1976-os sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Dodi123 (vitalap | szerkesztései) végezte 2017. március 11., 18:04-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (belső link hozzáadása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ez a szócikk a hivatalos sakkolimpiáról szól. Hasonló címmel lásd még: 1976-os ellen-sakkolimpia.
22. nyílt és 7. női sakkolimpia
(1976)
(22nd Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Izrael
Dátumoktóber 26. – november 10.
Csapatoknyílt: 48 csapat 286 versenyző
női: 23 csapat 90 versenyző
HelyszínekDan Carmel Hotel (Haifa rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap
Címvédőnyílt:  Szovjetunió
női:  Szovjetunió
Győztesnyílt:  Amerikai Egyesült Államok
női:  Izrael
 ← 1974: Nizza1978: Buenos Aires → 

A 22. nyílt és 7. női sakkolimpia 1976. október 26. és november 10. között Izraelben, Haifában került megrendezésre. Helyszíne a Dan Carmel Hotel volt. A versenyt politikai okokból bojkottálták az arab államok, amelyek a hivatalos olimpiával egyidejűleg egy nemhivatalos, úgynevezett anti-izraeli vagy ellenolimpiát szerveztek Tripoliban. A szocialista országok csapatai politikai okokból egyik versenyen sem vettek részt. Ez volt az első olyan olimpia, amelyen egy időben és egy helyszínen került megrendezésre a nyílt[1] és a női verseny. A hivatalos versenyt a nyílt kategóriában az Amerikai Egyesült Államok, a nőknél Izrael válogatottja nyerte.

A résztvevők[szerkesztés]

A nyílt versenyen 48 ország 286 versenyzője, köztük 23 nemzetközi nagymester és 29 nemzetközi mester vett részt. A női versenyre 23 ország 90 versenyzője nevezett, akik között 1 női nemzetközi nagymester és 6 női nemzetközi mester volt.

A nyílt versenyen a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott, míg a női versenyen három játékos alkotott egy csapatot, és mellettük egy tartalékot lehetett nevezni. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A nyílt verseny[szerkesztés]

A sakkolimpiák történetében a versenyt első alkalommal rendezték svájci rendszerben, melynek keretében 13 fordulóra került sor. A sorsolást első alkalommal végezték számítógéppel.

A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a Buchholz-számítás döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az olimpiai bajnoki címre esélyesnek számító Szovjetunió, Magyarország és Jugoszlávia távollétében az Élő-pontszámok alapján az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Hollandia és Izrael számított a dobogóra esélyes csapatok közé.

A versenyt szoros küzdelemben az Amerikai Egyesült Államok csapata nyerte Hollandia és Anglia előtt.[2]

A nyílt verseny végeredménye[szerkesztés]

Az első 10 helyezett csapat:

H. Csapat O.kód P[3] CsP[4] Buch.[5] + = - 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
1.  Amerikai Egyesült Államok USA 37 21 383.5 9 3 1 IRI
3		 CHI
2½		 SCO
3½		 ITA
2		 AUS
4		 NED
1½		 ENG
2		 ARG
2½		 GER
2		 ISR
3½		 SUI
4		 COL
3		 WLS
3½
2.  Hollandia NED 36½ 23 383.5 10 3 0 LUX
3½		 SCO
2½		 SUI
2½		 ARG
2		 NOR
4		 USA
2½		 ISR
3		 ENG
2		 CHI
3½		 SWE
3½		 GER
2		 CAN
2½		 FIN
3
3.  Anglia ENG 35½ 22 385.5 9 4 0 NZL
2½		 FRA
4		 ARG
2½		 GER
2		 ITA
3		 PHI
3½		 USA
2		 NED
2		 ISR
2		 CAN
3		 SWE
3		 CHI
3½		 AUT
2½
4.  Argentína ARG 33 20 389.5 9 2 2 VEN
4		 ESP
2½		 ENG
1½		 NED
2		 SUI
3		 GER
2½		 PHI
3		 USA
1½		 IRI
3		 AUT
3		 ISR
2½		 SWE
2½		 CAN
2
5.  NSZK GER 31 15 389.0 6 3 4 IRL
3½		 FIN
3		 AUT
3½		 ENG
2		 PHI
1		 ARG
1½		 ESP
3		 ISR
1½		 USA
2		 IRI
4		 NED
2		 SUI
1½		 AUS
2½
6.  Izrael ISR 29½ 17 392.5 8 1 4 URU
3½		 AUS
2½		 SWE
2½		 SUI
1½		 DEN
3½		 ESP
3		 NED
1		 GER
2½		 ENG
2		 USA
½		 ARG
1½		 PHI
3		 PAR
2½
7.  Svájc SUI 29 17 365.0 8 1 4 AHO
4		 CAN
2½		 NED
1½		 ISR
2½		 ARG
1		 CHI
½		 DEN
2½		 THA
3½		 ESP
2		 COL
3		 USA
0		 GER
2½		 FRA
3½
8.  Kanada CAN 28½ 15 372.5 6 3 4 MNC
4		 SUI
1½		 NOR
1		 IRI
2½		 SCO
2		 WLS
3		 ITA
2		 ESP
2½		 AUS
2½		 ENG
1		 ISL
3		 NED
1½		 ARG
2
9.  Spanyolország ESP 28½ 12 355.0 5 2 6 ISV
4		 ARG
1½		 BEL
2½		 SWE
2		 VEN
4		 ISR
1		 GER
1		 CAN
1½		 SUI
2		 CHI
1½		 NOR
2½		 AUS
1½		 SCO
3½
10.  Kolumbia COL 28 14 352.5 6 2 5 PNG
3½		 SWE
1½		 ISL
2½		 VEN
1½		 FIN
1½		 PAR
2		 FRA
3		 SCO
2½		 NOR
2		 SUI
1		 AUT
3		 USA
1		 HON
3

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyző teljesítményét emelték ki. Ezen az olimpián az egyéni teljesítményeket nem díjazták érmekkel.[6]

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Jan Timman  Hollandia 8½ 11 77,3
William Hook  Brit Virgin-szigetek 10 13 76,9
Anthony John Miles  Anglia 9 12 75
Peter Bíyiasas  Kanada 7½ 10 75
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Gennadi Sosonko  Hollandia 6 8 75
Tóth Béla  Olaszország 8½ 12 70,8
Raymond Dennis Keene  Anglia 7 10 70
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Marcello Carrión  Dominikai Köztársaság 9 11 81,8
Miguel Ángel Quinteros  Argentína 10½ 13 80,8
Larry Melvyn Evans  Amerikai Egyesült Államok 7 9 77,8
Vernon Small  Új-Zéland 7 9 77,8
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Michael Francis Stean  Anglia 5½ 8 68,8
John Grantley Cooper  Wales 6½ 10 65
Andreas Huss  Svájc 6½ 10 65
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Boris De Greiff  Kolumbia 5½ 7 78,6
William James Lombardy  Amerikai Egyesült Államok 7 9 77,8
Magnus Wahlborn  Svédország 6½ 9 72,2
Gert Ligterink  Hollandia 6½ 9 72,2
Georges Philippe  Luxemburg 6½ 9 72,2
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
Kim Commons  Amerikai Egyesült Államok 7½ 9 83,3
Paul Delaney  Írország 6½ 9 72,2
Franciscus Kuijpers  Hollandia 5 7 71,4
Luis Marcos Bronstein  Argentína 5 7 71,4

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Amerikai Egyesült Államok[7]

  • Robert Byrne (2540) (+5 -1 =4) (2604)
  • Lubomir Kavalek (2540) (+3 −2 =3) (2486)
  • Larry Melvyn Evans (2540) (+5 −0 =4) (2626)
  • James edward Tarjan (2490) (+3 −2 =2) (2419)
  • William James Lombardy (2520) (+6 −1 =2) (2576)
  • Kim Commons (2420) (+6 −0 =3) (2594)

Hollandia

  • Jan Timman (2550) (+6 −0 =5) (2689)
  • Gennadi Sosonko (2505) (+4 -0 =4) (2632)
  • Jan Donner (2475) (+4 −1 =4) (2539)
  • Hans Ree (2420) (+3 −2 =3) (2424)
  • Gert Ligterink (2400) (+5 −1 =3) (2477)
  • Franciscus Kuijpers (2430) (+4 −1 =2) (2452)

Anglia

  • John Anthony Miles (2510) (+6 -0 =6) (2644)
  • Raymond Dennis Keene (2460) (+4 −0 =6) (2588)
  • William Roland Hartston (2445) (+5 −1 =3) (2555)
  • Michael Francis Steane (2420) (+3 −0 =5) (2554)
  • Andrew Jonathan Mestel (2390) (+2 −2 =2) (2328)
  • John Dennis Martin Nunn (2435) (+4 −2 =1) (2401)

A női verseny eredményei[szerkesztés]

A női verseny 23 csapatát 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket nem vitték tovább a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az elődöntők eredményei[szerkesztés]

A csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CSP B. + = -
1 A  Izrael × 1½ 2½ 2 3 9 7 18.25 3 1 0
2 A  Ausztrália 1½ × ½ 2 1½ 5½ 4 12.25 1 2 1
3 B  Argentína ½ 2½ × 1½ 1 5½ 3 8.25 1 1 2
4 B  Kolumbia 1 1 1½ × 2 5½ 3 7.25 1 1 2
5 C  Ausztria 0 1½ 2 1 × 4½ 3 8.25 1 1 2

B csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP B + = -
1 A  Hollandia × 2½ 2½ 1½ 3 3 12½ 9 28.75 4 1 0
2 A  Dánia ½ × 1½ 1½ 3 3 9½ 6 15 2 2 1
3 B  Finnország ½ 1½ × 2 2½ 2 8½ 7 19.25 3 1 1
4 B  Kanada 1½ 1½ 1 × 1½ 2 7½ 5 15.75 1 3 1
5 C  Wales 0 0 ½ 1½ × 2½ 4½ 3 6.25 1 1 3
6 C  Japán 0 0 1 1 ½ × 2½ 0 0 0 0 5

C csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP Б + = -
1 A  Anglia × 2½ 2 2½ 2½ 3 12½ 10 32.5 5 0 0
2 A  Spanyolország ½ × 2 2½ 2½ 3 10½ 8 22 4 0 1
3 B  Franciaország 1 1 × 1 2 3 8 4 7 2 0 3
4 B  Olaszország ½ ½ 2 × 2½ 1½ 7 5 14.25 2 1 2
5 C  Svédország ½ ½ 1 ½ × 3 5½ 2 1.5 1 0 4
6 C  Új-Zéland 0 0 0 1½ 0 × 1½ 1 3.5 0 1 4

D csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP B + = -
1 A  Amerikai Egyesült Államok × 1½ 3 2 2 3 11½ 9 28.75 4 1 0
2 A  NSZK 1½ × 2 2½ ½ 3 9½ 7 22.75 3 1 1
3 B  Fülöp-szigetek 0 1 × 1½ 3 3 8½ 5 11.75 2 1 2
4 B  Írország 1 ½ 1½ × 1½ 3 7½ 4 8.75 1 2 2
5 C  Svájc 1 2½ 0 1½ × 2 7 5 14.25 2 1 2
6 C  Skócia 0 0 0 0 1 × 1 0 0 0 0 5

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 Pont CsP B + = -
1  Izrael × 2½ 2 2½ 3 2 2 3 17 14 67 7 0 0
2  Anglia ½ × 2 1½ 2½ 2½ 1 1½ 11½ 8 38.5 3 2 2
3  Spanyolország 1 1 × ½ 1½ 2 2½ 3 11½ 7 28.75 3 1 3
4  Amerikai Egyesült Államok ½ 1½ 2½ × 0 1½ 2 2½ 10½ 8 36.75 3 2 2
5  Hollandia 0 ½ 1½ 3 × 1½ 1½ 1½ 9½ 6 28.25 1 4 2
6  NSZK 1 ½ 1 1½ 1½ × 1½ 2 9 5 20.75 1 3 3
7  Ausztrália 1 2 ½ 1 1½ 1½ × 1 8½ 4 20.75 1 2 4
8  Dánia 0 1½ 0 ½ 1½ 1 2 × 6½ 4 19 1 2 4

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Alla Kusnyir  Izrael A 7½ 8 93,8
Jana Hartston  Anglia A 9 11 81,8
Smilja Vujosevic  Kanada B 7½ 11 68,2
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Nava Shterenberg  Kanada B 9 10 90
Nieves García Vicente  Spanyolország A 9½ 11 86,4
Vanda Veprek  Svájc C 7½ 10 75
Luba Kristol  Izrael A 7½ 10 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Hyroko Maeda  Japán C 6½ 8 81,3
Matilde Cazón  Argentína B 7 10 70
Carla Wettstein  Svájc C 6½ 10 65
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. játékos (tartalék)
Lea Nudelman  Izrael A 6½ 7 92,9
Ada van der Giessen  Hollandia A 6½ 9 72,2
Ruth Orton  Amerikai Egyesült Államok A 5 8 62,5

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A nyílt versenyen egyaránt indulhatott férfi és női versenyző.
  2. ↑ Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  3. ↑ Pontszám
  4. ↑ Csapatpontszám
  5. ↑ A Buchholz-számítás szerinti érték
  6. ↑ Individual Medals (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  7. ↑ A név után az Élő-pontszám, a nyert, a vesztett és a döntetlen játszmák száma és a teljesítményérték.

Források[szerkesztés]

  • Nyílt verseny: OlimpBase
  • Női verseny: OlimpBase
  • Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1976-os_sakkolimpia&oldid=18534577”