Gyilkosság az Orient expresszen (film, 1974)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyilkosság az Orient Expresszen
(Murder on the Orient Express)
Rendező Sidney Lumet
Producer John Brabourne
Richard B. Goodwin
Alapmű Gyilkosság az Orient expresszen
Forgatókönyvíró Paul Dehn
Anthony Shaffer (nincs feltüntetve)
Főszerepben Albert Finney
Martin Balsam
Lauren Bacall
Ingrid Bergman
Zene Richard Rodney Bennett
Operatőr Geoffrey Unsworth
Vágó Anne V. Coates
Jelmeztervező Tony Walton
Gyártás
Gyártó G.W. Films
EMI Films
Ország  USA
Nyelv angol
török
francia
német
olasz
svéd
Időtartam 128 perc
Költségvetés 19 124 000 dollár
Képarány 1,66:1
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország Mokép (mozi)
Archív szinkronnal
Magyarország Mirax (VHS)
Magyarország Fantasy Film (DVD)
Bemutató USA 1974. november 24.
Magyarország 1977. július 28.
Díj(ak) ld. a "Fontosabb díjak és jelölések" fejezetnél
Korhatár Magyarország 14 év (mozi)
Bevétel USA 35 733 867 dollár (1975)
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Gyilkosság az Orient Expresszen (eredeti cím: Murder on the Orient Express) 1974-ben bemutatott színes, angol bűnügyi film. Eredeti címe: Murder on the Orient Express. Agatha Christie egyik legnépszerűbb regényéből az amerikai Sidney Lumet forgatott filmet ragyogó szereposztásban. A hangulatos bűnügyi történet világsikert aratott, és számos díjat nyert, ráadásul a szerzőnő is nagyon elégedett volt vele.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hercule Poirot, a híres belga magándetektív egy bűnügy sikeres megoldása után hazaindul Isztambulból Európába. Az Orient Expresszen már nincs szabad hely, ám a vasúttársaság tulajdonosa, Signor Bianchi elintézi, hogy Poirot mégis helyet kapjon a szerelvényen. Az utasok egyike a nyers modorú Mr. Ratchett, aki csinos summát helyez kilátásba Poirot-nak, és felkéri a detektívet, hogy derítse ki, ki ír neki fenyegető leveleket. Poirot elutasítja az ajánlatot. Ratchettet másnap holtan találják a fülkéjében: 12 késszúrás végzett vele. Signor Bianchi kérésére Poirot megpróbálja felderíteni az ügyet, mielőtt a hóakadály miatt a nyílt pályán veszteglő vonat továbbindulna. Hamar kiderül, hogy Ratchett valójában egy Cassetti nevű veszedelmes bűnözővel azonos, akinek köze volt egy évekkel korábbi, tragédiával végződött gyerekrabláshoz. Poirot kihallgatja a kocsi utasait, akik közül néhányan valójában nem azok, akiknek mondják magukat, viszont mindegyiküknek volt valamilyen indoka a tett elkövetésére. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a vasúti pálya megtisztítására érkezett segítségnek köszönhetően a szerelvény rövidesen elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mr. Samuel Edward Ratchett alias Cassetti (Richard Widmark)
A bűntett helyszínén (balról jobbra: Albert Finney, Martin Balsam és George Coulouris)
Ki lehet a gyilkos? (balról jobbra: Rachel Roberts, Wendy Hiller, Sean Connery, Lauren Bacall és Martin Balsam)
  • A film a krimiirodalom királynője, Agatha Christie (18901976) 1934-ben írt regénye alapján készült, mely a szerzőnő egyik legismertebb műve.
  • Az események indítékául szolgáló Daisy Armstrong-ügy fordulatait a Lindbergh-bébi elrablásának tragikus eseményei ihlették. 1932. március 1-jén hétvégi házukból rejtélyes körülmények között elrabolták Charles Lindbergh, az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő amerikai hős 20 hónapos fiúgyermekét. A család hajlandó volt kifizetni a kért váltságdíjat. Az ügylet során kétes alakok is felbukkantak. 1932. május 12-én a gyereket egy erdőszélen, nem messze otthonuktól, holtan találták. Noha a bűncselekmény elkövetéséért letartóztattak és kivégeztek egy Richard Hauptmann nevű német származású férfit, sokan kételkedtek abban, hogy a primitív alak képes lett volna egyedül kitervelni és végrehajtani a gyerekrablást. Valószínű, hogy a bűnügy tényleges kiagyalóját sosem sikerült elkapni.
  • Sidney Lumet a legtermékenyebb amerikai rendezők egyike. Színészcentrikusság jellemzi filmjeit. Híres rendezései közül szinte végig egyetlen helyszínen játszódik – jelen alkotása mellett – a Tizenkét dühös ember (1957) és a Halálcsapda (1982) is.
  • Hercule Poirot szerepének eljátszására előbb Alec Guinness, majd Paul Scofield neve merült fel, és csak harmadikként került szóba Albert Finney.
  • Mivel az akkor 38 éves Finney jóval öregebbre maszkírozása órákat vett igénybe, és a színész esti színházi fellépései miatt muszáj volt a maszkot mindennap eltávolítani, a stáb megszervezte, hogy a még alvó Finney-t reggelente a forgatás helyszínére szállítsák, és ott úgy kezdjék el kisminkelni, hogy még nem ébredt fel.
