Gáva-kultúra
Gáva-kultúra | |
Korszak | késő bronzkor |
Abszolút kormeghatározás (a Magyarországot felölelő régióban) | kb. Kr. e. 1100-800 |
Földrajzi kiterjedés | Alföld északi része |
Vezérleletek | bronz öntőformák, kerámia tárolóedények |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gáva-kultúra témájú médiaállományokat. |
A Gáva-kultúra egy késő bronzkori (kb. Kr. e. 1100-800) régészeti kultúra volt az Alföld északi területén. A kultúra népessége szoros gazdasági kapcsolatban állt az erdélyi Reci-Medias-kultúrával, a kerámia- és bronzművességük szinte teljesen megegyezett.[1] Élénk, főleg a késztermékek cseréjét jelentő kereskedelmet folytattak a dunántúli urnamezős kultúrával és az Északi-középhegységben kialakult Kyjatice-kultúrával.[2] Bukását a kelet felől benyomuló sztyeppei népek (preszkíták) okozták a Kr. e. 9-8. sz. fordulója környékén.[3]
Kialakulása
[szerkesztés]A középső bronzkor végén, Kr. e. 1200 környékén a nagy európai népmozgások a Kárpát-medencét is érintették. A korábban a Vajdaság területén élő népesség (Pécska-késővattinai, késő-Dubovác-csoport[4]) meghódította a tőle északra és keletre található területeket. A Tisza-menti lakossággal való együttélésükből alakult ki a Gáva-kultúra népessége.[5] Az átmenetet jelentő protogávai időszak (korábban: Berkesz-Demecser-kultúra) leletei a Tápé-Kemenesháton az 1960-as években feltárt település, a csorvai temető és a Polgáron talált településrészlet (agyagkitermelő gödrök és élelemtároló vermek).[6]
Települések
[szerkesztés]A gávai kultúra települései a korábban lakatlan vagy ritkán lakott, folyóktól távolabb fekvő területekre is kiterjedtek. Elterjedésének nyugati határát a Hernád és a Tisza vonala, keletit az Erdélyi-középhegység jelölte ki. Déli kiterjedéséről megoszlanak a vélemények, a Körösök később a Maros vonaláig húzódhatott. A települések három csoportba sorolhatóak. A legnagyobbak a folyók mentén fekvő falvak. Ezek a korábbi tellekre épült házakból, melléképületekből és agyagkitermelő gödrökből álló települések voltak. A házak a korábbi korszakokhoz hasonló, 5–6 m hosszú, 3 m szélest, vert sövényfalú, cölöpvázas épületek voltak. Belül döngölt agyagpadlót és peremes tűzhelyet alakítottak ki. Ilyen házak nyomai Poroszló-Aponháton, Baks-temetőben és Dobozon kerültek elő.[6] Nagykállón és Prügyön szintén tell-szerű 80–100 cm vastagságban megmaradt településnyomok kerültek felszínre.[7] Tiszakeszi-Szódadombon és Köröm-Rákóczi-dombon szintén településnyomok találhatóak.[8] A kisebb települések szállástelepek illetve tanyaszerű, magányos épületek voltak, melyekről nagyon kevés információnk van.
Temetkezés
[szerkesztés]A gávai kultúra temetői közül csak a taktabájit ismerjük, ahol 17 hamvasztásos sírt tártak fel. Az urnába a hamvak tetejére állatcsontokat is helyeztek. Néhány urnában csészét is találtak, a bronztárgyak viszont ritkák.[8] A temetők hiánya arra utalhat, hogy a halottakat temetés helyett a folyóba dobták vagy szent ligetekben elrothasztották.[9]
Leletei
[szerkesztés]A Gáva-kultúra bronzművessége jelentősen különbözött a Tiszától nyugatra lévő (közép-európai) területek iparától. Bár attól is átvett néhány újítást (bronzedények, sisakok, csészés markolatú kardok), alapvetően saját kísérletezéssel kialakított technológiát használt, így az ezredforduló után az európai bronzedény-gyártás egyik legmeghatározóbb központja lett.[10] Polgáron tokos balta- és lándzsahegy-öntőformákat találtak.[6] Bronzleletek még a következő helyekről ismertek: Tállyán kincslelet, Tarcalon kocsitartozék, Boldogkőváralján karperecek és sarló.[11] Erdélyben készült arany ékszerek kincsleletekből (Derecske, Rozsály, Jánkmajtis: 13 bronz és 5 arany karperec) kerültek elő.[10] A Gáva-kultúra korai kerámiái a korábban itt élt halomsíros kultúra és az északi pilinyi kultúra hatásait tükrözik. A kultúrára jellemzőek a változatos formájú, gazdagon díszített, nagy űrtartalmú tárolóedények, ami a korábbiaknál fejlettebb fejlett mezőgazdaságra utal. Békéscsabán 40 lelőhelyen kerültek elő fényes fekete felületű, belül sárga vagy vörös díszítésű síkozott peremű kerámiák.[12] A főleg háziállatokat mintázó kis agyagszobrocskák (Boldogkőváralja, Prügy-Tökföld) célja vitatott, talán az állatok termékenységét biztosító varázslatokban játszottak szerepet.[13] Mivel hasonlók a Kárpát-medencéből ebben a korszakban nem ismertek, elképzelhető ezek keleti eredete[14] A gávai áruk importként a Kyjatice-kultúra területéről is ismertek (Miskolc, Borsodharsány, Sajószentpéter, Aldebrő, Aggtelek).[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar régészet az ezredfordulón, 170. o.
- ↑ Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon, 48. o..
- ↑ Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban. 58. o.
- ↑ Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban. 53. o.
- ↑ Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon, 18. o..
- ↑ a b c Magyar régészet az ezredfordulón, 164. o.
- ↑ http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/Hallgatoi_anyagok/BA_regeszet/bronzkor/kesoBK.pdfo[halott link].
- ↑ a b Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban. 59. o.
- ↑ Magyar régészet az ezredfordulón, 165. o.
- ↑ a b Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon, 42. o..
- ↑ Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban. 55-57. o.
- ↑ Jároli József: Békéscsaba rövid története a kezdetektől napjainkig Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, Békéscsaba, 2014 10. o..
- ↑ Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon, 69. o..
- ↑ Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban. 55. o.
- ↑ Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban. 54. o.
Források
[szerkesztés]- Magyar régészet az ezredfordulón, Főszerkesztő: Visy Zsolt; felelős szerkesztő: Nagy Mihály, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2003
- Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban, A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve, 1971
- Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon, Corvina kiadó, Budapest, 1977
- Király Eszter. A Gáva-kultúra temetkezései az Alföldön [2011]