Szilikátásványok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szilikátok (ásványtan) szócikkből átirányítva)
Plagioklász – tektoszilikátok alosztály, földpátok csoport.

A szilikátásványok szilikát anion alapú ásványok, amelyek az ásványrendszertani osztályozások szerint önálló ásványosztályt alkotnak. Mivel a földkéreg anyagának mintegy 75%-át szilikátásványok alkotják (a SiO2 változatokkal – amik azonban az oxidok és hidroxidok ásványosztályba tartoznak – együtt kb. 90–95%-át), a kőzetalkotó ásványok legfontosabb csoportja. Az ismert ásványfajok számának mintegy harmada szilikát, közös jellemzőjük a szilícium-oxid jelenléte.

A szilikátásványok szerkezeti alapegysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vázuk SiO4-tetraéderek hálózatából áll. A tetraéderek súlypontjában elhelyezkedő Si4+ kation felerészben kovalens, felerészben ionos kötéssel köti magához a tetraéder csúcsain elhelyezkedő oxigénatomokat ([SiO4]4-). Ezek a tetraéderek a kristályrács felépítésében elszigetelt formában is résztvehetnek, de többnyire csúcsaikon (az oxigénatomokon) keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A szilikátásványok osztályát utóbbi jellemvonás (polimerizációs fok) alapján osztják fel alosztályokra.

A szilikátok másik alapvető sajátossága, hogy az SiO4-tetraéderben lévő Si4+ kationt Al3+ helyettesítheti. Az Al3+ ionrádiusza (0,52 Å) azonban nagyobb, mint a Si4+ ioné (0,42 Å), ezért az Al3+ ionok tetraéderes pozíciókba való beépülése csak korlátozott mértékben lehetséges.

Nezo- vagy szigetszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nezoszilikátokban (neso = sziget, görög) az SiO4-tetraéderek egymással közvetlenül nem kapcsolódnak össze. A csoport ásványaira jellemző az atomcsoportok szoros illeszkedése, melynek az a következménye, hogy ezek az ásványok viszonylag nagy sűrűségűek és keménységűek. Kristályaik zömmel izometrikus kifejlődésűek és nincs jellemző hasadásuk sem.

Fenakit-szerkezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olivincsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olivinrács szerkezete az 'a' kristálytani tengely irányából.
    • olivin
    • forsterit
    • fayalit
    • laihunit
    • liebenbergit
    • tefroit

Humitcsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    • alleghanyit
    • hidrolinohumit
    • humit
    • jerrygibsit
    • kondrodit
    • leucophoenicit
    • morganhumit
    • norbergit
    • reinhardbraunzit
    • ribbeit
    • sonalit

Gránátcsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gránát kristályok.
  1. Pirop-Henritermierit sorozat

Cirkon-szerkezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andalúzit-csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Titanit és egyéb nezoszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boro-nezoszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Urán-nezoszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szoro- vagy csoportszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Si2O7 csoport.

Az SiO4-tetraéderek közvetlen kapcsolódással több tagból álló csoportokká állhatnak össze. A két SiO4-tetraéder összekapcsolódásával létrejövő (Si2O7)6- csoportok a szoroszilikátokra (soro = lánytestvér, családtag, latin) jellemzők.

Átmeneti szerkezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Epidotcsoport – Kristályrácsuk SiO4-tetraédereket és Si2O7-csoportokat is tartalmaz.
  2. Axinitcsoport – Kristályrácsukban két összekapcsolódott Si2O7-csoport, két BO4-tetraéderrel együtt alkot egy hattagú, gyűrű alakú B2Si8O30 komplexumot, melyhez két további Si2O7-csoport csatlakozik.

Thortveitit-sor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melilit-sor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asztrofillit-nasonit-sor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hemimorfit-sor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lievrit-sor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ciklo- vagy gyűrűszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cikloszilikátok (kuklos = kör, görög) kristályrácsa SiO4-tetraéderek összekapcsolódásával keletkező, gyűrű alakú csoportokat tartalmaz. Az SiO4-tetraéderek hármas összekapcsolódásával (Si3O9)6-, négyes kapcsolódással (Si4O12)8-, míg hatos kapcsolódással hexagonális szimmetriájú (Si6O18)12- felépítésű, gyűrű alakú csoportok jönnek létre. A cikloszilikátok csoportosítása a gyűrűk tagszáma alapján történik.

Hat darab SiO4-tetraéder alkotta gyűrű.

Cikloszilikátok Si3O9-es gyűrűkkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cikloszilikátok Si4O12-es gyűrűkkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cikloszilikátok Si6O18-as gyűrűkkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. berill-csoport
  2. turmalincsoport

Ino- vagy láncszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerkezetükben az SiO4-tetraéderek közös oxigénekkel egyirányú kapcsolódással végtelen lánccá (inos = izom, szál; görög) fűződnek. Leggyakrabban kétféle típusú lánckapcsolódás jön létre: egyik az egyszerű lánc, melyben a (Si2O6)4-, illetve a kettős lánc, azaz szalag, melyben (Si4O11)6- a szerkezeti alapelem. Ritkábban többszörös (hármas, négyes, ötös) láncok is létrejöhetnek, melyek azonban már átmenetek a rétegszerkezetek felé. Az ilyen szerkezetű ásványok zömmel nyúlt oszlopos vagy tűs kifejlődésűek és a láncirány szerint jól hasadnak.

Piroxéncsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piroxének láncszerkezete.

Amfibolok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb inoszilikát szerkezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. wollastonit-piroxmangit csoport
    1. wollastonit-pektolit sor
    2. rodonit-piroxmangit sor
  2. szillimanit-mullit csoport

Fillo- vagy rétegszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kristályrácsukat – az SiO4-tetraéderek két irányú összekapcsolódása révén – végtelen síkok építik fel (phyllos = levél, görög). Szerkezeti alapelemük a (Si4O10)4-. A réteges szerkezetük miatt hasadásuk és transzlatálhatóságuk kiváló.

Csillámok és rokon rácsépítményű ásványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filloszilikátok SiO4-tetraéderekből álló rétege.
  1. talk-pirofillit csoport
  2. csillámok
  3. klorit csoport
    1. kloritok
    2. szeptekloritok
    3. kloritoid
  4. szerpentinásványok
  5. agyagásványok

Egyéb rétegszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tekto- vagy állványszilikátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerkezetükben az SiO4-tetraéderek a tér mindhárom irányában végtelen hálózattá kapcsolódnak össze (tekto = építmény, görög). Elvileg minden oxigén közös a szomszédos tetraéderrel, tehát szerkezeti alapegységük (SiO2). A valódi tektoszilikátokban azonban a Si-ot általában és gyakran a hozzá közelálló méretű Al helyettesíti, melynek eredményeként a rács semlegesítéséhez különböző kationok beépülése szükséges.

Földpátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fennőtt mikroklin kristályok.
  1. alkáli földpátok
  2. plagioklászok
  3. báriumföldpátok

Földpátpótlók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szodalitok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szkapolitok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeolitcsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]