Kék kövirigó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kék kövirigó
BlueRockTrush LaCanada.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Rigófélék (Turdidae)
Nem: Monticola
Faj: M. solitarius
Tudományos név
Monticola solitarius
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kék kövirigó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék kövirigó témájú kategóriát.

A kék kövirigó (Monticola solitarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj.

Málta nemzeti madara.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa déli, Ázsia északnyugati részén él, ősszel délebbre vonul, eljut Észak-Afrikába, Indiába és Ázsia délkeleti területeire is. Víz közeli sziklafalak lakója, 3000 méter magas völgyekben is előfordul.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Monticola solitarius longirostris
  • Monticola solitarius madoci
  • Monticola solitarius magnus
  • Monticola solitarius pandoo
  • Monticola solitarius philippensis
  • Monticola solitarius solitarius

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 21-23 centiméter. A hím palakék, vörös és fekete, a tojó barnás színű.

Egy Monticola solitarius philippensis hím
Monticola solitarius pandoo hím
és egy tojó

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajon keresgéli rovarokból álló táplálékát, néha a gyíkot is megfogja, de bogyókat is elfogyasztja.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Májusban sziklarepedésekbe, üregekbe rakja fészkét. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. A fiókák még 18 napig maradnak a fészekben, a szülők még egy ideig utána is gondoskodnak róluk.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon ritka, alkalmi vendég. 1975. májusában a Ságon észlelték, de nem került megerősítésre. Egy újabb előfordulása a 2006 áprilisából, a Nagyharsány határában emelkedő Szársomlyóról ismert (Ónodi Miklós fotói), ezt tekinti a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága a faj első hitelesített hazai előfordulásának.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]