  • Dragomiroff hercegnő szerepére Lumet először Ingrid Bergmant ajánlotta, de a producerek elutasították a javaslatot, ezért a szerepet Wendy Hiller kapta.
  • Ingrid Bergman maga sem akarta eljátszani a hercegnő szerepét, inkább a svéd misszionáriusnő figuráját választotta, noha annak lényegesen kevesebb volt a szövege. Bergman tökéletesen beszélt angolul, a szerep kedvéért azonban svéd akcentussal mondta a szövegét.
  • Humphrey Bogart özvegye, Lauren Bacall 8 év szünet után ezzel a filmmel tért vissza a mozivászonra.
  • Michael York egy magyar diplomatát játszik a filmben.
  • Sean Connery összesen öt Sidney Lumet-filmben játszott. A másik négy: A domb (1965), Az Anderson-magnószalagok (1971), A támadás (1972), Családi ügy (1989).
  • John Gielgud (19042000) minden idők egyik legnagyobb Shakespeare-színésze volt. A homoszexuális művész túlélte 33 évvel fiatalabb egykori élettársát. Kolléganőjéről egyszer csipkelődve megjegyezte: „Ingrid Bergman öt nyelven beszél folyékonyan, de játszani egyiken se tud.”
  • Wendy Hiller (19122003) volt George Bernard Shaw kedvenc színésznője.
  • Anthony Perkins (19321992) AIDS-szel kapcsolatos betegségben hunyt el. Felesége, Berry Berenson 9 évvel később azon repülőgépek egyikén utazott, melyeket terroristák a World Trade Center tornyainak irányítottak: Perkins szeptember 12-én, felesége szeptember 11-én hunyt el.
  • Richard Widmark kizárólag azért vállalta el Ratchett szerepét, hogy találkozhasson és együtt dolgozhasson végre világhírű kollégáival.
  • A forgatáshoz valódi Orient Expressz-kocsikat használtak.
  • A film főcímzenéjéhez eredetileg szöveget is írtak, de végül nem használták fel.
  • Amikor az utasok beszállnak a vonatba, a hangosbemondó a megállóhelyeket az alábbi sorrendben sorolja fel: Szófia, Belgrád, Zágráb, Brod, Trieszt. A valóságban azonban Brod nem Zágráb és Trieszt, hanem Belgrád és Zágráb között helyezkedik el.
  • Azt a jelenetet, amelyben Poirot megoldja a rejtélyt, többféle kameraállásból vették fel, de a szűk hely miatt egyszerre csupán egyetlen kamerát tudtak használni. A többször megismételt felvétel Albert Finney számára lehetett a legnehezebb, akinek a szövege ebben a jelenetben több mint 8 oldalnyi volt.
  • Lumet filmje az egyetlen Agatha Christie-adaptáció, amellyel az írónő tökéletesen meg volt elégedve. Úgy érezte, hogy Albert Finney alakítása állt a legközelebb ahhoz a képhez, melyet ő Hercule Poirot-ról kialakított.
  • A film sikere nyomán az elkövetkezendő években több Agatha Christie-regényt is megfilmesítettek rangos szereposztással. Az ismertebbek: Halál a Níluson (1978), A kristálytükör meghasadt (1980), Nyaraló gyilkosok (1982), Az ártatlanság bizonyítása (1984), Randevú a halállal (1988).
  • A regényből 2001-ben modernizált tévéfilmet forgattak. Poirot szerepét Alfred Molina játszotta.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bűntény megoldódik (balról jobbra, körbe haladva: Anthony Perkins, Vanessa Redgrave, Sean Connery, Ingrid Bergman, George Coulouris, John Gielgud, Colin Blakely, Rachel Roberts, Wendy Hiller, Dennis Quilley, Michael York, Jacqueline Bisset, Lauren Bacall, Jean-Pierre Cassel, Martin Balsam és középen, háttal: Albert Finney)
Szereplő Színész Magyar hang
Hercule Poirot Albert Finney Csákányi László
Mrs. Harriet Belinda Hubbard Lauren Bacall Ruttkai Éva
Signor Bianchi Martin Balsam Szabó Ottó
Greta Ohlsson Ingrid Bergman Békés Rita
Andrényi grófné Jacqueline Bisset Sáfár Anikó
Pierre Paul Michel Jean-Pierre Cassel Garas Dezső
Arbuthnot ezredes Sean Connery Kristóf Tibor
Mr. Beddoes John Gielgud Benkő Gyula
Dragomiroff hercegnő Wendy Hiller Pártos Erzsi
Hector Willard MacQueen Anthony Perkins Tahi-Tóth László
Mary Debenham Vanessa Redgrave Császár Angela
Hildegarde Schmidt Rachel Roberts Szemes Mari
Mr. Samuel Edward Ratchett / Cassetti Richard Widmark Inke László
Andrényi gróf Michael York Hegedűs D. Géza
Mr. Cyrus Hardman Colin Blakely Makay Sándor
Dr. Constantine George Coulouris Páger Antal
Antonio Foscarelli Dennis Quilley Csurka László
A.D.C. Jeremy Lloyd Gelley Kornél
Árus a pályaudvaron Nubar Terziyan Gálvölgyi János

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BAFTA-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Evening Standard-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brit forgatókönyvírók szövetségének díja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1975 díj Paul Dehn, legjobb brit forgatókönyv

Grammy-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1976 jelölés Richard Rodney Bennett, legjobb filmzene

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]