Kishely
| Kishely (Mestisko) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Felsővízközi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1414 |
| Polgármester | Stanislav Baka |
| Irányítószám | 090 41 |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | SK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 447 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 43 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 250 m |
| Terület | 11,06 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 15′ 40″, k. h. 21° 34′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 40″, k. h. 21° 34′ 50″ | |
| Kishely weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kishely témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kishely (1899-ig Mesztyiszkó, szlovákul: Mestisko) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Felsővízköztől 5 km-re délre, az Ondava jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
1414-ben még „Wywaras” alakban említik először. 1427-ben 52 portája volt. 1618-ban már szláv nevén „Meszticzka” alakban szerepel. A makovicai uradalom része volt. 1787-ben 38 házában 312 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MESZTISKA. Tót, és orosz falú Sáros Várm. földes Ura G. Aspermont Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Bártfához 2 mértföldnyire, határjának egy nyomása őszi vetést nehezen terem, más két nyomása jó, réttye kétszer kaszáltatik, legelője hasznos, fája van mind a’ két féle.”[2]
1828-ban 47 háza volt 378 lakossal, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A 19. században homokbányája működött.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Meszticzkó, tót-orosz f., Sáros vgyében, a makoviczi uradalomban, Radoma fil. 297 r., 71 g. kath. 8 zsidó lak.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
A falut 1945. január 19-én súlyos harcok árán foglalta el a szovjet hadsereg. A harcokban a falu szinte teljesen leégett, két lakos meghalt és tíz megsebesült. A házakat még ebben az évben újjáépítették és önkéntes tűzoltó egyesület alakult. A termelőszövetkezet 1948-ban jött létre a községben. 1955-ben új iskolát, 1957-ben új kultúrházat építettek. 1962-ben kereskedés és mozi nyílt a faluban. Az 1970-es években kiépült a vízvezeték-hálózat, mely a falu határában levő forrásokból táplálkozik. A katolikus templomot az 1990-es években renoválták.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 387, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 492 lakosából 482 szlovák volt.
2011-ben 471 lakosából 424 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1843-ban épült.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
A Felsővízközi járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
