Egyiptomi muszlim uralkodók listája
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Az addig Bizánci Birodalomhoz tartozó Egyiptom az Amr ibn al-Ász vezette arab hódítás során került muszlim fennhatóság alá. Az első időkben a „helyesen vezetett”, majd omajjád kalifák helytartói irányították Fusztát központtal a tartományt. Az omajjádokat 750-ben megbuktatták az abbászidák, akik egy idő urán már nem tudták elég sikeresen egyben tartani az Arab Birodalmat, így arról többek között Egyiptom is leszakadt a 9. század közepén (túlúnidák), majd véglegesen a 10. században (ihsídidák, majd az őket 969-ben megbuktató fátimidák).
A kalifa címmel uralkod iszmáilita síita fátimidák alapították Egyiptom új központját, az azóta fővárosként szolgáló Kairót (al-Káhira). 1171-ben a szunnita Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin letette az utolsó, megrendült hatalmú fátimida kalifát, és szultánként elfoglalta a trónt. Az általa alapított ajjúbida dinasztia az 1250-es években megbukott, és egy nem dinasztikus alapon szerveződő szultánság jött létre a mamlúkok vezetésével, akik a szír térséget is tartósan ellenőrzésük alatt tartották.
A Mamlúk Birodalom központjául szolgáló Egyiptom az 1517-es oszmán hódításig független, majd a birodalmon belül autonóm – a 19. századra kvázi-független, részben britek ellenőrizte – státuszt élvezett, Muhammad Alitól származó pasái 1805–1914 között khedive címmel uralkodtak. Az első világháborúban Egyiptom ténylegesen is függetlenedett, és 1914–1922 között ismét szultáni, majd pedig 1922-től a monarchia 1953. június 18-án történő megbuktatásáig királyi című uralkodók irányították.
Története során mindvégig a Masrik (a hagyományos muszlim Kelet) legjelentősebb hatalmi és gazdasági erejű területei közé tartozott.
Tartalomjegyzék |
Független emírdinasztiák [szerkesztés]
Túlúnidák (868 – 905) [szerkesztés]
| Név | Uralkodása | Megjegyzések |
|---|---|---|
| 1. Ahmad ibn Túlún | 868–884 | Török tiszt, ő szakította el Egyiptomot a központtól. Nagyhatalmat hozott létre a tartományból, melyhez Palesztinát és Szíriát is meghódította. |
| 2. Humáravajh | 884–896 | Ibn Túlún fia. Leginkább építkezéseiről ismert. |
| 3. Dzsajs ibn Humáravajh | 896 | Humáravajh fia, 14 évesen uralkodott. A vallástudósok nyilvánították uralkodásra alkalmatlannak. |
| 4. Hárún | 896–905 | Humáravajh fia. Uralma alatt szétesett a Túlúnidák hatalma. A fellázadt hadsereg ölte meg. |
| 5. Sajbán | 904–905 | Humáravajh fivére, alig három hétig uralkodott. A betörő Abbászidák előtt letette a fegyvert. |
Ihsídidák (935 – 969) [szerkesztés]
| Név | Uralkodása | Megjegyzések |
|---|---|---|
| 1. Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd | 935–946 | Ferganai török tiszt, 935-től egyiptomi helytartó. Ar-Rádí kalifa ruházta fel a perzsa al-Ihsíd (herceg) címmel 939-ben. Ő is megszerezte Szíria és Palesztina feletti ellenőrzést. |
| 2. Unúdzsúr | 946–961 | Ibn Tugdzs fia, valójában Káfúr, a nevelője bábja. |
| 3. Ali | 961–966 | Ibn Tugdzs fia, szintén Káfúr bábja. |
| 4. Káfúr | 966–968 | Núbiai fekete rabszolga, eunuch. Al-Ihsíd szabadította fel és tette fiai nevelőjévé. Kiváló politikus és művészetpártoló volt. |
| 5. Ahmad | 968–969 | Ali kiskorú fia. Az ifríkijai fátimidák döntötték meg hatalmát. |
Fátimida Kalifátus (969 – 1171) [szerkesztés]
| Név | Uralkodása |
|
|---|---|---|
| 1. Abu Tamím Maadd al-Muizz li-Dín Alláh (*932) | ur.: 969, †975. december 25. | 953-ban lépett trónra Ifríkijában. Seregei 969-ben foglalták el Egyiptomot, de ő maga csak 973-ban települt át ide. |
| 2. Abu Manszúr Nizár al-Azíz billáh (*955) | ur.: 975, †996. október 13. | |
| 3. Abu Ali al-Manszúr al-Hákim bi-Amr Alláh (*985) | ur.: 996, †1021. február 13. | |
| 4. Abu l-Haszan Ali az-Záhir li-Izāz Dín Alláh (*1005. június 20.) | ur.: 1021, †1036. június 13. | |
