Maria Goeppert-Mayer
| Maria Goeppert-Mayer | |
 | |
| Született | 1906. június 28.[1][2][3][4][5] Katowice[6] |
| Elhunyt | 1972. február 20. (65 évesen)[1][2][3][4][5] San Diego |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Joseph Edward Mayer (1930. január 19. – )[7][8] |
| Gyermekei | Maria Mayer |
| Szülei | Friedrich Göppert |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Göttingeni Egyetem (–1930, PhD) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | vérkeringés-összeomlás |
| Sírhelye | El Camino Memorial Park[12] |
 | |
| Maria Goeppert-Mayer aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maria Goeppert-Mayer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Maria Goeppert-Mayer (Kattowitz, Lengyelország, 1906. június 28. – San Diego, Kalifornia, 1972. február 20.) német születésű amerikai elméleti fizikus. 1963-ban megosztott Nobel-díjat kapott az atommag héjmodelljének megalkotásáért.
Életrajza és munkássága
Maria Goeppert 1906. június 28-án született a lengyelországi Kattowicében. Családjával 4 éves korában költözött a németországi Göttingenbe, ahol édesapja az ottani egyetem gyermekorvostan professzora lett. A család egyetlen gyermekeként, intelligens családi és szakmai környezetben nőtt fel és végezte el az egyetemet, ahol főleg matematikát hallgatott. Doktori disszertációját 24 éves korában Max Born irányításával írta és védte meg elméleti fizikából. Ebben az akkor még kísérletileg nem megfigyelt kétfotonos abszorpció folyamatát írta le. Még ugyanebben az évben feleségül ment Joseph Edward Mayer amerikai fizikai kémikushoz, aki Max Born és James Franck mellett gyakornokoskodott. Férjhezmenetele után Amerikába költöztek, ahol férje először a Johns Hopkins Egyetemen, majd a háború alatt a Columbia Egyetemen, a háború után pedig Chicagoban kapott professzori állást. Maria mindenhova követte, miközben Karl Herzfeld is támogatta, és Enrico Fermi, Harold C. Urey, majd Teller Ede mellett tevékeny részt vállalt a Manhattan-projektben is. 1960-ban nevezték ki a San Diegó-i egyetem professzorának.
1935-ben közzétett publikációjában az akkor még kísérletileg nem megfigyelt kettős béta-bomlás folyamatának matematikai modelljét írta le.
1963-ban az atommag héjmodelljének megalkotásának elismeréseként Johannes Hans Daniel Jensennel együtt megkapták a megosztott fizikai Nobel-díjat. A díj másik felét Wigner Jenő kapta az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.
Maria Goeppert-Mayer a második nő Marie Curie után, aki fizikai Nobel-díjat kapott. 2018-ban Donna Strickland lett a harmadik női díjazott a nagyon rövid és intenzív lézerimpulzusok létrehozására alkalmas módszer kifejlesztéséért .
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Гёпперт-Майер Мария, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b The Biographical Dictionary of Women in Science, 510, 1
- ↑ 311, 3, kezdet ideje, http://www.nasonline.org/publications/biographical-memoirs/memoir-pdfs/mayer-maria.pdf, 2023. április 18.
- ↑ Maria Goeppert Mayer Biographical (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
- ↑ Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2021. február 5.)
- ↑ Maria Goeppert-Mayer. National Women's Hall of Fame
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 17.)
