Koncháza
Koncháza (Концово) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás | Ungvári járás | ||
Község | Kincseshomok község | ||
Rang | falu | ||
Irányítószám | 89423 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | ismeretlen | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1,308 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 34′ 30″, k. h. 22° 15′ 12″48.575000°N 22.253333°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 30″, k. h. 22° 15′ 12″48.575000°N 22.253333°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Koncháza témájú médiaállományokat. |
Koncháza (ukránul Концово (Koncovo)) falu Ukrajnában, Kárpátalja Ungvári járásában. Közigazgatásilag Kincseshomokhoz tartozik.
Földrajz
Ungvár vonzáskörzetében a megyei székvárostól 6 km-re dél-délnyugatra terül el. A községbe vezető bekötőút Homok határában torkollik az Ungvár-Csap országútba. Magyar többségű település, az ukránok részaránya mintegy 30%-os. A falu közigazgatásilag Homokhoz tartozik. További társtelepülései: Minaj, Ketergény.
Történelem
A krónikák először 1348-ban említik, ekkor még Kecsefelde néven. Ez idő tájt a Koncházy család birtoka. Ebben az időben a császári csapatok állandó átvonulása, az ezzel járó zaklatás miatt a település fejlődése igen lassú. Feljegyezték, hogy a 16. század folyamán a pestis többször is megtizedelte Koncháza lakosságát.
1582-ben a helység már Homonnay (Drugeth) birtok, így az ungvári vár tartozéka. 1612-ben Homonnay István magvaszakadta után Ung vármegyei birtokait Homokot és Konczházát, melyeket Homonnai Drugeth György kért adományba a nádor Csuty Gáspárnak és Paxy Miklósnak adta.[1]
1833-ban 38 házból áll a falu, 365-en lakják ekkor. 1870-ben 428, 1910-ben 531 lelket számlál a település. 1940-ben ugyanennyien élnek itt, mint 30 évvel azelőtt.
A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott.
1910-ben 531 lakosából 495 magyar, 5 német, 29 szlovák volt. Ebből 251 római katolikus, 211 görögkatolikus, 44 református volt.
1944 őszén a sztálinisták 40 férfit hurcoltak el a községből, 11-en közülük odahaltak.
A szovjet érában a koncházi földművesek – a környező falvakban élő sorstársaikkal együtt – az ungtarnóci székhelyű Gorkij Kolhozban tevékenykedtek. A kollektív nagyüzem mellett már ekkor is akadt más munkalehetőség, itt helyben is. A múlt század hetvenes éveire felépült a baromfiüzem, ahol évtizedeken át sok helybéli dolgozott. Szintén ez idő tájt a közeli Ketergényben a Kárpátaljai Gabonaforgalmi Vállalat kezdte meg működését, itt is sok koncházi kapott munkát. Az Ukrajna függetlenné válásával (1991) egy időben jelentkező gazdasági válság következtében mind a baromfiüzem, mind a gabonaforgalmi vállalat a csőd szélére jutott, azóta gyakorlatilag mindkét helyen szünetel a termelés. Újraindításukhoz a termelés korszerűsítése mellett jelentős tőkére lenne szükség. A helybéliek időközben Ungvár más ipari és szolgáltató vállalatainál helyezkedtek el. A munkaképes férfilakosság egy része a határon túl – főleg építkezéseken – keresi meg a családja eltartásához szükséges pénzt.
A helyi kolhoz felszámolását követően (2000 tavasza) a helybeliek között szétosztották a földet. A parcellák jelentős részét az ekkoriban megalakult Vatra Mezőgazdasági Vállalat bérli az itteniektől. Néhány koncházi gazda önállóan műveli a földjét, emellett tejelő jószágot, baromfit tart, sertést hizlal. A koncházi határban működik a Holland Plant Kft., amely vírusmentes gyümölcsfa-csemetéket és szőlőoltványokat állít elő a vidék lakossága részére.
A Koncházi Középiskolának jelenleg 300 tanulója van. A magyar mellett párhuzamosan ukrán osztályok is vannak. Óvodájába 25 csöppség jár. Könyvtár, modern kultúrház, posta, családorvosi rendelő helyben.
A községben az utóbbi években több vegyesbolt és kisebb kávézó nyílt.
Nevezetességei
- Római katolikus temploma - A római katolikus egyház újraalapítása a 19. század elejére esik. A templomot a szovjet rendszerben bezárták. A hívek új templomot építettek, melynek felszentelésére 1992 októberében került sor.
- Görögkatolikus templom - 1888-ban kezdték el építeni, és 1906-ban szentelték fel. A bazilika típusú kőtemplom egyik fala a második világháború idején találatot kapott. A működő templomok listájáról a hatóságok 1953-ban törölték. A szovjet éra évtizedeiben az épületet, melynek tornyát is lebontották, raktárként használták. A templom maradványait a múlt század kilencvenes éveinek elején kapta vissza a gyülekezet. A rekonstrukció több évi megfeszített munkát igényelt. Tornyát 1996-ban állították helyre.
Pihenés és szórakozási lehetőségek
Meleg nyári napokon a helybéliek a közeli Ung partján keresnek felüdülést. Ilyenkor sok horgász is tanyázik errefelé. A település mellett egy 25 hektáros ligeterdő húzódik – a meleg idő beálltával kiváló gombázó hely.
A községből negyedórányi autózás után érünk el a megyeszékhely központjába, ahol rengeteg érdekes látnivaló várja az idegenből érkezőt. Ungvár hangulatos belvárosában több műemlék található, igen sok érdekes látnivalót ígér a szabadtéri Néprajzi Múzeum is. Külön programként szerepelhet az ódon vár megtekintése.
Jegyzetek
- ↑ ÖStA Hoffinanz -Ungarn. r. Nr. 102. Konv. 1612. szeptember fol. 18-21.
Források
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X