Ang Szán Szu Csí

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ang Szán Szu Csí
Aung San Suu Kyi.jpg
Született
1945. június 19. (69 éves)
Rangun
Foglalkozása politikus
szerző
író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ang Szán Szu Csí témájú médiaállományokat.
Ang Szán Szu Csí 2011 novemberében

Ang Szán Szu Csí[1] (burmai nyelven Aung San Suu Kyi (Burmese).svg, nyugaton: Aung San Suu Kyi; 1945. június 19., Rangun, Mianmar) burmai politikus, az 1980-as évek óta harcol hazája erőszakmentes demokratizálásáért. 1991-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki „A demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes küzdelméért.”

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja, Ang Szán a Burmai Független Hadsereg (Burma Independence Army, BIA) parancsnoka és az antifasiszta szabadság-liga (Anti-Fascist People's Freedom League, AFPFL) elnöke volt, valamint az akkori Burma Angliától való elszakadásáért folyó küzdelem előharcosa volt. 1947-ben egy kabinetülésen merénylet áldozata lett. Ő lett volna Burma első szabadon választott elnöke.

Édesanyja Daw Khin Csí („Daw” a burmai nyelvben nők tiszteletteljes megszólítására szolgál) a burmai politika tekintélyes személyisége lett; elsősorban a szociálpolitika területén tevékenykedett. 1960-tól országa követeként Indiában dolgozott; itt nőtt fel Ang Szán Szu Csí. Elit iskolákba járt, barátságot kötött Indira Gandhival és fiaival (Rajiv és Sanjay) is. Újdelhiben (Lady Shri Ram College) folytatott középiskolai tanulmányai után Angliában az Oxfordi Egyetemen tanult. Egyetemi tanulmányait 1969-ben fejezte be filozófiában, politika- és gazdaságtudományban szerzett diplomával. 1969 és 1971 között New Yorkban az ENSZ-titkárságon dolgozott, szabadidejében pedig egy kórházban segített. 1972-ben férjhez ment a brit származású Michael Arishoz, a tibeti kultúra tudósához. Két fiuk született. Kezdetben Bhutánban éltek, majd 1974-ben Oxfordba költöztek, ahol Michael Aris munkát kapott az egyetemen.

Szu Csí írni kezdett; kutatómunkát végzett Burma történetével és édesapja életével kapcsolatban, amiről 1984-ben könyvet jelentetett meg. 1985-ben ösztöndíjjal Kiotóba utazott, és miközben tovább bővítette édesapjáról szóló ismereteit és további cikkeket írt Burmáról, hazája, Ne Win vezetése alatt teljesen elhatárolódott a külvilágtól. 1988-ban, édesanyja betegsége miatt visszatért hazájába: szemtanúja volt Ne Win visszalépésének, az egyetemisták utcai demonstrációinak és azok véres elfojtásának (1988. augusztus 8. – 8888 Uprising). Ugyanebben az évben augusztus 26-án került sor első nyilvános beszédére a Shvedagon-pagoda előtt, amiben Burma demokratikus fejlődéséért szállt síkra. Az egyetemista vezetők 10 pontban állították össze követeléseiket egy demokratikus burmai kormány visszaállításával kapcsolatban. Szeptember 18-án korlátlan hatalommal ellátott Saw Maung tábornok és katona-kormánya vette át a hatalmat, ami minden demokratikus törekvést megtiltott, a demokráciáért folytatott mozgalmakat erőszakkal leverte.

1988. szeptember 27-én megalakult a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elnevezésű burmai politikai párt Szu Csí vezetésével. A párt politikai célja az erőszak visszautasítása és a passzív rezisztencia (Civil Disobedience) volt. Ellene és követői ellen tett számos fenyegetés és erőszak ellenére folytatta választási kampányát, rendíthetetlenül a passzív ellenállásról szónokolt. 1989 februárjában megtiltották a választásokon való részvételét, július 20-án pedig első alkalommal házi őrizetbe helyezték. 1990-ben pártja megnyerte ugyan a választásokat, de az eredményeket a katonai vezetés nem ismerte el: Szu Csít újból házi őrizetbe kényszerítették, sok egyetemistát és ellenzéki vezetőt pedig letartóztattak és megkínoztak, aminek következtében Szu Csí addig folytatott éhségsztrájkot, míg nem biztosították a megfelelő bánásmódot számukra.

