A titokzatos stylesi eset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A titokzatos stylesi eset
Szerző Agatha Christie
Eredeti cím The Mysterious Affair at Styles
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Műfaj krimi
Előző -
Következő A titkos ellenfél
Kiadás
Kiadó John Lane
Kiadás dátuma 1920. október
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1978
Fordító Dezsényi Katalin

A titokzatos stylesi eset, eredeti címén The Mysterious Affair at Styles Agatha Christie első detektívregénye, mellyel az írónő már 1916-ban elkészült, de hat könyvkiadó is visszautasította, míg végül 1920-ban publikálták. Közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette.[1] A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott.[2] A művet sorozatokban leközölte a Weekly Times is, és az anyagi siker láttán Agatha férje további regények írására ösztönözte feleségét.[3]

Ez volt az első mű, amelyben felbukkant Hercule Poirot, a híres belga mesterdetektív. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. A Pharmaceutical Journal dicsérte a regényt, mivel a mérgeket illetően irója tudományosan megalapozott felkészültségről tanúskodott: „Ez a detektívtörténet a mérgekkel intelligensen foglalkozik, és nincsenek benne szamárságok kinyomozhatatlan anyagokról, mint ahogy az oly sokszor lenni szokott. Miss Agatha Christie érti a dolgát.”[4]

Fontosabb szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hercule Poirot
  • Arthur Hastings kapitány
  • Japp főfelügyelő
  • Emily Inglethorp - az áldozat, egy gazdag, idős nő
  • Alfred Inglethorp - a nála sokkal fiatalabb új férje
  • John Cavendish - Emily mostohafia
  • Mary Cavendish - a felesége
  • Lawrence Cavendish - a másik mostohafiú
  • Cynthia Murdoch - a család egyik barátjának árvája
  • Evelyn Howard - Emily társalkodónője
  • Dr. Bauerstein - egy gyanús orvos
  • Dorcas - a szobalány

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv az első világháború alatt játszódik Angliában. A nyugati frontról hadisérülés miatt ideiglenesen hazatért Arthur Hastings kapitány egy londoni szanatóriumban piheni ki fáradalmait, ahol találkozik régi barátjával, John Cavendishsel. Együtt elutaznak Styles St. Mary-be.

Itt Hastings kapitány megismerkedik John feleségével, Mary Cavendishsel; öccsével, Lawrence Cavendishsel, aki a közeli városban orvos; Emily Inglethorppal, John 70 év körüli, gyomorbeteg mostohaanyjával, aki a stylesi kastély tulajdonosa és a hatalmas Cavendish vagyon örököse. Emily Inglethorp nemrég ment férjhez újra, mégpedig egy nála húsz évvel fiatalabb, vastag fekete szakállú, szemüveget viselő férfihoz, Alfred Inglethorphoz, akit a család többi tagja és a személyzet hozományvadásznak tart. Két éve él a kastélyban Cynthia Murdoch is, Mrs. Inglethorp asszony védence, aki Lawrence Cavendishsel jár be a közeli kórházba dolgozni, mint ápolónő. A személyzet tagjai Dorcas, Mrs. Inglethorp idős szobalánya, és Evelyn Howard, Mrs. Inglethorp társalkodónője, „jolly jokere”.

A légkör feszült, gyakoriak a veszekedések Mrs. Inglethorp és John Cavendish között, Alfred Inglethorp miatt. Többen hallják az ablakon keresztül, hogy Mrs. Inglethorp kitagadja Johnt az örökségből, majd egy kis idő múlva sírva kéri, hogy gyújtsanak be a kandallójában. Mrs. Inglethorp elküldet ügyvédért is, hogy új végrendeletet írjon, aki azonban csak másnap tud eljönni. A vacsora feszült légkörben zajlik, Alfred Inglethorp házon kívül tölti az estét.

Éjjel a ház népe kiáltozásra ébred, Mrs. Inglethorp haldoklik, teste görcsösen megfeszül, majd meghal. Az orvos sztrichnin mérgezést állapít meg, és gyanúba keveredik Alfred Inglethorp, mivel látták a közeli patikában sztrichnint venni.

Ekkor bukkan fel Hercule Poirot, aki Belgiumból menekült a háború elől, és Mrs. Inglethorp neki és néhány bajtársának a faluban házat bérelt. Rögtön nyomozásba kezd, és Mrs. Inglethorp szobájában egy felbontatlan levelet talál Mrs. Inglethorp ügyvédjének címezve, a kandallóban egy elégett végrendelet maradványát, egy kevés gyógyszert Mrs. Inglethorp gyomorbetegségére, valamint egy kevés kakaót – mely nem tartalmaz sztrichnin nyomokat –, amit Mrs. Inglethorp a halála előtt ivott. A levelet nem bontja fel, elzárja a szobában az ügyvéd megérkezéséig, ám később észreveszik, hogy a levél eltűnt. A házban sehol, senkinél nem találják. Alfred Inglethorpra mind jobban ráterelődik a gyanú, ő azonban nem akarja magát megvédeni, nem védekezik. Poirot kideríti, hogy nem ő vásárolta a patikában a sztrichnint, mivel ugyanabban az időpontban egy másik városban látták. Alfred Inglethorp ellen nem indul eljárás, helyette azonabn gyanúba kerül John Cavendish, aki hangosan veszekedett Mrs. Inglethorppal annak halála előtt.

A könyv végén Poirot összehívja a rejtély résztvevőit, hogy felfedje a gyilkosságot. Mrs. Inglethorpot a pénzéért ölték meg, örököse Alfred Inglethorp és John Cavendish lett. Poirot szerint a sztrichnin az orvosságában volt, amit kicseréltek, így került Mrs. Inglethorp szervezetébe a méreg. Poirot feleleveníti Mrs. Inglethorp halálának napját: megtudják a résztvevők, hogy miután Mrs. Inglethorp összeveszett Johnnal, rögtön egy új végrendeletet írt, aminek írása közben véletlenül megtalálta férje, Alfred Inglethorp egy másik nőhöz írt levelét, mely az ő meggyilkolásának tervéről szólt. Így Mrs. Inglethorp a nemrég írt végrendeletet elégette, és másnap új végrendeletet akart írni, melyben férjét kitagadja az örökségből. Ám az este Mrs. Inglethorp meghal. A felbontatlan levél, melyet nem találtak, végül megkerül: apró csíkokra vágta a gyilkos, és egy polcon lévő fidibusztartóba tette. A levél a Mrs. Inglethorp által megtalált írást tartalmazza, mely férje bűnösségét bizonyítja. Alfred Inglethorp volt az, aki megölte az örökségért Mrs. Inglethorpot, de nem egyedül tette: a közeli patikában a sztrichnint cinkostársa, Alfred Inglethorp unokatestvére, vastag fekete műszakállt, fekete öltönyt felvéve, és ezáltal Alfred Inglethorpnak alibit igazolva, Evelyn Howard vette, aki szintén tettese a gyilkosságnak.

Feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet a David Suchet féle Poirot filmsorozatban is megjelent 1990-ben.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hadnagy–Molnár: 377–378.
  2. Christie: 295.
  3. Thompson: 143.
  4. Hadnagy–Molnár: 378.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]