Ladomérvágása
| Ladomérvágása (Ladomirová) | |
| Ladomérvágása látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Felsővízközi |
| Turisztikai régió | Sáros |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1414 |
| Polgármester | Ladislav Bojčík |
| Irányítószám | 090 03 |
| Körzethívószám | 00421 (0) 54 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 992 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 64 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 262 m |
| Terület | 15,39 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″ | |
| é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ladomérvágása, (szlovákul Ladomirová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában. 2011-ben 992 lakosából 787 szlovák és 125 ruszin volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Felsővízköztől 6 km-re északkeletre a Ladomirka patak partján fekszik.
Története [szerkesztés]
Neve eredetileg Vladimirova volt és valószínűleg a falut telepítő soltészról nevezték el. 1414-ben, más forrás szerint 1364-ben [1] említik először „Ladamerwagasa” néven, a Bebek família makovicai uradalmához tartozott. Az 1427-es dézsmajegyzékben még nem szerepel. Később a Cudar család tulajdona, akik 1458-ban kisebb várkastélyt is építettek ide. A 15. században vámházat építettek itt, mely a Lengyelországba menő kereskedelmi úton szállított árukat vámolta meg. 1600-ban 16 portát számoltak össze a faluban, ezeken és a soltész házán kívül templom, plébánia, vámház, malom, iskola és egy kastély is volt a településen. 1787-ben 102 házában 720 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból és erdei munkákból éltek. 1806-ban a napóleoni háborúk során a nagy orosz hadvezér, Kutuzov csapatai foglalták el. 1828-ban 128 háza és 946 lakosa volt. A 19. században a falut többször sújtotta kolerajárvány, mégis ekkor érte el lakosságának maximumát 1200 fővel.
Fényes Elek szerint „Ladomér, orosz falu, Sáros vmegyében, Szvidnikhez 1 mfld., a galicziai országutban: 46 római, 856 görög kath., 164 zsidó lakossal. Görög paroch. templom. Synagoga. A makoviczi uradalomhoz tartozik.” [2]
1910-ben 836, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott. Az első világháború után főként ortodox lakosság telepedett le a községben, akik 1924-re fel is építették saját templomukat és kolostorukat. A második világháborúban a Duklai-hágó térségében nagy tankcsata zajlott, melynek során a falu majdnem teljesen elpusztult. A felszabadulás után újjá kellett építeni. Lakói később főként Felsővízköz üzemeiben dolgoztak.
2001-ben 838 lakosából 736 szlovák és 65 ruszin volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Mihály tiszteletére szentelt görög katolikus fatemploma 1742-ben épült, ikonosztáza is 18. századi. Tetőzete és tornya zsindellyel fedett.
- 1923-ban épült ortodox temploma, melyhez 1924-ben kolostort is építettek.
- A faluban első világháborús katonai temető található. 94 sírjában mintegy 300 elesett katona nyugszik.
További információk [szerkesztés]
- Községinfó
- Ladomérvágása Szlovákia térképén
- A falu ismertetője (szlovák nyelven)
- Fotógaléria
- E-obce.sk
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||