1991 júliusában az Európai Parlament bátorságát, valamint a demokrácia és a béke értékei iránti elkötelezettségét díjazva Szaharov-díjjal tüntette ki és ugyanebben az évben béke Nobel-díjat kapott az emberi jogokért folytatott erőszakmentes küzdelméért. A világ felfigyelt Szu Csí és hazája sorsára. A Nobel-díjat fiai vették át, mivel Szu Csí attól félt, hogy ha elhagyja az országot nem engedik többé vissza (korábban szabadságot ígértek neki azzal a feltétellel, ha elhagyja hazáját). 1995. július 10-én oldották fel a házi őrizetét, de mozgástere további négy évig elég korlátozott volt, életét pedig állandó veszély fenyegette népszerűsége miatt. Újságírók és ENSZ-küldöttek kaptak engedélyt, hogy meglátogassák, de férjét, aki 1999-ben elhunyt, nem láthatta. 2000-ben újból megerősítették a házi őrizetet, két évvel később megint szabaddá nyilvánították.[2] 2003-ban a katonai vezetés letartóztatta, s miután egy ideig börtönben (Insein Prison) volt, és megoperálták (eltávolították a méhét), ismét saját házának foglya lett.

Ang Szán Szu Csí mikrofonnal beszél az emberekhez

2006. május 20-án került sor Szu Csí és Ibrahim Gambari ENSZ-küldött találkozására Rangunban. Három év óta ez volt az első összejövetele egy külföldi küldöttel; a találkozó egy új diplomáciai ENSZ-misszió keretében jött létre, amely során a burmai kormánnyal az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a demokrácia visszaállításáról volt szó. Minden remény megvolt arra, hogy a politikusasszonyt szabadon engedik, de a kormány Kofi Annan ENSZ-főtitkár közvetlen apellációját ("I'm relying on you, General Than Shwe, to do the right thing")[3] semmibe véve, május 26-án további egy évvel meghosszabbította a házi őrizetet.[3] Az egy év letelte után, a nyilvánosság ellenkezése ellenére 2007. május 25-én ismét egy éves hosszabbítás történt.[4]

A buddhista szerzetesek tiltakozó felvonulása során (2007. szeptember 22.) egy kb. 1000 főből álló csoportnak sikerült Szu Csí University Avenue 54. szám alatti házához nyomulni, mire Szu Csí 15 percig a háza elé állt. Négy év óta ekkor jelent meg először a nyilvánosság előtt. Ibrahim Gambarival, az ENSZ különbegbízottjával történt két találkozó után (2007. szeptember 30. és október 2.) a katonai junta a nyilvánosság nyomására engedni látszott és egy ajánlatott tett: amennyiben Szu Csí felhagy irányvonalaival és „bevall olyan bűnöket, amelyeket nem követett el” (a kormány szerint „konfrontációra és Burma teljes elpusztítására hívja fel az embereket, valamint nemzetközi szankciókat követel”), Than Sve, a mianmari katonai kormányzat vezetője személyesen találkozik vele.[5] Ang Szán Szu Csí pártja visszautasította a junta vezetőjének tárgyalási ajánlatát. Az Egyesült Államok arra kérte a juntát, hogy előfeltételek nélkül tárgyaljon Szu Csível.[6]

2008. május 10-én, majd 24-én két lépcsőben lebonyolított referendumon (a referendum az első szavazás volt Mianmarban az 1990-ben tartott parlamenti választások óta, amelyen Ang Szán Szu Csí pártja elsöprő győzelmet aratott) a katonai kormányzat által támogatott új alkotmány 92,4 százalékos támogatást kapott,[7] a részvételi arány országosan a 98 százalékot is elérte. A junta propagandája szerint az új alkotmány megnyitja az utat a 2010-ben tartandó „többpárti választások” és a hatalom civilek kezébe történő fokozatos átadása előtt. Az ellenzék pártja csalásnak minősítette az új alkotmányról szóló népszavazást: szerintük az új alaptörvény az 1962 óta hatalom lévő hadsereg vezető szerepének megerősítését szolgálja. Az új alkotmány emellett megfosztja Ang Szán Szu Csít a választásokon való indulás jogától.

