Függöny (Agatha Christie)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Függöny (Poirot utolsó esete)
Szerző Agatha Christie
Eredeti cím Curtain
Ország Egyesült Királyság
Nyelv angol
Műfaj krimi
Előző A sors kapuja
Következő Szunnyadó gyilkosság
Kiadás
Kiadó William Collins Sons and Company Ltd.
Kiadás dátuma 1975
Magyar kiadó Európa
Magyar kiadás dátuma 1978
Fordító Gy. Horváth László

A Függöny Agatha Christie utolsó előtti (az utolsó a Szunnyadó gyilkosság című Marple-kötet volt) megjelent regénye. Ugyan még 1940-ben, a második világháború alatt írta, de a jövőre gondolva a kiadás jogát lányának ajándékozta, és a kéziratot egy banki széfbe záratta, ahonnan 1975-ben az ő engedélyével vették ki. A regény keretbe zárja a Hercule Poirot belga mesterdetektív főszereplésével megjelent krimiket: helyszínével és Arthur Hastings több évtized utáni szerepeltetésével visszatér első művéhez, az A titokzatos stylesi esethez.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poirot azzal a szándékkal érkezik a stylesi kastélyba, hogy leleplezze a titokzatos gyilkost, aki gyilkosságait mások útján követi el. Meghívja régi barátját, Arthur Hastings kapitányt, hogy legyen segítségére a következő gyilkosság megakadályozásában. A panzióvá átalakított kastélyban feszült a hangulat, a jelenlevők között számtalan konfliktus lappang. A panziót vezető férj és feleség közötti súrlódások még csak balesetet okoznak, de ezt követően az egyik vendég beteges felesége mérgezés áldozata lesz. Hastings maga is gyilkos gondolatokat forgat fejében, de Poirot megakadályozza tervének végrehajtásában. A következő áldozat az egyik jelentéktelen vendég, majd maga Poirot is meghal. A rejtélyre csak Poirot hátrahagyott jegyzetei alapján derül fény.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hercule Poirot - a belga detektív
  • Arthur Hastings kapitány - Poirot barátja
  • Curtiss - Poirot inasa
  • Dr. John Franklin - egy vegyész
  • Barbara Franklin - a rokkant felesége
  • Judith Hastings, Dr. Franklin asszisztense, Hastings lánya
  • Craven nővér, Barbara ápolónője
  • Sir William Boyd Carrington, egy volt indiai kormányzó
  • Allerton őrnagy, egy szoknyavadász
  • Stephen Norton, egy madármegfigyelő
  • Toby Luttrell ezredes, Styles tulajdonosa
  • Daisy Luttrell - a felesége
  • Georges - Poirot korábbi inasa
  • Elizabeth Cole

Fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olvasókat megdöbbentette Poirot halála, a The New York Times pedig - az újságírás történetében példa nélküli módon - az első oldalon nekrológot jelentetett meg a kitalált szereplőről.[1]

A The Guardian kritikusa, Matthew Coady szerint a könyv egyidejűleg kuriózum és győzelem: Agatha Christie, akinek későbbi művei a hanyatlás jeleit mutatták, még egyszer a csúcson látható.[2] A kritikus az év könyvének jelölte a regényt.[3]

Források és hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadnagy Róbert, Molnár Gabriela: Agatha Christie krimikalauz. Budapest: Európa. 2004. ISBN 963 077 4291
  • Laura Thompson: Agatha Christie. Egy angol rejtély. Budapest: Háttér. 2009. ISBN 978-963-9365-87-2
  1. Hadnagy - Molnár: 124.
  2. The Guardian. October 9, 1975 (Page 13).
  3. The Guardian. December 11, 1975 (Page 14).