Zola
ILCaragialeSignature.png
Ion Luca Caragiale aláírása

Ion Luca Caragiale (Haimanale, 1852. január 30.Berlin, 1912. június 9.) román író, drámaíró, költő, elbeszélő, újságíró, publicista. A román irodalomtörténet a legnagyobb drámaíróként és az egyik legfontosabb íróként tartja számon.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1852. január 30-án született a dâmbovița megyei Haimanale-ban, amely ma az ő nevét viseli. Édesapja, Luca Caragiale, és édesanyja, Ecaterina, színészek voltak. Iskoláit Ploiești-ben és Bukarestben végezte. 1868-1870 között Bukarestben tanult mimikát és szónoklatot nagybátyja, Iorgu Caragiale színiiskolájában. A fiatal Caragiale verseket írt titokban, de irodalmi debütálására csak jóval később került sor. 1870-ben családjával Bukarestbe költözött, ahol apja kívánságára írnokként helyezkedett el a Prahova megyei bíróságon. Caragiale a Familia folyóiratban debütált, és megismerkedett Mihai Eminescuval, mikor nagybátyjánál súgóként és írnokként dolgozott. 1871-ben apja halála után a Bukaresti Nemzeti Színháznál súgónak és írnoknak alkalmazták. 1873-1875 között a Ghimpele (A tüske) folyóiratnál dolgozott, első versei is itt jelentek meg. A következő években dolgozott az Alegătorul liber (A szabad választó), a Claponul (A kappan), a Timpul (Az idő) című újságoknál is. A színpadon Viharos éjszaka (O noapte furtunoasă) című művével debütált 1879-ben. A korszak legfontosabb irodalmi mozgalmának, a Junimea-nak a kiemelkedő tagja volt, melyből 1892-ben elvi okok miatt kivált. 1881-1883 között Neamț és Suceava megyék tanfelügyelője volt, 1885-től a bukaresti Sf. Ghorghe líceumban tanított helyettesként. Ebben az évben, március 12-én, született Maria Constantinescutól törvénytelen fia, Mateiu Caragiale, aki szintén író lett. 1889. január 7-én/8-án összeházasodott egy artista lányával, Alexandrina Burelly-vel. Két lánya született tőle: Ioana (1889. október 24.) és Agatha (1890. november 10.), akik 1891 márciusában diftéria áldozatai lettek. 1893. július 3-án fia született, aki apja nevét kapta – Luca Ion lett. 1889-ben Eminescu halálának évében írta Caragiale az În Nirvana című cikket.

1901-ben plágiummal vádolták meg: a Năpasta (Megtorlás) című művét Kemény István egyik darabja másolmányának tartották. Azonban ez csak rágalomnak minősült és Barbu Ștefănescu Delavrancea védőbeszédének köszönhetően tisztázódott a dolog. 1903-ban Kolozsvárra akart költözni, de végül Berlinbe került, miután egy nagyobb összeget örökölt. 1905. március 14-étől végleg oda költözött. 1912. június 9-én halt meg berlini otthonában, testét a bukaresti Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. 1948-ban a Román Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Legfontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • O noapte furtunoasă (Viharos éjszaka), 1879
  • Conu Leonida față cu reacțiunea (Leonida naccsás úr és a reakció), 1880
  • O scrisoare pierdută (Az elveszett levél), 1884
  • D-ale carnavalului (Farsang), 1885
  • Năpasta (Megtorlás), 1890
  • Momente și schițe (Pillanatok), 1900-1901
  • Reminescențe (Emlékek), 1915
  • Smărăndița

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elveszett levél. Vígjáték négy felvonásban, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1949
  • Két sorsjegy, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1949
  • Jegyzőkönyv: karcolatok és humoreszkek, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1951
  • Ion Luca Caragiale válogatott művei, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1960
  • Ötórai tea: novellák, cikkek, jelenetek, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1972

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ion Luca Caragiale című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 89-91. o (1979) 
  • Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. ISBN 963-8157-90-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papadima, Liviu. Caragiale, firește. București: Editura Fundației Culturale Române. ISBN 973-577-170-5 (1999) 
  • Maiorescu, Titu. Comediile domnului Caragiale (1885) 
  • Cioculescu, Șerban. Corespondența dintre I.L. Caragiale și Paul Zarifopol (1935) 
  • Cioculescu, Șerban. Viața lui Ion Luca Caragiale (1940) 
  • Cioculescu, Șerban. Ion Luca Caragiale (1967) 
  • Cioculescu, Șerban. Caragialiana. București: Editura Albatros. ISBN 973-24-0947-9 (2003) 
  • Călinescu, Alexandru. Caragiale sau vârsta modernă a literaturii (1976) 
  • Manolescu, Florin. Caragiale și Caragiale, Jocuri cu mai multe strategii. București: Editura Humanitas. ISBN 973-50-0210-8 (2000) 
  • Tappe, Eric D.. Ion Luca Caragiale. New York: Twayne Publishers Inc.. ISBN 0-8057-2199-1 (1974) 
  • Genoiu, George & Cezar Alexandru Genoiu. I.L. Caragiale, față cu reacțiunea criticii: teorie și document. București: Editura Rampa și Ecranul. ISBN 973-85558-0-9 (2001) 
  • Fanache, Vasile. Caragiale. Cluj: Editura Dacia. ISBN 978-973-35-0597-6 (1997) 
  • Iorgulescu, Mircea. Marea trăncăneală: Eseu despre lumea lui Caragiale. București: Editura Compania. ISBN 973-8119-57-X (2002) 
  • Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél
  • Életrajza a Világirodalmi Arcképcsarnokban
  • Goe úr

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Ion Luca Caragiale témában.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak