Gyöngyöző cián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyöngyöző cián
Szerző Agatha Christie
Eredeti cím Sparkling Cyanide
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Műfaj krimi
Előző És eljő a halál…
Következő Hétvégi gyilkosság
Kiadás
Kiadó Dodd, Mead and Company
Kiadás dátuma 1945. február
Magyar kiadó Palladis Kiadó, Magyar Könyvklub
Magyar kiadás dátuma 1947, 1996
Fordító Kosáryné Réz Lola, Köves Erzsébet

A Gyöngyöző cián (Sparkling Cyanide) Agatha Christie írónő 1945-ben publikált, „Remembered Death” cím alatt is ismert detektívregénye. Az első magyar kiadás Valaki hiányzik címen, Kosáryné Réz Lola fordításában jelent meg a Palladis könyvkiadó Detektívregények legjava sorozatában jelent meg.[1]

A regény a nyolc évvel korábban megjelent A sárga írisz történet átdolgozott és bővített változata, míg azonban abban Hercule Poirot szerepelt, az új változatba Race ezredes került be helyette. A főszereplő Iris Marle és nővére, Rosemary kapcsolatában Agatha Christie és nővére, Madge viszonya tükröződik.[2]

Fontosabb szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rosemary Barton – tragikus véget ért elbűvölő, de meglehetősen butácska vagyonos dáma (vajon csakugyan öngyilkos lett?)
  • George Barton – Rosemary férje
  • Iris Marle – Rosemary húga
  • Lucilla Drake – Rosemary és Iris nagynénje, Rosemary halála után Iris hölgy kísérője
  • Victor Drake – Lucilla rossz útra tévedt fia, aki amikor csak módjában áll kihasználja rokonait
  • Paul Bennett – Rosemary és Iris anyjának régi hódolója, halála után nagy vagyont hagyott keresztlányára Rosemaryre
  • Anthony Brown – (alias Tony Morelli) Rosemary egyik hódolója, akiről senki nem tud semmi kézzelfoghatót
  • Stephen Farraday – parlamenti képviselő, Rosemary hódolója
  • Lady Alexandra Farraday – Stephen Farraday felesége, a befolyásos Kidderminster klán sarja
  • Ruth Lessing – George Barton titkárnője és jobbkeze
  • Race ezredes – George Barton gyermekkori ismerőse
  • Kemp főfelügyelő – Az Új Scotland Yard nyomozója

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még egy év sem telt el azóta, hogy a gyönyörű örökösnő, Rosemary Barton meghívta hét barátját születésnapi partijára. Heten ülnek asztalhoz, de csak hatan hagyják el a termet élve. Vajon Rosemary tényleg öngyilkos lett? Férjében George-ban egyre inkább erősödik a kétely, hogy életvidám felesége valóban önnön kezével vetett véget életének – különösen azután, hogy névtelen leveleket kap, amelyek hidegvérű gyilkosságra utalnak. A történet középpontjába kerül egy – vagyis kettő – pezsgőspohár, amihez senki nem férhetett hozzá és amiben ennek ellenére ott gyöngyözik a cián

George barája, Race ezredes kideríti, hogy a mérget valójában Irisnek, Rosemary húgának szánták. Rosmary korábban nagyobb vagyont örökölt, amely - saját gyermekek híján - Irisre szállt. Ha Iris is meghalt volna, akkor nagynénje, Mrs. Drake örökölt volna utána. Mrs. Drake fia, Victor, a család fekete báránya, aki mindannyiszor öngyilkossággal fenyegetőzik, amikor pénzszűkébe kerül. Race ezredes és Iris kérője, Anthony Browne rájönnek, hogy Victor együtt tervelte ki a gyilkosságot szeretőjével, Ruth Lessinggel, aki George titkárnője volt.

A terv félresiklott, mivel amikor Iris táncolni ment, és leejtette a kézitáskáját, a pincér véletlenül egy hellyel odébb rakta vissza az asztalra. Így amikor a tánc véget ért, George ült Iris helyére, és ő itta meg a mérgezett pezsgőt. Ruth Iris táskájába csúsztatta a méreg csomagolását, hogy öngyilkosság látszatát keltse, Victor pedig pincérnek álcázva magát megmérgezte a pezsgőt. Mivel az eredeti terv nem sikerült, Ruth megpróbálta Irist autóval elütni, majd gázzal elkábítani, de Race ezredes és Anthony Browne megmentették.

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyöngyöző cián (Sparkling Cyanide, 1983) rendező: Robert Michael Lewis szereplők: Anthony Andrews, Deborah Raffin, Pamela Bellwood
  • Gyöngyöző cián (Sparkling Cyanide, 2003) rendező: Tristram Powell szereplők: Pauline Collins, Oliver Ford Davies, Kenneth Cranham

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hadnagy-Molnár: 154.
  2. Hadnagy-Molnár: 155.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadnagy Róbert–Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz. Budapest: Európa. 2004. ISBN 963 077 4291