Airbus A400M

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Airbus A400M
Az A400M második, Grizzly 2 nevű prototípusa 2010-ben
Az A400M második, Grizzly 2 nevű prototípusa 2010-ben

Funkciószállító repülőgép
GyártóAirbus Defence and Space
Gyártási darabszám92 db (2020.Január, 5DB prototipus)[1]
Ár100 millió

Személyzet3–4 fő
Első felszállás2009. december 11.
Szolgálatba állítás2013
Méretek
Hossz43,80 m
Fesztáv42,40 m
Magasság14,60 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg70 000 kg
Üzemanyag46 700 kg
Hasznos terhelés37 000 kg
Max. felszállótömeg141 000 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db EuroProp International TP400–D6
Teljesítmény4×8250 kW
Repülési jellemzők
Utazósebesség780 km/h
HatótávolságMaximális terheléssel: 3300 km
20 tonna teherrel: 6950 km
Legnagyobb repülési magasság11 300 m
Háromnézeti rajz
A400M repülőgépe rajza a Luftwaffe festésével
A400M repülőgépe rajza a Luftwaffe festésével
A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A400M témájú médiaállományokat.

Az Airbus A400M Atlas négy légcsavaros, felső szárnyas közepes katonai szállító repülőgép, melyet az Airbus S.A.S. fejleszt francia, angol, német, spanyol, olasz, belga, török és luxemburgi megrendelésre, főleg a Transall C–160 és a C–130 Hercules repülőgépek leváltására. Elsőként a Francia Légierőnél állították szolgálatba 2013-ban. Gyártása az Airbus Defence and Space sevillai üzemében folyik.

Története[szerkesztés]

A repülőgép első felszállása (kb. 2 éves késés után, melyet elsősorban az új hajtómű lassú fejlesztése okozott) 2009-ben volt. A repülőgépet megrendelte Malajzia és Dél-Afrika légiereje is, bár utóbbi 2009. november 5-én kilépett a programból.

Röviddel a típus első felszállása után, 2010 januárjában a fejlesztést vezető EADS bejelentette, hogy a megnövekedett fejlesztési költségek miatt leáll a fejlesztéssel, ha a megrendelők nem biztosítanak újabb pénzeket.[2] A többletköltség mintegy 7 milliárd USD volt.[3]

A gép 2 db támadó helikoptert vagy 116 katonát képes szállítani úgy, hogy harci körülmények között is manőverezhető marad. A szénszálas kompozit anyagokból készült szárnyaknak viszonylag kis súlya van, ezzel a gép összsúlya is kisebb. Azért alkalmaznak légcsavart sugárhajtómű helyett, mert így a gép poros földúton is képes leszállni (ilyen körülmények között egy sugárhajtómű kavicsokat szívna fel a talajról és ez a hajtómű tönkremenésével jár). A gép nagyjából kétszer annyi terhet képes szállítani, mint a Super Hercules C-130J.[3]

A gép hatodik, Grizzly 5 gyári jelzésű példányával 2012. december elején fejeződtek be a 300 órás funkcionális és megbízhatósági tesztek.[4] Ezek alapján a gép 2013 elején kapja meg a polgári és katonai típusengedélyeket. Az első sorozatgyártású példányt (amely a típus hetedik példánya lesz) 2013. augusztus 1-én adták át a Francia Légierőnek. Az Airbus Franciaország számára 2013-ban további két gépet fog szállítani. A típus második üzemeltetője Törökország lett, amely szintén 2013 folyamán kapta meg az első A400M-t. Az első török A400M 2013. augusztus 9-én szállt fel Sevillából. Nagy-Britannia, Németország és Malajzia 2014-ben kapja meg az első megrendelt gépeket.[5]

Rendelések[szerkesztés]

2009-es állapot szerint az alábbi rendeléseket adták az A400M-re: [6]

  •  Németország – 53 db – Németország eredetileg 60 darabot rendelt. Ezt a mennyiséget 2010 októberében 53 darabra csökkentették.[7] Felmerült, hogy Németország a csökkentett mennyiségből is eladna 13 darabot és csak 40 gépet állít szolgálatba.[8]
  •  Franciaország – 50 db[9]
  •  Spanyolország – 27 db. Az első spanyol gép berepülése 2016 októberében zajlott le. A gépet a Zaragozában állomásozó 31-es repülőszázad kapja.[10]
  •  Egyesült Királyság – 22 db – eredetileg 25 gépre adtak le rendelést, ezt 22-re csökkentették.
  •  Törökország – 10 db
  •  Dél-afrikai Köztársaság – 8 db: 2009. november 4-én a dél-afrikai kormány visszavonta a nyolc gépes megrendelését, elsőként a megrendelők közül. Okokként a megnövekedett költségeket és a folyamatosan csúszó átadási határidőt jelölték meg. Az Armscor jelentése szerint az 1,5 milliárd eurós költség 4,2 milliárdra nőtt, az átadás pedig 6 évet csúszik. A kabinet szerint „ez a teher megfizethetetlen az adófizetőknek”.[11]
  •  Belgium – 7 db
  •  Malajzia – 4 db
  •  Luxemburg – 1 db

Balesete[szerkesztés]

Ez ezidáig első és egyetlen katasztrófa 2015. május 9-én történt a géppel. A Török Légierőnek épített repülőgép röviddel a sevillai San Pablo repülőtérről végrehajtott felszállás után lezuhant. A géppel az Airbus munkatársai végeztek tesztrepülést. A felszállás után műszaki hibát jeleztek és a felszállás megszakítva kényszerleszállást akartak végrehajtani. A jelentős magasságot vesztett gép a kényszerleszállás során villamos távvezetéknek ütközött és lezuhant. A személyzet négy tagja életét vesztett, a két túlélő súlyos sérüléseket szenvedett.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2017. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  2. Komoly bajban az Airbus A400M. JetFly.hu. (Hozzáférés: 2010. január 12.)
  3. a b Popular Science 2010 decemberi szám, 61. o.
  4. 'Airbus Military A400M completes critical flight-test phase, Airbus Military, 2012. december 10.. [2013. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
  5. Archivált másolat. [2012. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
  6. A400M Delays Creating Contract Controversies, Defense Industry Daily, 2009. július 28.
  7. Durchbruch im Streit über A400M, Sueddeutsche Zeitung, 2010. október 25.
  8. Germany to take fewer A400M planes, DefenceTalk (az AFP jelentése alapján), 2011. január 28.
  9. Second A400M unit at Orléans-Bricy scramble.nl, 2021. augusztus 31.
  10. Maiden Flight of Spain1s First A400M, Airforce Monthly, 2016. november, p. 12.
  11. South Africa dumps A400M (angol nyelven). AirForces Monthly. (Hozzáférés: 2009. november 6.)[halott link]
  12. Airbus A400M military transporter crashes on test flight, killing four. Reuters. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 9.)

További információk[szerkesztés]