Anortit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anortit
Anorthit Miyake,Japan.JPG
Anortit Japánból
Általános adatok
Képlet CaAl2Si2O8
Kristályrendszer triklin
Elemi cella a = 8,1768 Å; b = 12,8768 Å; c = 14,169 Å; α = 93,17°; β = 115,85°; γ = 92,22°; Z = 8
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Szilikátásványok
Alosztály Tektoszilikátok: nem zeolitok
Csoport Földpátcsoport
Azonosítás
Szín színtelen, fehér
Porszín fehér
Fény üvegfényű
Átlátszóság átlátszó, áttetsző
Keménység 6
Hasadás nincs
Törés egyenetlen
Sűrűség 2,72-2,75 g/cm³

Az anortit a földpátok egyik fontos képviselője, amely a tekto- vagy állványszilikátok alosztályába tartozó ásvány. A holdi kéreg egyik fő alkotó ásványa, tehát a Holdon az egyik legfontosabb kőzetalkotó ásvány.

A Na-Ca sorozatnak a szélső tagja. Ezt a sorozatot gyűjtőnévvel plagioklászoknak nevezik.

Anortozit[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anortit a holdon monominerális kőzetalkotó ásvány. A belőle fölépülő kőzet neve anortozit. Kialakulásának rövid értelmezése a következő: a Hold külső kérge az égitest összeállása után megolvadt és magmaóceánt alkotott. Ebből a magmaóceánból kristályosodott ki az anortozitos kéreg.

A holdi magmaóceán a teljes holdra kiterjedt és a ritkaföldfémek közül egyedül az európiumot tudta magába építeni, mert az, ionrádiusza révén, helyettesíteni tudta a Ca-ot. Ezért a holdi kőzetek ritkaföldfém gyakorisága alapján következtettek az anortozitok eredetére, az egykori magmaóceánra.

Rokon holdi ásványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Meyer C. 1987: Holdkőzetek. NASA Cur. B.P.No.76. (ELTE, 1994)
  • Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-XÖ, 963 00 6315 8)
  • Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest
  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)
  • McKay, G. A. (1978): Partitioning of REE Between Olivine, Plagioclase, and Synthetic Basaltic Melts: Implications for the Origin of Lunar Anorthosites. LUNAR AND PLANETARY SCIENCE XIII, P. 493-494. Abstr.