Óriás tuja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriás tuja
a növény
a növény
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Cupressoideae
Nemzetség: Tuja (Thuja)
L. (1753)
Faj: T. plicata
Tudományos név
Thuja plicata
Donn ex D.Don in A.B.Lambert, Descr. Pinus 2: 19 (1824)
Szinonimák
  • Homotypic
    • Thuja occidentalis var. plicata (Donn ex D.Don) Loudon ex Hoopes, Book Evergr.: 321 (1868)
  • Heterotypic
    • Thuja gigantea Nutt., J. Acad. Nat. Sci. Philadelphia 7: 52 (1834)
    • Thuja wareana Lodd. ex Loudon, Arbor. Frutic. Brit. 4: 2654 (1838)
    • Thuja menziesii Douglas ex Endl., Syn. Conif.: 52 (1847)
    • Thuja lobbiana Gordon, Pinetum: 323 (1858)
    • Thuja lobbii Gordon, Pinetum: 323 (1858)
    • Libocedrus craigiana H.Low ex Gordon, Pinetum, Suppl.: 102 (1862), nom. inval.
    • Libocedrus gigantea H.Low ex Gordon, Pinetum, Suppl.: 102 (1862), nom. inval.
    • Thuja asplenifolia Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 106 (1867), pro syn.
    • Thuja menziesii var. fastigiata Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 197 (1867)
    • Thuja douglasii Nutt. ex Parl. in A.P.de Candolle, Prodr. 16(2): 457 (1868), pro syn.
    • Thuja californica K.Koch, Dendrologie 2(2): 177 (1873)
    • Thuja gigantea var. atrovirens Gordon, Pinetum, ed. 2: 430 (1875)
    • Thuja flabellata Beissn., Handb. Nadelholzk.: 42 (1891)
    • Thuja lycopodioides Beissn., Handb. Nadelholzk.: 44 (1891)
    • Thuja plicatilis Beissn., Handb. Nadelholzk.: 44 (1891)
    • Thuja plicata var. penduliformis Sudw., Bull. Div. Forest. U.S.D.A. 14: 73 (1897), nom. nud.
    • Thuja gigantea var. pendula Beissn., Mitt. Deutsch. Dendrol. Ges. 11: 74 (1902)
    • Thuja plicata f. fastigiata (Carrière) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 285 (1913)
    • Thuja plicata f. atrovirens (Gordon) O.L.Lipa, Dendrofl. URSR 1: 142 (1939)
    • Thuja plicata f. pendula (Beissn.) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 47 (1949)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriás tuja témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás tuja témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás tuja témájú kategóriát.

A óriás tuja (Thuja plicata) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe, ezen belül a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó faj. Gyakran, helytelenül, vörös cédrusnak is nevezik.

Az óriás tuja örökzöld növény. Fontos szerepet tölt be az észak-amerikai bennszülött kultúrákban. Brit Columbia címerfája.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óriás tuja hajtása kifejlett tobozokkal

Tudományos neve a „plicata” a görögből származik, jelentése „lemezekbe hajtott”, a kis levelein hajtásokhoz hasonló minta van.[1]

A magyar 'óriás tuja' nevet nagy mérete miatt kapta. Ezen kívül gyakran használják az angolból átvett 'vörös cédrus' elnevezést is.

Az angol nyelvben számos névvel illetik: „Pacific red cedar” (Csendes-óceáni vörös cédrus), „British Columbia cedar” (Brit Columbia-i cédrus), „canoe cedar” (kenu cédrus), „giant cedar” (óriás cédrus), vagy csak egyszerűen „red cedar” (vörös cédrus).[2] A Thuja nemzetség két Észak-Amerikában őshonos faja közül ez az egyik, a másik faj, a nyugati tuja (Thuja occidentalis). Az angolban a 'tuja' jelentésű latin „Arborvitae” szó jelentése 'életfa'. Érdekes módon az északnyugati őshonos népek is ehhez hasonlóan nevezték a fát, ők „hosszú életet adó”-nak mondták.[2]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Quinault Lake Red Cedar, becézve „a Hobbit fája”, a világ legnagyobb vörös cédrusa

Az óriás tuja a nagy fák közé tartozik: magassága 12-45 méter, átmérője 7 méter. Ha magányosan nő, akkor ágai szétágaznak és a földet is érik, de ha tömegben nő, akkor ágai csak a tetején fejlődnek, ahol a levelek kapnak a napfényből.[1] Egyes példányok ezer évig vagy ennél is többet élnek. A Queen Charlotte-szigeteken 900 éves fák is találhatók.

