Torit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A torit (névváltozata: tórit, orangit) tórium tartalmú nezoszilikát, a gránátcsoport tagja. Tetragonális kristályrendszerben piramisos vagy dipiramisos végződésű oszlopok, sugaras vagy szálas halmazokban kristályosodik. Előfordul amorf (alaktalan) tömegekben is. Kristályai nagy hasonlóságot mutatnak a cirkon kristályokkal, attól a radioaktivitás különbözteti meg.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete: ThSiO4.
  • Szimmetriája: a tetragonális kristályrendszerben, jellemző a négyzetes szimmetria..
  • Sűrűsége: 4,5-6,7 g/cm3.
  • Keménysége: 4,5-5,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: jól hasítható.
  • Törése: egyenetlen, kagylósan törik.
  • Színe: a narancssárgától a feketéig változó.
  • Fénye: üveg vagy gyémántfényű.
  • Átlátszósága: áttetsző vagy átlátszatlan.
  • Pora: sárgásbarna.
  • Különleges tulajdonsága: erős radioaktivitást mutat.
  • Elméleti tartalma:
  • Tórium (Th): 71,6%
  • Szilicium (Si): 8,7%
  • Oxigén (O): 19,4%

Elnevezése és keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berzilius német geológus fedezte fel és tórium elem tartalma alapján nevezte el. Magmás kőzetek járulékos elegyrésze gránitokban és más mélységi magmás kőzetekben, pegmatitokban (nagyszemcsézettségű kristályos kőzetekben) gyakori. Megtalálható üledékes torlatokban is.

Hasonló ásványok: az cirkon és a xenotim.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norvégiában Brevik és Svédország területén. Nagyobb mennyiség található Srí Lanka szigetén. A legnagyobb előfordulás Kanadában Ontario tartományban található.

Kísérő ásványok: cirkon, szfén, monacit és különböző földpátok.

Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erdősmecske közelében lévő gránit magas járulékos ásványtartalma között elváltozott biotitokben található torit. Sopron és az országhatár között aSzarvas-hegy, Ferenc-forrás és a Füzesárok környékén idős kristályos palákban fordul elő. Ugyanezen a területen a szálbanálló kvarcit és kvarcitgörgeteg is tartalmaz toritot, ahol narancsvörös bevonatot képez florencit és monacit kristályok felületén.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1985.