2007. május 27-én a mianmari katonai hatóságok újabb hat hónappal meghosszabbították Ang Szán Szu Csí ellenzéki vezető házi őrizetét, ami ezúttal a rezsim kegyetlensége és provokáció a nyugati államok ellen, amelyek a Nargis-ciklon áldozatai számára 50 millió dolláros segélyt szavaztak meg. Az Egyesült Államok, az ENSZ és az Európai Unió is a junta köszöneteként Szu Csí szabadon engedését remélte. A katonai vezetés viszont az elfogadott új alkotmány birtokában megerősödött és „a demokráciához vezető út” egyengetése helyett a katonai rezsim hatalmának további megszilárdításán dolgozott, például olyan klauzulákkal, amely kizárja azon személyek részvételét a kormányból, akik külföldi személyekkel kötöttek házasságot.[8]

2009. májusában, néhány nappal házi őrizetének vége előtt ismét letartóztatták a politikusasszonyt. Az ellenzéki vezetőt azzal vádolják, hogy megsértette a házi őrizet szabályait: egy amerikai férfit fogadott otthonában eltitkolva ezt a hatóságok elől. Az amerikai férfit (John Yettaw) Szu Csí őrei beengedték; Yettaw állítólag a szomszédos tavon átúszva hatolt be a birtokra, ám más források azt állítják, hogy a junta küldte, ürügyül a letartóztatáshoz és a tárgyaláshoz, melyek célja, hogy megakadályozzák az ellenzéki politikusasszony részvételét a 2010-ben megrendezendő választásokon.[9]

2010. november 13-án házi őrizetét feloldották.[10]

2000-ben Bill Clinton a Szabadság Elnöki Medálja kitüntetést (Presidential Medal of Freedom) adományozta neki, a legnagyobb kitüntetést, amelyet civil kaphat az Amerikai Egyesült Államokban. Kanada 2007. október 17-én tiszteletbeli állampolgárságot adott neki, az amerikai kongresszus pedig 2007. december 17-én egyhangú szavazással a Kongresszus Arany Medáljával (Congressional Gold Medal)[11] tüntette ki.

A U2 ír rockegyüttes 2001-ben a „Walk on” című dalukban (All That You Can’t Leave Behind című album) állítottak neki emléket.

A Mirca Art művészei - hat kontinens közel harminc országából, így Magyarországról is - egy könyvet hoztak létre Ang Szán Szu Csíért, a művészeti szabadság felhasználásával az emberi szabadságjogokért való küzdelemért. A Freedom & Art - Szabadság és Művészet - könyv azért jött létre, hogy a művészek hatást gyakoroljanak a miamari helyzetre, de az amerikai festőművész, Carla Goldberg elsősorban a politikusasszony kiszabadításáért szerkesztette meg.[12] 2012-ben "The Lady" címmel, életéről filmet forgattak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Átírásához l. a meghallgatható kiejtését: Merriam-Webster, illetve egy ismertetőt
  2. Burmában kiszabadult az ellenzék vezére BBC Magyar adás 2002. május 6.
  3. ^ a b Burma extends Suu Kyi detention, Bangkok Post May 27, 2006
  4. Myanmar junta extends Suu Kyi detention by a year Reuters, May 25, 2007
  5. Machthaber in Birma will Suu Kyi treffen NetZeitung 04. Okt 2007
  6. Nem tárgyal a juntával a mianmari ellenzék Origo Nagyvilág 2007. október 5.
  7. Mianmarban jóváhagyták az új alkotmányt Duna Televízió 2008. május 15.
  8. Junta ohne Gnade: Suu Kyi bleibt unter Hausarrest Die Presse 2008. május 27.
  9. Der Spiegel Nr. 21./18. május 9. 94. oldal Der mysteriöse Gast
  10. Burma releases pro-democracy leader Aung San Suu Kyi (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  11. Congressional Gold Medal Recipients (1776 to Present)
  12. Freedom & Art

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]