Airbus A380

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Airbus A380
Airbus A380 Storm.jpg
Airbus A380 az Airbus vállalat színeiben

Funkció Utasszállító repülőgép
Gyártó Airbus
Gyártási darabszám 138 (2014. augusztus 30-i adat)[1]
Ár 414,4 M USD [2]
Fő üzemeltetők UAE Emirates
Szingapúr Singapore Airlines
Ausztrália QANTAS Airways
Németország Lufthansa

Első felszállás 2005. április 24.
Szolgálatba állítás 2007. október 25. (Szingapúr-Sydney)

Az Airbus A380 kétszintes, négyhajtóműves, széles törzsű utasszállító repülőgép, az európai Airbus vállalat terméke. Az A380 jelenleg a maga nemében a legnagyobb repülőgép a világon. Első felszállását 2005. április 27-én hajtotta végre a franciaországi Toulouse-ból, első menetrend szerinti útját 2007. október 25-én teljesítette Szingapúr és Sydney között a Singapore Airlines színeiben. Méretei miatt hamar ráragadt a „Superjumbo” becenév. A repülőgép magyar repülőtéren (a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren) először 2011. október 2-án, vasárnap délután fél 1 után néhány perccel szállt le, kimondottan reprezentációs céllal. (A L.F.N. Repülőtér jelenleg nem teljesen alkalmas az Airbus A380-as kiszolgálására.) A Lufthansa tulajdonában lévő gép két órát töltött a kifutón, ahol a sajtó képviselői kívülről-belülről megnézhették, majd látványos manőver keretében elrepült. Magyarország légterében is rendszeresen megfordul.

Fejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Airbus A380 az Emirates színeiben a 2005-ös Dubaji repülőnapokon
A Polet Airlines egyik bérelt An–124 Ruszlanjából rakodják ki az Emirates A380 1/3 méretarányú makettjének törzsközép-szekcióját
A prototípus első leszállása 2005. április 27-én

Az Airbus az 1990-es évek elején kezdett egy minden addiginál nagyobb, több mint ötszáz férőhelyes gép tervezésébe. Az európai nagyvállalat vezetői a Boeing 747 Jumbo ellenfelének, majd örökösének szánták az óriást. A tervezés 1994 nyarán kezdődött A3XX néven. Amikor az első gép 2005. április 27-én felemelkedett, majd 4 órányi tesztrepülés után sikeresen földet ért, a manővert több mint 70 000 ember figyelte. A típus légialkalmassági bizonyítványát 2006. december 12-én kapta meg (egyszerre az amerikai FAA-tól és az európai EASA-tól). Első példányának átadása az első üzemeltető, a Singapore Airlines részére 2007. október 15-én történt. Az első menetrend szerinti repülésre (SzingapúrSydney, SQ380 járatszámmal) 2007. október 25-én került sor. A jegyeket a Singapore Airlines az eBay aukciós portálon értékesítette. A jegyek kikiáltási ára a turistaosztályra 3,80 dollár, az első osztályra 380 dollár volt. A jegybevételből befolyt 1,25 millió $-t jótékonysági célokra ajánlották fel.

Az előzetes rendelések alapján eddig már 16 légitársaság jelezte az Airbus új óriásgépe iránti igényét, így a gyártás néhány éven belül fedezhetné a tervezés költségeit, amely az eredeti számítások szerint mintegy 250 gép eladása után megtérül. Ez azonban mára már kérdésessé vált, mivel az eredeti tervekhez képest – több halasztás után – egyelőre két évet késnek a gépátadások. Az amerikai FedEx az első megrendelő, amely a csúszás hatására 10 darabos lekötött és 10 db opciós rendelését 2006. november 7-én lemondta (a FedEx egyúttal bejelentette 15+15 db Boeing 777-es tehergép megrendelését).

