1974-es női sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
6. női sakkolimpia
(1974)
(6th Women Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Kolumbia
Dátumszeptember 15.október 7.
Csapatok26 csapat 77 fővel
HelyszínekSouth American Assurance Society Hall (Medellín rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1972: Szkopje1976: Haifa → 

A 6. női sakkolimpiát 1974. szeptember 15. és október 7. között Kolumbiában, Medellínben, a South American Assurance Society Hallban rendezték meg. Ez volt az utolsó olyan női sakkolimpia, amelyet a nyílt versenytől külön, más helyszínen és időpontban rendeztek. A nyílt és a női versenyek együttes megrendezésére rendszeresen 1976-tól kezdődően került sor. A versenyt a címvédő szovjet válogatott rájátszás után nyerte meg.

A verseny[szerkesztés]

A 6. női sakkolimpián 26 ország 77 versenyzője vett részt, köztük egy 1 nemzetközi mester[1] és 22 női nemzetközi mester. A csapatok két főt és egy tartalékot nevezhettek, köztük az erősorrendet meg kellett adni, így lehetőség nyílt a táblánkénti legjobb egyéni eredmények megállapítására.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A 26 csapatot 5 elődöntőbe sorolták. Minden csoportból az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezettek a „B” döntőbe, a többi csapat a „C” döntőbe. Az azonos csoportban egymással már játszó csapatok nem vitték magukkal az eredményt a döntőbe.

A versenyt mind az elődöntő csoportokban, mind a döntőkben körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ennek egyenlősége esetén az egymás elleni eredményt, ha ez is egyenlő volt, akkor a Sonneborn–Berger-számítást vették alapul. Ez utóbbi alól az 1. helyen bekövetkezett holtverseny volt a kivétel. Ez a sakkolimpia volt az egyetlen alkalom a sakkolimpiák történetében – mind a nyílt, mind a női olimpiákat beleértve – hogy az első hely sorsát rájátszás döntötte el.

A játszmákban fejenként 2,5 óra állt rendelkezésre az első 40 lépés megtételéhez, majd 16 lépésenként további 1 óra.

A versenyen a favorit az olimpiai bajnoki cím védője, a szovjet válogatott volt ezúttal is, az első táblán a világbajnok Nona Gaprindasvilivel. Az átlag Élő-pontszám alapján is a Szovjetunió volt a legerősebb 2380 ponttal, őket Magyarország követte 2300 és Románia 2233 ponttal.

A magyar csapatot Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa és Porubszky Mária alkotta. Közülük egy fordulóban két játékos ülhetett asztalhoz. A magyar csapat az első fordulótól kezdve az első-második hely valamelyikén állt, az utolsó forduló előtt vezette a mezőnyt, azonban ekkor kerültek szembe a szovjet válogatottal, akiktől vereséget szenvedtek. Így az első helyezettől fél ponttal lemaradva végül csak a 4. helyen végeztek.

A versenyen az 1–2. helyen a szovjet és a román válogatott végzett. Mivel a holtversenyt eldöntő számítások is egyenlőséget mutattak (kivéve a Sonneborn–Berger-számítást, amit viszont az első hely esetében a szabályok szerint nem vettek figyelembe), ezért rájátszás döntött. A kétfordulós rájátszásban a szovjet csapat 3–1 (2–0, 1–1) arányú győzelemmel hódította el a bajnoki címet (Gaprindasvili–Polihroniade 1½–½, Alekszandria–Baumstark 1–0, Levityina–Teodorescu ½–½).

A verseny végeredménye[szerkesztés]

Az elődöntők[szerkesztés]

„A” csoport
H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CsP[2] S-B[3] + = -
1 A  Szovjetunió × 2 2 2 2 11 8 12 5 0 0
2 A  Kanada 0 × 2 1 2 5 5 5.75 2 1 1
3 B  Ausztria 0 0 × 2 4 3.5 2 0 2
4 B  Kolumbia 0 1 0 × 3 3.5 1 1 2
5 C  Puerto Rico 0 0 ½ ½ × 1 0 0 0 0 4

„B” csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CsP S-B + = -
1 A  Románia × 1 2 2 2 8 7 10.25 3 1 1
2 A  Hollandia 1 × 1 2 6 9 2 2 0
3 B  Amerikai Egyesült Államok 0 1 × 2 2 5 5 5.25 2 1 1
4 B  Japán 0 ½ 0 × 2 2 0.5 1 0 3
5 C  Panama 0 0 0 ½ × ½ 0 0 0 0 4

