Fekete György (belsőépítész)
Fekete György | |
2012-ben Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján | |
Született | 1932. szeptember 28.[1] Zalaegerszeg |
Elhunyt | 2020. április 15.[2] (87 évesen) Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Sunyovszky Szilvia (1994–2020) |
Foglalkozása | |
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1994. június 28. – 1998. június 17.) |
Iskolái | Magyar Iparművészeti Főiskola (–1957) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Politikai pályafutása | |
Párt | Magyar Demokrata Fórum (1988–1995) Kereszténydemokrata Néppárt (1996–1999) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekete György (Zalaegerszeg, 1932. szeptember 28. – Budapest, 2020. április 15.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja (1995), majd elnöke (2011–2017). A 2016-os Befolyás-barométer szerint ő volt Magyarország 50. legbefolyásosabb személye.
Életpályája
Fekete György 1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, mestere Kaesz Gyula volt. Az Iparművészeti Főiskola befejezését követően az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTV) lett irányító tervező. 1964-től szabadfoglalkozású iparművész. 1980-tól 1983-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója. 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője. 1997-től egyetemi tanár a Soproni Egyetemen. 1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011. november 5-én a köztestületté alakult MMA elnökévé választották,[3] 2017. október 10-től annak tiszteletbeli elnöke volt.
Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és külföldi magyar kiállításokat.
Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat (67 adás) forgatókönyveinek volt írója és műsorvezetője. 1986-tól 1989-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1993-tól 1994-ig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke volt, 1995-től társelnöke volt a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak, elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek.[4]
1987 óta lapalapító főszerkesztője volt a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, 1993-ban újraindította. Számos szakcikke, tanulmánya jelent meg a Művészet, Ipari Művészet, Ipari Forma, Magyar Építőművészet, Lakáskultúra, Hitel, Kapu, Faipar stb. szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.
2020. április 15-én hunyt el. 2020. június 23-án helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti sírkertben. A búcsúztatót Balog Zoltán református lelkész vezette. Beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a pályatársak nevében Mezei Gábor belsőépítész.[5][6]
Politikusként
1988-ban belépett az MDF-be. 1990 és 1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes kulturális államtitkára volt. Antall József halála után behívták az Országgyűlésbe. 1994-ben a XII. kerületi egyéni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1995-ben kilépett az MDF-ból, ill. a frakcióból is, majd egy évi független képviselőség után 1996-ban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). 1998-ban nem szerzett mandátumot. 1997 és 2001 között a KDNP alelnöke volt.
Családja
Édesapja, Fekete Károly (1900-1957) Zalaegerszegen volt református lelkész, édesanyja, Rácz Katalin (1910-1993) Komádiban, majd Budapesten dolgozott mint tanítónő. Bátyja, Károly (1930) a debreceni Református Hittudományi Akadémia dékánja, öccse, Tamás (1935) könyvkereskedő. Első felesége Bihari Ibolya (1930-1993) műszaki könyvgrafikus volt. Második felesége volt Sunyovszky Szilvia színésznő.
