Brezine (Lipik)
| Brezine | |
 | |
| A Szent András kápolna. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Lipik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33543 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 184 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 27′ 31″, k. h. 17° 02′ 59″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 31″, k. h. 17° 02′ 59″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brezine témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brezine (1910 és 1981 között Brezine Kukunjevačke) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Pozsegától légvonalban 52, közúton 65 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 11 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában fekszik. Keletről Kukunjevac, nyugatról Gaj, délről Janja Lipa falvak határolják. A falu egy délnyugat-északkeleti irányú, majd keleti irányba forduló 5 km hosszú dombháton fekszik, vele párhuzamosan, mintegy 500 méterre északnyugatra folyik a Bijela-patak. Határán áthalad a Banova Jaruga-Lipik vasútvonal.
Története[szerkesztés]
A település régészeti leletekben gazdag határa arról tanúskodik, hogy itt már ősidők óta élénk emberi élet folyt. A legrégibb leletek a Kutina-Dobrovac gázvezeték építésekor a „Greda” nevű lelőhelyen kerültek elő. Greda egy kelet-nyugati irányú hosszan elnyúló dombhát, mely dél felé a Pakra völgyére, az északi oldalon pedig a kis Krivajac-patak völgye felé lejt. Déli lejtőit átszeli a Banova Jaruga-Lipik vasútvonal, míg északi részét erdő borítja. A terület mezőgazdaságilag megművelt részén bronzkori cseréptöredékeket találtak, mely annak bizonyítéka, hogy ez a terület már a történelem előtti időben is lakott volt. Ugyancsak a gázvezeték építésekor tártak fel három középkori lelőhelyet. A Krčevine lelőhely a Krivajac-patak északi oldalán egy enyhe magaslaton található. Az itt talált cseréptöredékek középkori településre utalnak. A „Stupa” régészeti lelőhely a Krivajactól északra egy kelet-nyugati irányú dombon található, melyek a Brezine-Janja Lipa út szel át, keleti határán pedig a vasútvonal húzódik. Itt is középkori cseréptöredékek kerültek elő. A Donje polje lelőhely ugyancsak középkori cseréptöredékekkel egy a Krivajactól északra fekvő szántóterületen található. Mindez arra utal, hogy Brezine határában a középkorban több település is létezett.
A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. A település területe azonban úgy látszik nem maradt lakatlan. Erre utal, hogy mélyszántás alkalmával, majd 1897-ben a vasút építésekor a „Varošine” nevű területen sok régi téglát fordítottak ki a földből. A Bujavica-hegy lábánál a „Slatina” nevű szántóföld felett török vár állhatott, mely az idők során megsemmisült.
A török uralom után a területre a 17. század végétől folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Miután újraalakították Pozsega vármegyét területe a pakráci uradalom része lett. A mai település a 18. század elején keletkezett, 1736-ban már szerepel az uradalom falvainak összeírásában. Neve a nyírfa horvát „breza” nevéből származik, melyet arról kapott, hogy a falutól keletre eső, a mai vasútig terjedő területen sok nyírfa nőtt. Szent Andrásnak szentelt fa kápolnáját 1757-ben említi először az egyházi vizitáció. Több tulajdonos után 1760-ban a vármegye főispánjának gróf daruvári Jankovich Antalnak a birtoka lett. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Brezine” néven találjuk. 1857-ben 245, 1910-ben 657 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 76%-a horvát, 7%-a magyar, 6%-a cseh, 4-4%-a szerb és szlovák anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 83%-a horvát, 5%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 221 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 245 | 287 | 342 | 542 | 595 | 657 | 625 | 698 | 646 | 644 | 555 | 468 | 374 | 308 | 261 | 221 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent András apostol apostol tiszteletére szentelt kápolnája.[4] A kápolna elődje még a 18. század első felében épült, de ezt 1763-ban rossz állapota miatt le kellett bontani. Ekkor építették a mai kápolnát tölgyfapalánkból, eltérő színű deszkákból épített kis toronnyal. Padlózata földes volt, a homlokzatot és a belső falakat sárral bevont vesszőfonadékkal borították. Az oltárt a fából készített menzával a pakráci plébániatemplomból hozták át ide, közepét Szent András vászonra festett képe díszíti. 1783 és 1810 között a kápolna északi oldalához sekrestyét építettek. A bejárat előtti előcsarnokot valószínűleg az 1911. évi felújításkor építették. 1932-ben a padlózatot téglával burkolták, mely a mai napig fennmaradt. A kápolnába rombusz alakú deszkákból összeállított egyszárnyú ajtón át lehet bejutni. Belül a kápolna felszerelése szegényes. A sokszögű szentélyt alacsony küszöbbel és mennyezetgerendával választották el a hajótól. A kápolna síkmennyezetű, melyet égszínkékre festettek és aranyszínű csillagokkal díszítettek. Az ablakok egykor a méhek által készített lép formájában készített ólomkeretbe illesztett hatszögletű üveggel voltak beüvegezve. Ma már ebből semmi sem látszik, csakúgy mint a barokk oltár sem, melyet rossz állapota miatt újra cseréltek. A kápolna a falu viszonylagos elzártsága miatt maradhatott fenn. 1932-ben az akkori plébános rábeszélte a helyieket egy új, falazott kápolna építésére. 1941-ben már meg is vásárolták hozzá a téglát, de a bontási munkákat a második világháború megakadályozta. A háború után a téglát elszállították és a közösségi házat építették fel belőle. Így a kommunista hatóságot akaratlanul is hozzájárultak ennek az építészeti emléknek a megőrzéséhez, mely a térség egyetlen fából épített szakrális épülete. A délszláv háború idején 1991-ben a kápolna a szerb felkelők és a jugoszláv hadsereg által súlyos károkat szenvedett, de 1998-ban teljesen megújították.
A Bijela-patakon egy régi malom található.
Gazdaság[szerkesztés]
A település lakói főként mezőgazdaságból élnek.
Oktatás[szerkesztés]
A helyi oktatás kezdeteiről 1897-ből történik említés, amikor a falu első tanítója Luka Lukiċ volt.
Egyesületek[szerkesztés]
DVD Brezine önkéntes tűzoltóegylet.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-388.
Források[szerkesztés]
- Lipik város hivatalos honlapja (horvátul)
- Lipik kulturális nevezetességei (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Az első katonai felmérés térképe
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A város turisztikai központjának honlapja (horvátul)
- Stjepan Benković: Pakrački kraj u XVIII. i XIX. stoljeću Povijesno društvo Pakrac – Lipik 2016. (horvátul)