A program eddigi legnagyobb megrendelője, az Emirates a késések miatt szintén bizalmatlanná vált. A 2009-re tolódó A380–800F- átadások miatt ezek helyett is utasváltozatot rendelt.[3] Az Emirates ezután 2006 októberében 20 Airbus A340–600-as rendelést és opciót törölt, illetve saját szakértőket küldött a gyártóhoz az A380-as típus módosított átadási menetrendjének ellenőrzésére. A sorozatgyártás 2007-es indulása után a program 2008-ban már zökkenőmentesen folytatódott, a 2007-es első átadott gépet 2008-ban már az erre az évre betervezett tizenkét darab követte.[4]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Airbus A380 legjellemzőbb, ezidáig egyedülálló tulajdonsága a két, a gép teljes hosszában elnyúló utastér. A sugárhajtású utasszállító repülőgépek közül két szinttel eddig egyedül a Boeing 747-es típusa rendelkezett, de azon az alsó utastéren kívül fent csak a pilótafülke és egy kisméretű (első osztály: 8–16, új típusú business class 20–22, turistaosztály körülbelül 60 utas) utaskabin található, amely nem húzódik végig a test teljes hosszában, míg az Airbus A380-ason mindkét szinten, teljes hosszban, teljes értékű utastereket alakítottak ki, és ezeket változatos módon lehet variálni a megrendelők kívánsága szerint. A Singapore Airlines gépén a luxusosztályon tizenkét hálószoba áll az utasok rendelkezésére, amely külön ülésekkel és fix ággyal rendelkezik. A közel-keleti megrendelők bizonyos gépeikre éjszakai klubot és játszóteret is megálmodtak, míg a kínaiak olyan változatot is fontolgatnak, ami a nagy utasforgalom kiszolgálására csak turistaosztályú helyekkel rendelkezne. A két szintet két lépcső köti össze, a gép elején egy egyenes, a végén egy félköríves. A pilótafülke a Boeinggel ellentétben az alsó szinten található.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A380–800[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenleg gyártásban lévő, utasszállító típus.

A380–900[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az A380 hosszabb és nagyobb kapacitású változata. Az A380–800-tol eltérően hossza 79 méter lenne, befogadóképessége normál kivitelben 650 utas, de maximálisan körülbelül 900 utast tudna szállítani. 2010 májusában az Airbus bejelentette, hogy az A380–900 fejlesztését elhalasztották addig, amíg az A380–800 gyártása stabilizálódik. Az e változatból rendelő légitársaságok: Az Emirates, a Virgin Atlantic, a Cathay Pacific, az Air FranceKLM, a Lufthansa, a Kingfisher Airlines és az ILFC.

A380–800F[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Airbus A380–800F az A380 teherszállító változata, de a tervezése bizonytalan ideig szünetel. Erre a változatra az ILFC, az Emirates, a FedEx és a UPS adták le a rendelésüket, de a késések miatt a rendeléseiket törölték vagy az utasszállító változatra váltották át.

Üzemeltető légitársaságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. augusztus 30-ig a típus változataiból összesen 318 darabot rendeltek meg, ebből 138 darabot szállítottak le, összesen 138 gép áll ténylegesen szolgálatban.[1]

A szállítások évenkénti bontásban:[* 1]

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
1 12 10 18 26 30 25 16

A típus üzemeltetői és rendelői, célállomásokkal:

Légitársaság A380-800 További
rendelés
Bázis Jelenlegi célállomások Bejelentett célállomások
Franciaország Air Austral 2 Réunion
Franciaország Air France 10 2 Párizs-CDG Johannesburg
New York-JFK
Washington
Tokió-Narita
Los Angeles
Sanghaj-Pudong
San Francisco
Hongkong
Abidjan (2014. október 26-tól)
Miami (2014. december 1-től)
Írország Amedeo (Lízingcég) 20 Dublin
Dél-Korea Asiana Airlines 2 4 Szöul Hongkong
Los Angeles
-
Egyesült Királyság British Airways 6 6 London-Heathrow Los Angeles
Hongkong
Johannesburg
Washington
Szingapúr (2014. október 28-tól)
Kína China Southern Airlines 5 Peking
Kanton
Shanghai-Pudong
Los Angeles
Kunming
Shenzen
Sydney (2014. december 5-től)
UAE Emirates 50 90 Dubaj London-Heathrow
Manchester, Dzsidda
Párizs-CDG
New York-JFK
Auckland, Sydney-n át
Peking, Toronto
Bangkok, Szöul
Hongkong, München
Sanghaj-Pudong
Kuala Lumpur, Amszterdam
Auckland, Melbourne-ön át
Moszkva-Domogyedovó
Szingapúr, Los Angeles
Auckland, Brisbane-en át
Mauritius, Zürich, Róma
Barcelona, London-Gatwick
Kuvaitváros
Mumbai
Frankfurt
Dallas (2014. október 1-től)
San Francisco (2014. december 1-től)
Houston (2014. december 3-tól)
UAE Etihad Airways 10 Abu-Dzabi London-Heathrow (2014. december 27-től)
Sydney (2015 június 1-től)
Korea Korean Air 10 Szöul Hongkong
New York-JFK
Los Angeles
Atlanta
Párizs-CDG
Németország Lufthansa 12 2 Frankfurt Johannesburg
Szingapúr
Houston
Sanghaj-Pudong
Miami
Peking (2014. október 26-ig)
New York-JFK (2014. október 26-ig)
San Francisco
Delhi (2014 október 26-tól)
Mumbai (2014. október 26-tól)
Malajzia Malaysian Airlines 6 Kuala Lumpur London-Heathrow
Párizs-CDG
Ausztrália Qantas 12 8 Sydney
Melbourne
London-Heathrow, Dubajon át
Los Angeles
Hongkong (2014. szeptember 28-ig)
Dallas (2014. szeptember 29-től)
Katar Qatar Airways 10 Doha London-Heathrow (2014. október 10-től)
Párizs-CDG (2014. október 16-tól)
Szingapúr Singapore Airlines 19 5 Szingapúr Sydney
Melbourne (2014. október 26-ig)
London-Heathrow
Párizs-CDG
Los Angeles, Tokió-Naritán át
Hongkong
Zürich
New York-JFK, Frankfurton át
Sanghaj-Pudong
Delhi
Mumbai
Peking
Auckland (2014. október 27-től)
Thaiföld Thai Airways 6 Bangkok Frankfurt
Tokió-Narita
Párizs-CDG
Hongkong
Oszaka
-
Oroszország Transaero 4 Moszkva 2015-től
Egyesült Királyság Virgin Atlantic 6 London 2018-tól
Összesen 138 179

Balesetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Airbus A380 típussal repülés közben eddig egy baleset történt, aminek nem voltak áldozatai, és a repülőgép sem szenvedett javíthatatlan sérülést.[5]

  • 2010. november 4-én a Qantas Airways egyik A380–842 (VH–OQA) repülőgépén hajtóműhiba lépett fel. A személyzet repülés közben rendellenességet (PAN) és lehetséges hajtóműhibát jelentett. A hajtóművön nyílt sérüléses hiba (ún. uncontained engine failure) keletkezett, a repülőgép szárnya is megsérült, a tüzelőanyag folyni kezdett, valamint hidraulikai és elektromos rendszerek is sérültek. A repülőgép sikeresen landolt, az utasokat a személyzet nem evakuálta. Megállás után az 1. számú hajtóművet nem lehetett leállítani, ezért az utasokat a gép jobb oldali ajtóin keresztül szállították ki. A bal oldalon járó hajtóművet később a tűzoltók segítségével lefojtották. A sérüléseket a 2. számú hajtóműből elszabadult kompresszorjárókerék-darabok okozták.[6]

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Airbus A380 üléselrendezése
(balra az alsó, jobbra a felső szint látható)
Az Airbus A380 keresztmetszete
(a két lila doboz poggyászkonténer a raktérben)
A világ legnagyobb repülőgépeinek méret szerinti összehasonlítása
Méretek A380–800 A380–800F
Hossz 72,73 m 73 m
Magasság 24,10 m 24,10 m
Törzsátmérő 7,14 m
Utastér szélesség fő fedélzet: 6,54 m
felső fedélzet: 5,80 m
Utastér hossz fő fedélzet: 49,90 m
felső fedélzet: 44,93 m
50,68 m
Szárny fesztávolság 79,8 m
Szárny felület 846 m²
Szárnynyilazás 33,5°
Futómű tengelytáv 31,88 m 30,4 m
Nyomtávolság 14,3 m
Tömeg A380–800 A380–800F
Legnagyobb guruló tömeg 562 t 592 t
Legnagyobb felszállótömeg 560 t 590 t
Legnagyobb leszállótömeg 386 t 427 t
Legnagyobb tömeg (üzemanyag nélkül) 361 t 402 t
Üzemanyag mennyisége 310 000 liter
Üzemeltetési adatok A380–800 A380–800F
Hajtóművek (4 db) Rolls-RoyceTrent 970
Engine Alliance GP7270
Rolls-Royce Trent 900
Engine Alliance GP7000
Hajtóművek tolóereje 311 kN 340 kN
Személyzet két pilóta + utaskísérők két pilóta
Ülések száma 300 (3 osztályon)
644 (2 osztályon)
853 (1 osztályon)
Hatótávolság 15 200 km 10 400 km
Utazósebesség Mach 0,89 (945 km/h)
Max. repülési sebesség Mach 0,96 (1020 km/h)

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Airbus A380 megjelenésének és 2005-ös próbarepülésének hatására döntöttek úgy filmesek, hogy a 2006-os Casino Royale című James Bond filmben is szerepeltetnek egy prototípus óriásgépet, amely az addigi legnagyobb utasszállító a világon. Ez a fiktív gép a "Skyfleet S570" névre hallgatott, és a British Airways egy leselejtezett Boeing 747-200-as gépének CGI-s módosításával hozták létre.[8]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az A380 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A 2014. augusztus 30-ig bezárólag tartalmazza a szállítások számát.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A380 témájú médiaállományokat.