Axinitcsoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az axinitcsoport ásványai a IV,Szilikátok ásványosztály szoro- vagy csoportszilikátok alosztályában önálló csoportot alkotnak. Általában triklin rendszerben kristályosodnak, boroszilikátoknak is nevezik a csoport tagjait. Általános kémiai képletük. A3Al2BSi4O15(OH), ahol az A= Ca, Fe, Mg, Mn.

Az axinit részletes ismertetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az axinit bórtartalmú kalcium-alumínium szilikát vas, mangán vagy magnézium szennyezéssel, Az ásvány triklin kristályrendszerben, vaskos lemezes halmazokban jelenik meg leggyakrabban, a lemezek általában görbültek, ívesek, végeik ékalakúak. Egyedi jól fejlett kristályokban is előfordul, sávozott lapokkal. Egyedi kristályait ékszerkőnek is hasznosítják.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete: Ca2(Fe,Mn,Mg)Al2BSi4O15(OH).
  • Szimmetriája: a triklin kristályrendszerben, több szimmetriát mutatnak kristályai.
  • Sűrűsége: 3,3 g/cm3.
  • Keménysége: 6,5- 7,0 kemény ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: lapok mentén jól hasad.
  • Törése: egyenetlen, kagylósan törik, rendkívül rideg.
  • Színe: ibolyásbarna, néha sárga.
  • Fénye: üvegfényű.
  • Átlátszósága: áttetsző.
  • Pora: színtelen vagy fehér.
  • Különleges tulajdonsága: olvadéka sósavban oldódik, UV fény hatására fluoreszkál.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kontakt pneumatolitos képződése szkarnosodásokban jellemző. Metaszomatikusan is képződik mészkövekben és palásodott szerkezetekben. Hidrotermás oldatokból is kiválik.

Hasonló ásványok: szfén és titanit.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbia területén Rudnik közelében. Svédországban Dannemora közelében. Svájc területén az Alpokban, jellemző a Scopi-csúcs előfordulása. Megtalálható Németország területén a Harz-hegységben és az Érc-hegységben. Előfordulásai ismertek Anglia, területén és Oroszországban. Az Amerikai Egyesült Államok Nevada szövetségi államában.

Kísérő ásványok: kvarc, kalcit, földpátok, turmalincsoport ásványai, magnetit éa a gránátcsoport egyes tagjai.

Hazai előfordulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországi előfordulást nem regisztráltak.

Az axinitcsoport további ásványa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferroaxinit. Ca2Fe2+Al2BO3Si4O12(OH).

Magnézioaxinit. Ca2MgAl2BO3Si4O12(OH).

Mangánaxinit. Ca2Mn2+Al2BO3Si4O12(OH).

Tinzenit. (Ca,Mn,Fe)3FeAl2BO3Si4O12(OH).

Papagoit. ( Monoklin kristályrendszerben.) CaCuAlSi2O6(OH)3.

Ashburtonit. (Tetragonális kristályrendszerben.) HPb4Cu4Si4O12(HCO3)4(OH)4Cl .

  • Sűrűsége: 4,69 g/cm3.
  • Keménysége: nincs adat.
  • Színe: kék.
  • Fénye: üvegfényű.
  • Pora: világoskék.
  • Átlátszósága: áttetsző.
  • Kémiai összetétele:
  • Ólom (Pb) =47,8%
  • Réz (Cu) =14,6%
  • Szilícium (Si) =6,5%
  • Oxigén (O) =25,8%
  • Hidrogén (H) =0,5%
  • Szén (C) =2,8%
  • Klór (Cl) =2,0%

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
  • http://www.webmineral.com