A legnagyobb óriás tuja nevet is kapott, a neve: Quinault Lake Red Cedar, Washington államban , az Aberdeen melletti Quinault-tó északnyugati partján található. Ebben a fában 500 köbméter faanyag van (összehasonlításképp: a legnagyobb ismert fa egy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), melynek neve Sherman tábornok fája, ez 1480 köbméter faanyagot tartalmaz.) A fa 34 kilométerre van a Csendes-óceántól. Az óriás növény 55 méter magas és 6,04 méter átmérőjű (Van Pelt, 2002). 1972-ig élt egy 74 méter magas példány is, amely 800 éves volt, de a vandálok meggyújtották, és így megsemisült. Ez a fa a Brit Columbia-i Vancouver-szigeten, a MacMillan Provincial Parkban élt.

A levélzete lapos, elágazó, pikkelyszerű levelekkel, amelyek az ágacska két oldalán 90 fokos szögben követik egymást. A levél erezete felül és alul zöld színű, de alul gázcserenyílásokat fehér pontocskák jelzik. A tobozok karcsúak, 15-20 milliméter hosszúak és 4-5 milliméter átmérőjűek; rajtuk 8-12 vékony, egymásra boruló pikkely van.

A thujaplicin egy kémiai anyag, amely a felnőtt óriás tujában található. Ez az anyag gombaelleni hatású, emiatt a fa nem korhad el. A fa körülbelül 100 évvel a halála után sem korhad el. Ezt a kémiai anyagot csak a kifejlett fák tartalmazzák, ha egy fiatal fa dől ki, a korhadása nemsokára elkezdődik, sőt egyes fiatal fák még élve elkezdenek korhadni, emiatt üres törzsű páldányokat is lehet találni.[2]

Előfordulása és élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb óriás tuja az USA északnyugati részén és Kanada délnyugati részén található. De állományai vannak Alaszka déli részén, Brit Columbiában, Észak-Kaliforniában és Nyugat-Montanában. A virágpor vizsgálata és a radiokarbonos kormeghatározás azt mutatják, hogy a környéken először a Fraser-völgyben, 6600 évvel ezelőtt jelent meg ez a fafaj.[3] Itt jó élőhelyre talált, és 500 évvel ezelőtt a helység növényzetének majdnem a felét a vörös cédrus alkotta.[3] Manapság körülbelül a növényzet 20 százalékát teszi ki.[3]

Az óriás tuja, a kontinens északnyugati részén a legelterjettebb fa. Ez a fafaj sokszor társul a duglászfenyővel (Pseudotsuga) és a hemlokfenyővel (Tsuga). Általában a tengerszint felett 1370 méteren nő.[2] A fa egyaránt kedveli a sűrű erdőket, a hegyoldalakat, a folyómedencéket és a mocsarakat.[4] Az árnyékos helyeket is jól tűri, képes itt is szaporodni. A faanyaga egyenes és sima, kevés boggal.

Felhasználhatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A puha vörösesbarna faanyagot különleges megjelenéséért, illatáért és rothadással szembeni nagymértékű ellenálló képességéért kedvelik. Emiatt a szabadtéri építkezéseknél sokszor használják. A fából lehet villanyoszlop, hajók padozata és házak zsindelyezése. A fát dísznövénynek is termesztik, a sövény része is lehet. A növényt egy mérsékelt övi tájakra is betelepítették, ilyenek Európa, Ausztrália (itt csak Sydneytől délre él meg), Új-Zéland Kelet-USA és Hawaii magasabb részei. A fát szekrények és ládák készítésére is használják, mivel olyan olajokat tartalmaz, amelyek elűzik a molyféléket és a szúkat, így megvédve a ruhákat. Egy jól elkészített óriás tuja láda több mint 100 évig megtartja olajos illatát. Mivel könnyű súlyú és erős a fája, a „vörös cédrust” a gitár tetőanyagaként is használják.

Szerepe a bennszülött kultúrákban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északnyugati partvidéki és fennsíki indiánok történelmének a vörös cédrus igen fontos része. Egyes törzsek, magukat „az óriás tuja népének” szólították, mivel megélhetésük nagy mértékben ehhez a fához kötödött.[5] A fát házak építéséhez, totemoszlopok felállításához és tárgyak (maszkok, szerszámok, dobozok, táblák, kenuk és vallási szertartáskhoz használt tárgyak) készítéséhez használták. A gyökeret és a kérget kosár fonáshoz, kötélkészítéshez és takaró szövéshez használták.[5]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen nagy számú régészeti helyen találták meg az óriás tuja használatát. Vancouver mellett Glenrose-lelőhelynél, amely egy őskori 5000-8000 éves szemétlerakóhely volt, fából és agancsból faragott, illetve készült tárgyakat találtak.[6] Vancouver nyugati partján, Yuquot településben 3000 - 4000 éves tárgyakat fedeztek fel.[6] Csak Vancouver mellett, a Musqueam-lelőhelynél kéregből készült kosarakat találtak, ezek készítéséhez öt különböző stílust használtak fonóik. A kosrak mellett kötelek és vízijárművek is voltak. A lelőhelyen talált tárgyak 3000 évesek.[3] Pitt-folyónál 2900 éves fejszék és kosarak kerültek elő.[3] Vancouver-sziget keleti felén 1000 éves fatárgyakat fedeztek fel a régészek.[3]