| 5. Abu Tamím Maadd al-Musztanszir billáh (*1029. július 5.) | ur.: 1036, †1094. január 10. | |
| 6. al-Musztaali billáh (*1074. szeptember 16.) | ur.: 1094, †1101. december 12. | |
| 7. al-Ámir bi-Ahkám Alláh (*1096. december 31.) | ur.: 1101, †1130. október 8. | |
| 8. Abd al-Madzsíd al-Háfiz (*1076) | ur.: 1130, †1149. október 8./9. | |
| 9. Záfir (*1133. februárja) | ur.: 1149, †1154. márciusa | |
| 10. Fáiz (*1149) | ur.: 1154, †1160. július 23. | |
| 11. Ádid (*1151. május 16.) | ur.: 1160, †1171. szeptember 13. |
Ajjúbida Szultanátus (1171 – 1254) [szerkesztés]
| Név | Uralkodása | Megjegyzések |
|---|---|---|
| Szaladin (*1137) | ur.: 1171, †1193. március 3. | Kurd vezír, akit nagybátyja halála után az utolsó Fátimida kalifa nevezett ki, majd bejelentette a Fátimidák trónfosztását és magát nyilvánította Egyiptom egyeduralkodójává. |
| al-Aziz (*1171) | ur.: 1193, †1198. november 29. | |
| al-Manszúr (*1188) | ur.: 1198–1200, †1216 után | |
| I. al-Ádil (*1145. augusztusa) | ur.: 1200, †1218. augusztus 31. | |
| al-Kámil (*1177) | ur.: 1218, †1238. március 6. | |
| II. al-Ádil (*1221) | ur.: 1238–1240, †1248. február 9. | |
| asz-Szálih Ajjúb (*1206) | ur.: 1240, †1249. november 22. | |
| Al-Muazzam Túránsáh | ur.: 1249, †1250. május 2. | |
| Sadzsar ad-Durr | ur.: 1250-ben, †1257. április 28. | Rabszolgából lett asz-Szálih Ajjúb felesége, majd – példátlan módon – szultánnő. Később Al-Muizz Ajbakhoz ment feleségül. |
| Al-Asraf Múszá | ur.: 1250–1254, †? |
Mamlúk Szultánság (1250 – 1517) [szerkesztés]
Türk (bahri) mamlúkok (1250 – 1382; 1389 – 1390) [szerkesztés]
| Név | Uralkodása | Megjegyzések |
|---|---|---|
| al-Muizz Ajbak | 1250; 1254–1257 | Ajjúb mamlúkjából lett atabég, majd szultán. |
| I. Al-Manszúr Ali | 1257–1259 | Ajbak kiskorú fia, helyette Kutuz gyakorolta a hatalmat. |
| al-Muzaffar Kutuz | 1259–1260 | Ajbak mamlúkjából lett al-Manszúr Ali mellett atabég, majd lemondatása után szultán. |
| az-Záhir Bajbarsz | 1260–1277 | Ajjúb mamlúkja volt, Kutuz meggyilkolásával jutott trónra. |
| asz-Szaíd Muhammad | 1277–1279 | Bajbarsz fia, Ajjúb bahri mamlúkjai megbuktatták. |
| al-Ádil Szalámis | 1279 | Bajbarsz fia, asz-Szaíd Muhammad féltestvére volt. Kaláún bábszultánja volt, aki végül lemondatta. |
| al-Manszúr Kaláún | 1279–1290 | Ajjúb bahrí mamlúkja volt, kulcsszerepe volt asz-Szaíd Muhammad megbuktatásában. Folytatta a Szentföld visszahódítását. |
| al-Asraf Halíl | 1290–1293 | Kaláún fia, ő fejezte be a Szentföld visszahódítását. |
| I. An-Nászir Muhammad | 1293–1294 | Kaláún fia, először a trónon. |
| al-Ádil Kitbuga | 1294–1296 | |
| al-Manszúr Ládzsín | 1296–1299 | |
| I. An-Nászir Muhammad | 1299–1309 | másodszor a trónon |
| al-Muzaffar Bajbarsz | 1309 | |
| I. An-Nászir Muhammad | 1310–1341 | harmadszor a trónon |
| al-Manszúr Abu Bakr | 1341 | An-Nászir fia. |
| al-Asraf Kúdzsuk | 1341–1342 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
| an-Nászir Ahmad | 1342 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
| asz-Szálih Iszmáíl | 1342–1345 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
| al-Kámil Saabán | 1345–1346 | An-Nászir fia, az előbbi édestestvére. |
| al-Muzaffar Háddzsi | 1346–1347 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
| an-Nászir Haszan | 1347–1351 | első uralkodása |
| asz-Szálih Szálih | 1351–1354 | |
| an-Nászir Haszan | 1354–1361 | másodszor a trónon |
| al-Manszúr Muhammad | 1361–1363 | |
| al-Asraf Saabán | 1363–1377 | |
| II. Al-Manszúr Ali | 1377–1382 | |
| asz-Szálih Háddzsi | 1382 | először a trónon |
| az-Záhir Barkúk | 1382–1389 | bitorló, az első cserkesz (burdzsi) mamlúk származású szultán |
| al-Manszúr Háddzsi | 1389–1390 | asz-Szálih Háddzsí restaurációja alkalmával új titulust vett fel. |
Cserkesz (burdzsi) mamlúkok (1382 – 1389; 1390 – 1517) [szerkesztés]
