Antikommunista felkelések a keleti blokkban
| Antikommunista felkelések Európában | |||
| Hidegháború | |||
_k%C3%B6zn%C3%A9l._Harck%C3%A9ptelenn%C3%A9_tett_ISU-152-es_szovjet_rohaml%C3%B6vegek,_a_h%C3%A1tt%C3%A9rben_egy_T-34-85_harckocsi._Fortepan_24854.jpg) | |||
| Dátum | 1945–1965 | ||
| Helyszín | Keleti blokk | ||
| Casus belli | Antikommunizmus | ||
| Eredmény | Szovjet győzelem | ||
| Terület- változások | nincsen | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A keleti blokk országaiban (Kelet- és Közép-Európa) a második világháború után is folytatódtak az antikommunista felkelések és ellenállások. A következő országokban került sor fegyveres ellenállásra vagy bármilyen antikommunista megmozdulásra:
| Ország | Év | Típus (Név) |
|---|---|---|
 Lengyel Népköztársaság
|
1945–1963 | Partizánmozgalom (Elátkozott katonák) |
| 1956 | Munkásfelkelés (Poznańi június) | |
.svg){kind=small} Magyar Népköztársaság
|
1956 | Forradalom és szabadságharc |
.svg){kind=small} Román Népköztársaság
|
1945–1950 | Fegyveres ellenállási mozgalom |
 Jugoszlávia
|
1945–1950 | Fegyveres ellenállási mozgalom (Csetnik) |
 Csehszlovákia
|
1968 | Tüntetéssorozat (Prágai tavasz) |
 Ukrajna
|
1945–1956 | Fegyveres ellenállás (Ukrán Felkelő Hadsereg) |
| Bolgár Népköztársaság | 1945–1960 | Partizánmozgalom (Goryani) |
 Észtország
|
1945–1956 | Gerillaháború |
 Lettország
| ||
 Litvánia
|
Lengyelország[szerkesztés]
Az 1956-os poznańi munkásfelkelés egy tömegfelkelés volt a Lengyel Népköztársaságban, 1956. június 28 és 30. között. A tüntetések során a dolgozók jobb munkafeltételeket és a kormány távozását követelték. A tüntetés a Cegielski gyárból indult ki, s rövidesen tömeggyűléssé vált. A város központjában 28-án mintegy 100 000 fő gyűlt össze, a Közbiztonsági Minisztérium helyi kirendeltsége elé. A tömegre a Lengyel Néphadsereg mintegy 10 000 katonája és nagyságrendben 400 tankja támadt rá, Stanisław Popławski vezetésével.
A halálos áldozatok száma 57 és 100 fő között volt, közöttük a tiltakozás leverésének arcává vált 13 éves Romek Strzałkowski. A felkelés hatására rövidesen távozott a hatalomból a párt addigi első titkára Edward Ochab és a vezetést Władysław Gomułka vette át, valamint a szovjet ellenőrzés az ország fölött csökkent.
Magyarország[szerkesztés]
Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával végül győzött. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a Szovjet Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek. Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.
Románia[szerkesztés]
A mozgalom főleg 1945–1962 között volt aktív. Az ellenállók kis, fegyveres csapatokba szerveződve rejtőzködtek, elsősorban a Kárpátokban, de Dobrudzsában is aktívak voltak.
Az önmagukat gyakran hajdúkként megnevező csapatok létezését a romániai kommunista rezsim minden eszközzel igyekezett titokban tartani, illetve amit nem lehetett ellhallgatni, azt útonállók akcióinak nevezték. A szovjet- és kommunistaellenes csapatok részben a volt legionáriusokból toborzódtak, de többségükben a kollektivizálásnak ellenálló parasztokból álltak. Ezenkívül a katonaságból is többen harcoltak az ellenállásban. A CIA igyekezett a Nyugatra menekült románok közül toborozni segítséget az ellenállóknak, de a kis számú, ejtőernyővel bejuttatott embereket gyorsan elkapták, amiben valószínűleg része volt Kim Philby kémnek is, aki az angoloktól információt szivárogtatott kommunistáknak.
Csehszlovákia[szerkesztés]
A Prágai tavasz 1968 januárjától augusztus végéig tartó csehszlovákiai kísérlet volt az „emberarcú szocializmus” megteremtésére, a politikai, társadalmi és gazdasági élet, a párt és az állam demokratizálására.