„C” csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CsP S-B + = -
1 A  Magyarország × 2 2 7 8 13 4 0 0
2 A  Anglia ½ × 1 2 5 5 5.5 2 1 1
3 B  Izrael 0 1 × 2 2 5 5 5.5 2 1 1
4 B  Brazília ½ ½ 0 × 2 3 2 0 1 0 3
5 C  Monaco 0 0 0 0 × 0 0 0 0 0 4

„D” csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CsP S-B + = -
1 A  Jugoszlávia × 1 2 2 7 10.75 3 1 0
2 A  Bulgária 1 × 1 2 6 9.5 2 2 0
3 B  Spanyolország ½ ½ × 1 2 4 3 2.25 1 1 2
4 B  Finnország 0 1 1 × 4 5.25 1 2 1
5 C  Mexikó 0 0 0 ½ × ½ 0 0 0 0 4

„E” csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CsP S-B + = -
1 A  Csehszlovákia × 2 2 2 8 12.5 4 0 0
2 A  NSZK ½ × 2 2 6 6 6.5 3 0 1
3 B  Svédország 0 ½ × 1 2 3 1.75 1 1 2
4 B  Írország 0 0 1 × 3 2.25 1 1 2
5 C  Irak 0 0 0 ½ × ½ 0 0 0 0 4

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Pont CsP[2] S-B[3] + = -
1  Szovjetunió × 1 ½ 1 2 2 2 2 13½ 14 55.75 6 2 1
2  Románia 1 × 2 1 1 1 2 2 2 13½ 14 54 5 4 0
3  Bulgária ½ 0 × 2 2 2 2 13 14 50 7 0 2
4  Magyarország ½ 1 ½ × 2 2 2 2 13 13 43.75 6 1 2
5  Hollandia 1 ½ 0 × 0 1 2 2 10 35 4 2 3
6  Csehszlovákia 1 1 0 0 2 × 1 1 9 10 35.75 3 4 2
7  Jugoszlávia 0 ½ 0 ½ 1 1 × 2 1 7 18.75 2 3 4
8  Anglia 0 0 ½ ½ 0 1 0 × 1 1 4 3 8 0 3 6
9  NSZK 0 0 0 0 ½ ½ ½ 1 × 4 3 5 1 1 7
10  Kanada 0 0 0 0 0 ½ 1 1 ½ × 3 2 5.75 0 2 7

Az egyéni érmesek[szerkesztés]

A magyar versenyzők közül Ivánka Mária szerepelt a legeredményesebben, aki az 1. táblán – a világbajnok Nona Gaprindasvilivel azonos – 83,3%-os eredménnyel egyéni aranyérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Nona Gaprindasvili  Szovjetunió A 10 12 83,3
Ivánka Mária  Magyarország A 10 12 83,3
Tatjana Lemacsko  Bulgária A 9 11 81,8
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Nana Alekszandria  Szovjetunió A 8 81,3
García Padrón  Spanyolország B 7 9 77,8
Ivone Moysés  Brazília B 7 9 77,8
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. versenyző (tartalék)
Irina Levityina  Szovjetunió A 8 10 80
Ingrid Svensson  Svédország B 9 61,1
Vlasta Kalchbrenner  Jugoszlávia A 4 7 57,1
Alfreda Hausner  Ausztria B 4 7 57,1

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél
Ivánka Mária


2310


Verőci Zsuzsa
2290
Porubszky Mária
2165
Pont
Elődöntő (3. csoport)
2[4]  Monaco Cellario
-
1 Macia
-
1 2
3  Anglia Sunnucks
2075
1 Jackson
2030
½
4  Brazília Moysés
2000
1 Snitkowsky
1940
½
5  Izrael Podrazhanskaya
2160
1 Nudelman
2050
1 2
„A” döntő
1  Jugoszlávia Lazarević
2190
1 Jovanović
2205
½
2  Csehszlovákia Eretová
2175
1 Vokřálová
2215
1 2
3  Románia Polihroniade
2260
½ Baumstark
2205
½ 1
4  Anglia Pritchard
2060
½ Jackson
2030
1
5  Kanada Vujosevic
2115
1 Demers
1950
1 2
6  NSZK Laakmann
2155
1 Wasnetzky
2050
1 2
7  Bulgária Lemacsko
2240
½ Georgieva
2170
0 ½
8  Hollandia Vreeken
2160
1 Van der Giessen
2070
1 2
9  Szovjetunió Nona Gaprindasvili
2425
½ Irina Levityina
2330
0 ½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
10 (12) 7½ (10) 2½ (4)
Teljesítményérték 2411 2292 2148

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A női egyéni sakkvilágbajnok a címmel együtt „férfi” nemzetközi mesteri címet kapott.
  2. a b Csapatpontszám
  3. a b A Sonneborn–Berger-számítás szerinti pontszám
  4. A csapat az 1. fordulóban szabadnapos volt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap