Airbus A400M

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Airbus A400M
A400M-1969.jpg
Az A400M második, Grizzly 2 nevű prototípusa 2010-ben

Funkció szállító repülőgép
Gyártó Airbus S.A.S.
Gyártási darabszám 192 db (tervezett)
Ár 100 millió

Személyzet 3–4 fő
Első felszállás 2009. december 11.
Szolgálatba állítás 2013
Méretek
Hossz 43,80 m
Fesztáv 42,40 m
Magasság 14,60 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 70 000 kg
Üzemanyag 46 700 kg
Hasznos terhelés 37 000 kg
Max. felszállótömeg 141 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db EuroProp International TP400–D6
Teljesítmény 4×8250 kW kW
Repülési jellemzők
Utazósebesség 780 km/h
Hatótávolság 3300 km (maximális terheléssel)
6950 km (20 tonna teherrel)
Legnagyobb repülési magasság 11 300 m
Háromnézeti rajz
A400m.png
A400M repülőgépe rajza a Luftwaffe festésével

Az Airbus A400M négy légcsavaros, felső szárnyas közepes katonai szállító repülőgép, melyet az Airbus S.A.S. fejleszt francia, angol, német, spanyol, olasz, belga, török és luxemburgi megrendelésre, főleg a Transall C–160 és a C–130 Hercules repülőgépek leváltására. A repülőgép első felszállása (kb. 2 éves késés után, melyet elsősorban az új hajtómű lassú fejlesztése okozott) 2009-ben volt. A repülőgépet megrendelte Malajzia és Dél-Afrika légiereje is, bár utóbbi 2009. november 5-én kilépett a programból.

Röviddel a típus első felszállása után, 2010 januárjában a fejlesztést vezető EADS bejelentette, hogy a megnövekedett fejlesztési költségek miatt leáll a fejlesztéssel, ha a megrendelők nem biztosítanak újabb pénzeket.[1] A többletköltség mintegy 7 milliárd USD volt.[2]

A gép 2 db támadó helikoptert vagy 116 katonát képes szállítani úgy, hogy harci körülmények között is manőverezhető marad. A szénszálas kompozit anyagokból készült szárnyaknak viszonylag kis súlya van, ezzel a gép összsúlya is kisebb. Azért alkalmaznak légcsavart sugárhajtómű helyett, mert így a gép poros földúton is képes leszállni (ilyen körülmények között egy sugárhajtómű kavicsokat szívna fel a talajról és ez a hajtómű tönkremenésével jár). A gép nagyjából kétszer annyi terhet képes szállítani, mint a Super Hercules C-130J.[2]

A gép hatodik, Grizzly 5 gyári jelzésű példányával 2012. december elején fejeződtek be a 300 órás funkcionális és megbízhatósági tesztek.[3] Ezek alapján a gép 2013 elején kapja meg a polgári és katonai típusengedélyeket. Az első sorozatgyártású példányt (amely a típus hetedik példánya lesz) 2013. augusztus 1-én adták át a Francia Légierőnek. Az Airbus Franciaország számára 2013-ban további két gépet fog szállítani. A típus második üzemeltetője Törökország lett, amely szintén 2013 folyamán kapta meg az első A400M-t. Az első török A400M 2013. augusztus 9-én szállt fel Sevillából. Nagy-Britannia, Németország és Malajzia 2014-ben kapja meg az első megrendelt gépeket.[4]

Rendelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-es állapot szerint az alábbi rendeléseket adták az A400M-re: [5]

  • Németország – 53 db – Németország eredetileg 60 darabot rendelt. Ezt a mennyiséget 2010 októberében 53 darabra csökkentették.[6] Felmerült, hogy Németország a csökkentett mennyiségből is eladna 13 darabot és csak 40 gépet állít szolgálatba.[7]
  • Franciaország – 50 db
  • Spanyolország – 27 db
  • Nagy-Britannia – 22 db – eredetileg 25 gépre adtak le rendelést, ezt 22-re csökkentették.
  • Törökország – 10 db
  • Dél-afrikai Köztársaság – 8 db: 2009. november 4-én a dél-afrikai kormány visszavonta a nyolc gépes megrendelését, elsőként a megrendelők közül. Okokként a megnövekedett kötségeket és a folyamatosan csúszó átadási határidőt jelölték meg. Az Armscor jelentése szerint az 1,5 milliárd eurós költség 4,2 milliárdra nőtt, az átadás pedig 6 évet csúszik. A kabinet szerint „ez a teher megfizethetetlen az adófizetőknek”.[8]
  • Belgium – 7 db
  • Malajzia – 4 db
  • Luxembourg – 1 db

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A400M témájú médiaállományokat.

Airbus Military