Gránátcsoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörös gránát (Almandin).

A gránátcsoport szilikáttartalmú, szabályos kristályrendszerű ásványcsoport, a szilikátok ásványosztály nezoszilikátok alosztályának önálló tagja. Szép, kifejlődött, egyedi vagy nagyobb számban fenn-nőtt kristályokban, rombdodekaéder és deltoid-24-es kristályalakban előforduló féldrágakőnek minősülő ásvány. Plinius "carbunculus almandius"-nak nevezte,[1] a magyar karbunkulus elnevezés innen ered. A középkorban gyógyhatást tulajdonítottak neki. Több császári koronánál díszítő elemnek alkalmazták.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete általánosan: A3B2(SiO4)3, ahol A=Ca, Fe, Mn, Mg, míg B=Al, Cr3+,Fe3+, Mn3+, Ti, V3+, Zr lehet. A szilíciumot esetenként alumínium vagy titán helyettesítheti, a hidrogránátok (OH) csoportot is tartalmaznak.
  • Szimmetriája: a szabályos kristályrendszerben, több tengely, sík és lapszimmetriája létezik.
  • Sűrűsége: 3,5-4,3 g/cm³.
  • Keménysége: 6,5-7.5 kemény ásványok közé tartozik (a Mohs-féle keménységi skálán).
  • Hasadása: nem hasíthatók.
  • Törése: könnyen, szabálytalanul törik, törési felülete zsírfényű (ékszerekben gyakran csorbulnak élei).
  • Színe: sötétvörös, barnás vörös, sárgás, esetenként zöld.
  • Fénye: üveg- vagy zsírfényű.
  • Átlátszósága: ritkán átlátszó, jellemzően átlátszatlan vagy áttetsző.
  • Pora: színtelen, fehér.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sárga gránát (Grosszulár).
Almandin

Az aprószeműek járulékos kőzetalkotók, nagyobb és szebb kristályai szkarnosodásban keletkeznek, gyakran metamorf kőzetekben találhatók. Átlátszó nagyobb kristályaik drágakövek. Elemi összetételüktől függetlenül azonos formájúak és kristályalakúak, megkülönböztetésük csak kémiai analízis alapján lehetséges.

A gránátcsoport tagjai.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

( A gránátcsoport gyakoribb tagjai az összetevők vegyjelével.)

(A gránátcsoport ritkábban előforduló ásványai és jellemző tulajdonságaik.)

  • Calderit : (Ca,Mn3+)3(Fe3+)2(SiO4)3.
    • Sűrűsége: 4,08 g/cm³.
    • Keménysége:7,0- 7,5 nagyon kemény (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
    • Színe: sötétsárga, vöröses sárga.
    • Fénye: üvegfényű.
    • Átlátszósága: áttetsző.
    • Pora: fehér.
    • Kémiai összetétele:
  • Kalcium (Ca) =5,6%
  • Mangán (Mn) =23,4%
  • Vas (Fe) =18,8%
  • Szilícium (Si) =16,0%
  • Oxigén (O) =36,2%
  • Henritermierit: Ca3(Mn3+,Al)2(SiO4)2(OH)4.
    • Sűrűsége: 3,34 g/cm³.
    • Keménysége: nincs adat.
    • Színe: sötétsárga, világosbarna.
    • Fénye: üvegfényű.
    • Átlátszósága: áttetsző.
    • Pora: világosbarna.
    • Kémiai összetétele:
  • Kalcium (Ca) =25,7%
  • Mangán (Mn) =17,6%
  • Alumínium (Al) =2,9%
  • Hidrogén (H) =0,8%
  • Szilícium (Si) =12,0%
  • Oxigén (O) =41,0%

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barnás gránát (Pirop).

Csillámpalákban és kontakt metaszomatikus szkarnosodott kőzetek gyakori és jellemzően előforduló ásvány. Előfordulásai találhatók a csehországi Érchegyságben, Szlovákiában Rozsnyó környékén. Németország területén a Harz-hegységben, Románia területén Erdélyben több helyen megtalálhatók. Gyakori és szép példányai az Amerikai Egyesült Államok területén Connecticut szövetségi államban, Oroszországban az Ural vidékén, Finnországban, Norvégia területén, Olaszországban a Vezúv környékén, Törökország ázsiai részéin, Madagaszkár szigetén.

Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

( Az elöfordulásokban a fellelhető kristályok méreteinek feltüntetésével.) Bánhida (1 mm), Szokolya (2–10 mm), Diósjenő (6–20 mm), Márianosztra (2–10 mm), Drégelypalánk (2–10 mm), Sály, Tihany és Visegrád (1–10 mm), a hazai bauxit előfordulásokban törmelékes szemcsékben, a Börzsöny patakmedreiben (2–4 mm, ritkán: 5–10 mm).

Kísérő ásványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szkarnosodott kőzetekben és csillámpalákban előforduló jellemző ásványok.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • Dr. Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek. Műszaki könyvkiadó. Budapest. 1993.
  • http://webmineral.com
  1. gránátok (Magyar katolikus lexikon)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gránátcsoport témájú médiaállományokat.