A parti szelisek egyik legendájában le van írva az óriás tuja eredetének a története. A legenda szerint élt egy bőkezű férfi, aki az embereknek mindent megadott ami csak nekik kellett. Amikor a Nagy Szellem meglátta ezt, azt mondta, hogy a bőkezű ember halála után, a temetési helyén egy óriás tuja fog kinőni, amely hasznára lesz az embereknek; gyökeréből kosarakat, kérgéből ruhákat és faanyagbából lakóhelyeket készíthetnek.[6]

Tárgyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az őslakósok a fát primitív fejszéikkel dolgozták fel; legértékesebb tárgyuk ez a fejsze volt. Sőt az európaik által behozott tárgyak sem cserélték fel ezt. Alexander Walker, aki a Captain Cook nevű prémkereskedelem hajón kisebb rangú tiszt volt, az őslakósok által használt könyökfejszéről számol be. Az indiánok nem akarták felcserélni kedves tárgyukat az európai fűrészre vagy fejszére. Ha mégis elfogadták a fehérek szerszámait, ezeket aztán átalakították a saját stílusúkra.[7] A tárgyak általában kőből, csontból, obszidiánból vagy a kemény faanyagú hemlokfenyőből készültek. A fejszéjük mellett kalapácsokat, ékeket, vésőket és késeket is használtak. Washington államban, Ozette-nél körülbelül 800 éves vastárgyakat találtak, ez jóval meghaladja az európaiak ideérkezését.[7] Amikor James Cook kapitány a térségben járt, látta, hogy majdnem minden tárgy vasból készült.[7] Néhány feltételezés jött létre a vastárgyak ittlétéről: az egyik szerint a tárgyak Kelet-Ázsiából származnak és hajótőrés által kerülek ide; a másik feltételezés szerint az itteni lakosok valahogy érintkeztek a szibériai vastárgyakat használó népekkel.[7] Az utóbbi feltevésre utal az északi területeken lakó tlingitek fejlettebb kézművessége is.

A fa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Totemoszlop közelről

Az indiánok, amikor egy óriás tuját akartak kivágni, előbb szertartást tartottak, amelyben bocsánatot kértek a kijelölt fa szellemétől és a szomszédos fák szellemeitől is. Ekkor megkérték a fát, hogy ne essen a kivágójára.[8] Számos történetük van olyan emberekről, akik nem végezték el ezt a szertartást, és aztán a fa rájuk esett. Néhány mai favágó, amely az őslakósságból származik, bevalotta, hogy magában elmondja a bocsánat kérést és a kérelmet, mielőtt kivágna egy fát; így követve a hagyományt.

Az óriás fák feldarabolása, mielőtt behozták volna az acélt, nehéz és időigényes dolog volt. A hagyományos fakivágáskor a kérget egész a gyökerig lehúzták, aztán kőből készült fejszével és ékekkel széles háromszögű nyílást vájtak. A vágás fölött és alatt nedves mohával és agyaggal kenték meg a fát, ezek tűzgátlónak szolgáltak, mivel a háromszögű vágásban tűzet gyújtottak.[9] A vágást és az égetést addig cserélgették, amíg a rés elég nagy volt ahhoz, hogy a fa kidőljön. Az égetéssel a fa kidőlésének az irányát is tudták befolyásolni. Ez a művelet több napig is eltarthatott, a munkások időnként felcserélték egymást, hogy a tűz éjjel-nappal égjen. A kivágásra szánt fák általában távoli és tiltott helyeken voltak.[9]

Totemoszlop és egy hatgerendás ház a Brit Columbia-i Egyetemnél

Miután a fa kidőlt, elkezdődött a munka nagyobbik része, mivel a fát le kellett gallyazni és levinni a partra. Ha a fából kenu készült, akkor feldarabolták a kenuknak megfelelő méretekre és helyben kifaragták a vízi járműveket, viszont ha totemoszlopnak vagy építőanyagnak szánták, akkor egészben, kisebb fák segítségével elgurították a faluig.[10] Manapság is a totemoszlopok és kenuk készítéséhez, ezt a fakivágási módszert használják, mivel a modern szerszámok rontanák a hagyományos művészet szellemét. Akik nem tartják a hagyományt, egyszerűen kisebb darab vörös cédrus tömböket vásárlónak a fűrésztelepekről és ezekből álarcokat és egyéb tárgyakat faragnak, amelyeket aztán eladnak a turistáknak.

