Glaukofán
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A glaukofán a szilikátok osztálya amfibolok csoportjába tartozó ásványfaj. Elnevezésének eredete: glaukos = kék, phanes = megjelenő (phainein = mutat, phanesthain = megjelenik); görög.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai
- Képlete: Na2(Mg,Fe2)3Al2[Si8O22(OH)2]
- Szimmetriája: monoklin (prizmás)
- Sűrűsége: 3,08-3,22 g/cm3 (a Fe-tartalom függvényében)
- Keménysége: 6 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
- Hasadása: kiváló (110 szerint)
- Színe: sötétkék, fekete, kékesszürke
- Fénye: üveg- illetve gyöngyházfényű
[szerkesztés] Szerkezete
Kristályrácsa végtelen, két SiO4-tetraéder lánc összekapcsolódásából kialakuló "szalagokat" tartalmaz, melyeknek alapegysége az Si4O116-csoport. Az inoszilikátok alosztályába tartozó ásvány.
[szerkesztés] Megjelenési formái, genetikája
Oszlopos, szálas vagy tűs megjelenésű, ritkán sugaras halmazokat alkot.
Jellegzetes metamorf ásvány. A glaukofánpala, illetve az ún. kékpala jellegzetes elegyrésze. Nagynyomású metamorf környezetben (szubdukciós övekben) lawsonittal, jadeittel és pumpellyittel társul. Egyes amfibolitokban, gneiszben, eklogitban is megtalálható. Bizonyos körülmények között diallágból keletkezik másodlagos folyamatok révén.
[szerkesztés] Változatai
- crossit = átmeneti tag a glaukofán és a riebeckit között