| Név | Uralkodása | Megjegyzések |
|---|---|---|
| az-Záhir Barkúk | 1390–1399 | másodszor a trónon; ismét megbuktatta a restaurált hatalmú Háddzsit |
| an-Nászir Faradzs | 1399–1405 | Barkúk fia, összeesküvéstől tartva elmenekült a palotából, mire lemondatták |
| al-Manszúr Abd al-Azíz | 1405 | Barkúk fia, Faradzs öccse. Bátyja távollétében kiáltották ki szultánnak, ám az visszatérve lemondatta |
| an-Nászir Faradzs | 1405–1412 | másodszor a trónon; a lázadó szíriai helytartók elleni harcban fogságba esett és kivégezték |
| al-Musztaín | 1412 | kalifa, Faradzs meggyilkolása után a lázadók tették szultánná; Még abban az évben lemondatták |
| al-Muajjad Sajh | 1412–1421 | Barkúk mamlúkja, szíriai helytartó és lázadó |
| al-Muzaffar Ahmad | 1421 | Sajh fia, kétéves csecsemőként került trónra |
| az-Záhir Tatar | 1421 | Barkúk mamlúkja, a csecsemő Ahmadot letéve került trónra, ám rövidesen elhunyt |
| asz-Szálih Muhammad | 1421–1422 | Tatar fia, tízesztendősen került trónra |
| al-Asraf Barszbáj | 1422–1438 | Barkúk mamlúkja, atabég Muhammad mellett, akit megbuktatva lett szultán |
| al-Azíz Juszuf | 1438 | Barszbáj fia, tizennégy évesen került trónra |
| az-Záhir Csakmak | 1438–1453 | Barkúk mamlúkja, Júszufot letéve került trónra |
| al-Manszúr Uszmán | 1453 | Dzsakmak fia, két hónap után megbuktatták |
| al-Asraf Inál | 1453–1461 | Barkúk mamlúkja, Uszmánt letéve került trónra |
| al-Muajjad Ahmad | 1461 | Ínál fia, hónapokon belül letették |
| az-Záhir Huskadam | 1461–1467 | al-Muajjad Sajh mamlúkja, Ahmad atabégje és megbuktatója |
| az-Záhir Jalbáj | 1467 | al-Muajjad Sajh mamlúkja, az előkelőségek jelölték ki Huskadam örökösének |
| az-Záhir Timurbuga | 1467–1468 | Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra, majd két hónap múltán lemondatták |
| al-Asraf Káitbej | 1468–1496 | Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra |
| II. An-Nászir Muhammad | 1496–1498 | Kájitbáj fia, tizennégy évesen került trónra; de önállósodási tervei miatt meggyilkolták |
| az-Záhiir Kánszauh | 1498–1500 | Kájitbáj mamlúkja, a befolyásos Túmán Báj tette trónra és buktatta meg |
| al-Asraf Dzsanbulát | 1500–1501 | Kájitbáj mamlúkja, atabég; Túmán Báj tette trónra és buktatta meg |
| al-Ádil Túmán Báj | 1501 | Kájitbáj mamlúkja, davádár, két elődjének trónra segítője és megbuktatója |
| al-Asraf Kánszauh | 1501–1516 | Kájitbáj mamlúkja, az előkelőségek tették trónra |
| al-Asraf Túmán Báj | 1516–1517 | Kánszauh unokaöccse, davádár. Elődje halála után választották szultánná, az oszmán hódítás során elvesztette hatalmát és életét. |
Oszmán időszak [szerkesztés]
A oszmán törökök 1517-ben szállták meg Egyiptomot és Szíriát. Innentől kezdve a Nílus völgye a török szultán befolyása alá tartozott.
Mohamed Ali utáni időszak alkirályai, szultánjai (1805 – 1922) [szerkesztés]
| Portré | Név | Uralkodása | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Mohamed Ali * 1769. március 4. † 1849. augusztus 2. |
1805 – 1848 | ||
| Ibrahim * 1889 † 1848. november 10. |
|
||
| I. Abbász * 1813. július 1. † 1854. július 13. |
1849 – 1854 | ||
| Szaid * 1822. március 17. † 1863. január 13. |
1854 – 1863 | ||
| Iszmáil * 1830. december 31. † 1895. március 2. |
1863 – 1879 | ||
| Tavfik * 1852. november 15. † 1892. január 7. |
1879 – 1892 | ||
| II. Abbász * 1874. július 14. † 1944. december 19. |
1892 – 1914 | ||
| Husszein Kámil * 1853. november 21. † 1917. október 9. |
1914 – 1917 | Szultán már. | |
| I. Fuád * 1868. március 26. † 1936. április 28. |
1917 – 1922 |
Egyiptom királyai (1922 – 1953) [szerkesztés]
| Portré | Név | Uralkodása | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| I. Fuád (2x) |
1922 – 1936 | ||
| Faruk * 1920. február 11. † 1965. március 18. |
1936 – 1952 | ||
| - | II. Fuád * 1952. január 16. |
1952 – 1953 | |
|
|
|||
Tabló [szerkesztés]