Mivel e hatalmas fák kivágása ilyen időigényes volt, ha csak deszkának kellett a házakhoz, akkor a fát nem vágták ki, hanem a deszkát leválasztották az élő fából. Ekkor lehántották a kérget és a deszka két végén bemélyedéseket vágtak. Ezután a mélyedést az ékekkel addig hasították, amíg a deszkának szánt fadarab kiszakadt a fából.[11] Ilyen fák, feltűnő bemélyedésekkel még most is láthatók az erdőkben. Ezek a fák tovább éltek és nőttek, mivel faanyaguk igen ellenáll a rothadásnak. Miután a deszkának szánt darabot kihasították a fából, elkezdődött az egyenesítés, amelynek több módszere volt; ezek között nagy kővekkel való lapítás, két darab egymáshoz kötése vagy rakásba való kényszerítése.[12]

Az óriás tujából kenukat faragtak, amivel a férfiak kimentek a nyílt tengerre, hogy cetekre vadásszanak; csak a kenuk segítségével eljutottak egyik faluból a másikba, hogy kereskedjenek a lakósokkal. John Voss nevű kalandor, 1901-ben egy 12 méter hosszú kenut vásárolt. A vízi járműnek a „Tilikum” nevet adta, amely Chinook nyelven „barát”-ot jelent. A kalandor ezután Brit Columbiából Londonba evezett a kenuval, az utazás 3 évig tartott.

Az óriás tuja ágai nagyon hajlékonyak és ruganyosak. Az ágakból halászzsinórokat, köteleket, spárgákat és egyéb olyan tárgyakat készítettek, ahol a kéregkötelek nem voltak elég erősek a a munka elvégzéséhez. Manapság az ág- és kéregköteleket az északnyugati partvidék térségében, felváltották a modern anyagokból készült kötelek, de a kérget az egyéb tárgyak készítéséhez még mindig használják.

A kéreg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Carmichael rajza az „Indian Legends of Vancouver Island” című könyvében, amely két nőt ábrázol, miközben a kérget hántják a fáról

A kéreg könnyen lehántható a fáról, hosszú darabokban jön le. Belőle takarókat, köteleket, kosarakat, esőkalapokat, ruhákat és egyéb puha tárgyakat készítenek. A begyűjtését óvatosan kell végezni, mivel ha teljesen „megnyúzzák” a fát, el fog pusztulni. Hogy elkerülje ezt, a begyűjtő általában olyan fáról szedi le a kérget, amelyről még nem volt leszedve.[13] Miután a fáról leszedték a kéreg egy részét, többet nem nyúlnak hozzá kéregbegyűjtés céljából, de deszka készítéséhez igen. A hántolás alulról kezdődik, a kiemelkedő gyökerek fölött. A begyűjtő megvágja a végét és alulról felfelé húzza. Hogy jó nagy darabja legyen, előbb kötelekkel, két különböző szinten emelvényeket erősít a fa törzséhez, amelyekre aztán felmászik. Mivel az óriás tuja elveszti az alsóbb ágait, sok esőerdei fához hasonlóan, a begyűjtőnek 10 méter hosszú kéregsávja is lehet. Miután a begyűjtő a kérget leszedte a fáról feltekeri és a hátán hazaviszi.[14] A kéreg jó sok ideig tárolható és nem támadja meg a penész. Felhasználása előtt be kell áztatni. Áztatás után hosszában felvágják és tárgyakat készítenek belőle. A kéreg begyűjtését általában a nők végezték, habár veszélyes volt a 10 méter magasban levő emelvényekre felmászni. Csak ők készítették a kéregből a tárgyakat is.[15] Manapság a kötélkészítés elfelejtett kézművesség számos őslakos népnél, bár néhol dísznek még használják. A kötélen kívül egyéb tárgyakhoz a kérget még mindig sokszor használják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Stewart (1984), 24 old.
  2. ^ a b c d Stewart (1984), 22 old.
  3. ^ a b c d e f Stewart (1984), 26 old.
  4. Stewart (1984), 21 old.
  5. ^ a b Stewart (1984), 17-19 old.
  6. ^ a b c Stewart (1984), 27 old.
  7. ^ a b c d Stewart (1984), 36 old.
  8. Stewart (1984), 39 old.
  9. ^ a b Stewart (1984), 37-38 old.
  10. Stewart (1984), 40 old.
  11. Stewart (1984), 42 old.
  12. Stewart (1984), 43 old.
  13. Stewart (1984), 116 old.
  14. Stewart (1984), 115 old.
  15. Stewart (1984), 113 old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]