Az új csehszlovák főtitkár, Alexander Dubček 1968 januárjában nekilátott, hogy a párt és a rendszer demokratizálásával úrrá legyen az immár tüntetésekbe torkolló, széles körű társadalmi elégedetlenségen, amelyet két évtized elhibázott gazdaságirányítása és elnyomó belpolitikája váltott ki. Véget kívánt vetni a koncepciós pereknek, szabadlábra helyeztetett minden politikai elítéltet. Márciusban eltörölte a sajtócenzúrát és az utazási korlátozásokon is enyhített. Sikerére és népszerűségére jellemző, hogy bár az országban óriási volt az elégedetlenség, főtitkársága idején a tömegek továbbra sem kérdőjelezték meg a párt vezető szerepét (kérdés, hogy ez hosszú távon is így maradt volna-e). Ám Dubček, miközben a jó viszony fenntartására törekedett Moszkvával, nem mérte föl, milyen kihívást jelentenek reformjai a „testvérpártok” – a többi szocialista ország vezetése – számára. A munkásosztály keletnémet és lengyel „élcsapatának” is megvoltak a maga legitimációs problémái, s az ottani vezetők világosan látták, hogy a cseh példa nyomán olyan engedményekre kényszerülhetnek, amelyek alááshatják a hatalmukat, sőt a Varsói Szerződés összeomlását is előidézhetik. Brezsnyev szovjet pártfőtitkár a helyzetet különösen veszélyesnek ítélte, és hosszas tárgyalások, egyeztetés után augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel megindította a „Duna hadművelet” fedőnevű katonai offenzívát,(wd) melyben a szovjet csapatok lengyel, magyar és bolgár támogatással bevonultak Csehszlovákiába (a készenlétben álló keletnémet haderőt Moszkva végül visszarendelte a német–cseh határról). Albániát és Romániát nem vonták be a műveletbe: előbbi teljesen különutas politikát folytatott (később teljesen szakított a Szovjetunióval és elszigetelődött), ezért nem lehetett számítani az egyetértésére, Románia pedig olyan szerepet játszott Moszkva megbízásából, amivel liberálisabbnak akart tűnni a nyugati országok és Jugoszlávia előtt, hogy így könnyebben a bizalmukba férkőzhessen.
A Varsói Szerződés egyes tagállamainak csapatai a tüntetéseket rövid úton elfojtották, tankjaik „helyreállították” a rendet. A hatalmas katonai túlerővel szemben a csehszlovák hadsereg meg sem próbálta fölvenni a harcot, mivel az intervencióra számító csehszlovák vezetés eleve parancsot adott az ellenállás elkerülésére. Dubček felhívásának megfelelően a lakosság körében sem bontakozott ki jelentős, szervezett ellenállás, áldozatai azonban így is voltak az offenzívának, katonák és polgári személyek egyaránt.
Balti országok[szerkesztés]
Bulgária[szerkesztés]
Ukrajna[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Kun Miklós előadása
- Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World Politics. Oxford: Oxford University Press. 2004.
- Szalai Zoltán: 1968 a vasfüggönyön innen és túl: Interjú Pavel Schnabellel. Élet és Irodalom, LII. évf. 21. sz. (2008. május 23.) Hozzáférés: 2017. május 25.
- Szalai Zoltán: „Ha lett volna rá idő”: Interjú Jirí Kostával. Élet és Irodalom, LII. évf. 32. sz. (2008. augusztus 8.) Hozzáférés: 2017. május 25.
- 20. századi magyar történelem 1990–1994. Szerk. Pölöskei Ferenc, Gergely Jenő, Izsák Lajos. Budapest: Korona. 2001. 356–357. o. ISBN 963-81-5355-5
- Tabajdi Gábor: A III/III krónikája. Budapest: Jaffa. 2013.
- Ball, S. J.: The Cold War: An International History, 1947–1991 (1998), British perspective; short summary; online edition
- Boyle, Peter G.: American-Soviet Relations: From the Russian Revolution to the Fall of Communism, 1993
- Clarke, Bob: Four Minute Warning: Britain's Cold War (2005)
- Watry, David M.: Diplomacy at the Brink: Eisenhower, Churchill, and Eden in the Cold War, Baton Rouge: Louisiana State University Press, 2014
- Jaroslaw Oracijewski–Zofia Trojanowicz: Poznan, 1956, AB Független, Budapest, 1983, (Kelet-Európa elnyomott munkásfelkelései)