Vezuvián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vesuvianite.jpg

A vezuvian a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Alternatív elnevezése: idokrász (eidos = forma, alak; krase = keverék). Elnevezésének eredete a Vezúvból származik (Vesuvius).

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete: Ca10Mg2Al4(SiO4)5(Si2O7)2(OH)4
  • Szimmetriája: tetragonális (ditetragonális dipiramisos)
  • Sűrűsége: 3,35-3,45 g/cm³
  • Keménysége: 6,5 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
  • Hasadása: rossz
  • Színe: vöröses, zöldes, ritkán sárgás vagy szürkéskék
  • Fénye: üveg- vagy gyantafényű
  • Kémiai összetétele:
  • Kalcium (Ca) =28,2%
  • Magnézium (Mg) =3,4%
  • Alumínium (Al) =7,6%
  • Szilícium (Si) =17,8%
  • Hidrogén (H) =0,3%
  • Oxigén (O) =42,7%

Változata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változata a Mangánvezuvian (névváltozata: mangánidokrasz), melyben mangánösszetevő is található. Fizikai jellemzői megegyeznek a vezuvián esetében tapasztaltakkal de a vöröses árnyalata erősebb és kémiailag attól eltér.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kristályrácsa SiO4-tetraédereket és Si2O7-csoportokat is tartalmaz, így szerkezete a nezo- és a szoroszilikátok közötti átmenetnek tekinthető.

Megjelenési formái, genetikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termete zömök prizmás vagy dipiramisos, romdodekaéder-szerű (gránátoéderes) jellegű. Külsőleg nagyon hasonlít a grosszulárhoz (a gránátcsoport tagja ), azzal gyakran orientált összenövésben jelenik meg.

Jellegzetes kontaktmetamorf ásvány, különösen mészkő kontaktusán, illetve mész-szilikát szaruszirtben (szkarn) gyakori. Ritkábban kristályos pala repedéseiben, üregeiben is előfordul. Emellett a katametamorf zóna magas hőmérsékletén is létrejön.

Rokon ásványfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vezuvián témájú médiaállományokat.