Kiállításai (válogatás)
Egyéni
- 1963 • Csók Galéria (Schrammel Imrével), Budapest
- 1969 • Ernst Múzeum (Schrammel Imrével), Budapest
- 1984 • Zsinagóga, Zalaegerszeg
- 1986 • Művészetek Háza, Szekszárd • Városi Művelődési Központ, Paks • Vigadó Galéria, Budapest
- 2002 • Vigadó Galéria, Budapest
Csoportos
- 1968-1986 • Prizma 13
- 1971 • I. Belsőépítészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
- 1974 • II. Belsőépítészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1975 • Mai magyar iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest
Kötetei
- Székfoglaló. Válogatások a szerző írásaiból; ill. a szerző; Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1992
- Színes lakások, lakásszínek. Budapest, 1992
- Ezredvégi tűnődések. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Szentendre, 1997
- Fekete György–Sunyovszky Sylvia: A Szent Korona ezer arca; Kairosz, Budapest, 2000
- Emberközelben. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Budapest, 2001
- Sylvia; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002
- Fekete György. Belsőépítész, egyetemi tanár, akadémikus; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002 (Belső tárlat)
- Harmadik harang. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Budapest, 2002
- Létezéseim; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002
- Befelé tágasabb. Válogatott írások a szerző grafikáival; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2007
- Tárgyak természetrajza. Tapasztalásaim könyve; Holnap, Budapest, 2008
- Aranykor. Mozaikok, grafikák, tárgyak, kisplasztikák, könyvek; magánkiad., Budapest, 2012
- Nem volt hiába. Fekete Györggyel beszélget Dvorszky Hedvig; Kairosz, Budapest, 2013 (Magyarnak lenni)
- 85+85. Pesti Vigadó, 2017. szeptember 29–november 26.; MMA, Budapest, 2017
- Hazafelé. Számadás a vándorútról; MMA, Budapest, 2019
Díjak, elismerések (válogatás)
- Munkácsy Mihály-díj (1966)
- MTV Nívódíj (1978)
- Érdemes művész (1981)
- A Magyar Művészeti Akadémia arany oklevele (1998)
- Zalaegerszeg díszpolgára (2003)[7]
- Tornyospálca díszpolgára (2007)[8]
- Prima díj (2011)
- Kossuth-díj (2012)
- Zala megye díszpolgára (2017)[9]
- A Magyar Érdemrend nagykeresztje (2017)[10]
- A Nemzet Művésze (2018)
- Hegyvidék díszpolgára (2019)[11]
Jegyzetek
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
- ↑ a b Fekete György. nemzetmuvesze.hu. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
- ↑ Fekete Györgyöt választották a Magyar Művészeti Akadémia elnökévé – Hvg.hu, 2011. november 5.
- ↑ Magyar Örökség és Európa Egyesület, 2008
- ↑ Orbán Viktor: A kultúra harci terep (hu-HU nyelven). 24.hu, 2020. június 23. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ hírlap, Magyar: Örök nyugalomra helyezték Fekete Györgyöt (magyar nyelven). www.magyarhirlap.hu. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ https://zalaegerszeg.hu/tart/index/16/Diszpolgar
- ↑ https://www.tornyospalca.hu/data-files/userfiles/files/2007_augusztus.pdf
- ↑ http://www.mma-tv.hu/mma-tv/-/person/1325964/
- ↑ A Magyar Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki Fekete Györgyöt Archiválva 2017. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, miniszterelnok.hu, 2017. október 30.
- ↑ „SZÁMOMRA AZ IGAZI BIZTONSÁGOT EGÉSZ ÉLETEMBEN A HIT ADTA”
Források
- Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X Online elérés
- Életrajza a Parlament honlapján
- A magyar belsőépítészet 1945–2012 A II. világháború utáni belsőépítészet (szerkesztette: Dvorszky Hedvig) kiadó: Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület, Budapest, 2014, 510 oldal ISBN 978-963-089-9598101. oldal
További információk
- Politikai pályafutásáról – Választás.hu
- Fekete György (KDNP) képviselő – A magyar Országgyűlés honlapja
- Amit Fekete György elhatároz, az úgy lesz – Portré. In: Origo, 2012. december 17.
- Dési, János, Pápai Gábor (karikatúrák). A magyar szürke 48 árnyalata. Budapest: Ab Ovo. 978-615-5353-40-6 (2014)
Kapcsolódó szócikkek
- 1932-ben született személyek
- 2020-ban elhunyt személyek
- Magyar belsőépítészek
- MOME
- Magyar iparművészek
- Az MDF korábbi tagjai
- A KDNP korábbi tagjai
- Országgyűlési képviselők (MDF)
- Országgyűlési képviselők (KDNP)
- Országgyűlési képviselők (1990–1994)
- Országgyűlési képviselők (1994–1998)
- Munkácsy Mihály-díjasok
- Kossuth-díjasok
- Prima díjasok
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok
- A Nemzet Művésze cím tulajdonosai
- Zalaegerszegiek